A koreai Daedunsan, azaz Daedun hegység, benne a Daedunsan Tartományi Parkkal Észak-Jeolla tartományban, Daejon és Jeonju között félúton fekszik, mindkét városból könnyen el lehet érni autóbusszal. A külföldiek által kevéssé ismert, de a koreaiak által kedvelt hely legfőbb érdekessége a sziklás csúcs, a Macheondae (마천대), és az ország két leghíresebb gyalogos akadálya, az ingatag Geumgang híd és a félelmetes Samseon lépcső, no meg persze a csodálatos kilátás, ami az akadályokat sikerrel vevőknek jut osztályrészül.

Az út elejét kabinos felvonóval lehet megtenni.

Az ösvény mellett ilyen faragott szobrok fogadják az embert. Talán ezzel akarják jelezni: jobb ha a nyúlszívűek visszafordulnak?

 A hegységnek vannak szelíd részei. 

Aki azonban nem csak a gyönyörű színben pompázó lombokban akar gyönyörködni, hanem próbára tenné magát, induljon el fölfelé, a 878 méter magas csúcs irányába. 

Itt vezet át az ösvény.

A sziklák között felfelé haladva ilyen, mérsékelten vonzó élőlénnyel lehet találkozni. A féregszerű állat a Turbelláriák osztályába tartozó laposféreg, amely a vizes élőhelyeket kedveli, és teljesen ártalmatlan. Vannak szárazföldi fajai is, és több faj ilyen, vagy ehhez hasonlóan élénk színű. Ezeknek a fajoknak is szüksége van a párás környezetre, ezért főként a nedves, esős időszakban lehet látni őket. A vizes avarban, nedves sziklák hasadékaiban tanyáznak. Nemcsak Koreában, hanem Tajvanon és Tasmániában is őshonos. 

De oda se neki, hiszen ősszel gyönyörű az erdő.

Különleges sziklaalakzatok fogadják a felfelé igyekvőket.

Aztán megérkezünk a Geumgang hídhoz. A napsütésben, lombok között megpillantva nem nyújt ijesztő látványt.

Alkonyatban megpillantva azért kicsit szaporábban veszi a levegőt az ember ettől.

Fentről nézve végképp a torkában dobog a félősebbek szíve.

Aki tart a mélység látványától, akkor vágjon neki a hegy meghódításának, amikor a felhő rálóg a sziklacsúcsokra.

A barátságos Samseon lépcsőn lehet feljutni a csúcsra. A kép bizonysága szerint célszerű mindkét kapaszkodót markolni. Az élvezetet külön növeli, hogy a lépcsők közein lelátni az alul tátongó mélységre. A kirándulókat előre tájékoztatják a megfelelő cipő és kesztyű szükségességéről, a figyelmes haladásról. 

Úgy tűnik, sokak vannak, akiket nem rettent el az út.

Tériszonyban szenvedőknek nem ajánlott.

Ködös időben kevésbé szédítő, viszont a vaslépcsők csúszhatnak.

 Aki ad magára, jeges-havas időben indul neki.

Én itt kapnék szívgörcsöt.

Meg itt, 10:31-nél, mert itt már korlát sincs, csak az üdítő mélység. 

A kilátáshoz persze tiszta idő szükséges.

Odafent a 878 méteres csúcsot jelző oszlop.

 A látvány fantasztikus fölfelé haladva...

... és fölérve is.

Akik útközben az obszervatóriumot is útba ejtik, madarakat csábíthatnak magukhoz, a fent kapható, tenyerükben tartott magvak segítségével.

A szerencsésebbeknek ilyen szépségben is részük lehet.

Az út lefelé sem könnyű.

Talán mégis megéri felkapaszkodni. Talán én is nekiindulnék. Talán

A wikipédia Koreai hullám szócikke első mondata ez: "A koreai hullám vagy nemzetközileg ismert nevén hallyu, az 1990-es években indult kulturális jelenség, amely a dél-koreai kultúra, főképpen a populáris kultúra (filmek, televíziós sorozatok és zene) külföldi terjeszkedését jelenti."

A "főképpen" szó arra utal, hogy mással is, mint a populáris kultúrával. A hallyu nemcsak filmekkel, a kpoppal, a divattal és a koreai konyhaművészettel, hanem többek között, ha kisebb mértékben ugyan, de klasszikus zenei produkciókkal is igyekszik népszerűsíteni Dél-Koreát. A koreai zenekarok rendszeresen utaznak külföldi turnékra, a Korean Symphony Orchestra például legutóbb tavaly novemberben indult ázsiai koncertkörútra Choi Hee-Chuhn vezető karmesterrel az élen.
Bár az európai zene, keletkezéséhez képest rövid ideje van jelen Ázsiában, egyre jobban zárkóznak fel, így a nemzetközi zenei életnek már elfogadott szereplői a japán, kínai és koreai szólisták és zenekarok. Hátrányuk ledolgozásában nagy szerepe van közmondásos szorgalmuknak, fegyelmezettségüknek és ambíciójuknak. Nem véletlen, hogy az európai és amerikai zenekarokban egyre gyakrabban látunk ázsiai muzsikusokat.

Hát akkor nézzük, azaz hallgassuk, mit tesznek a "komolyzenészek" a hallyu part menti vizein evezve Dél-Korea megismertetéséért. Az alábbiak csak mazsolázások, nem tartalmazzák a teljes kínálatot, és ennek a válogatásnak a teljes meghallgatása sem feltétlenül szükséges. Mindenki válasszon bátran magának kedvére való zeneművet.

Kezdésnek egy könnyedebb darab a Korean Symphony Orchestra tolmácsolásában, Astor Piazzola: Libertango.

Az 1953-ban született Chung Myung-Whun zongoraművész és karmester, aki hegedűművész és csellóművész testvéreivel alakított Chung Triója 1974-ben második díjat kapott a Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen. Pályafutásának eddigi állomásait sok lenne felsorolni, így csak az ezredfordulótól: 2000-től a Radio France Philharmonic Orchestrának zenei igazgatója, 2001-től a speciális művészeti tanácsadója a Tokyo Philharmonic Orchestrának, 2006-tól művészeti vezetője és vezető karmestere, a Seoul Philharmonic Orchestrának.

Ezen a felvételen a Korean Symphony Orchestrát dirigálja. Amit hallunk: Brahms 4. szimfóniájának negyedik, befejező tétele.

Az 1948-ban alapított Seoul Philharmonic Orchestra az egyik legrégibb és leghíresebb zenekar Koreában. Az első koreai zenekar, amelyenek működését a kormány finanszírozza. Rendszeresen adnak elő kortárs zeneműveket, például Anton von Webern, Olivier Messiaen, John Cage, Ligeti György, Pierre Boulez és Kurtág György műveit.

Az alábbi felvétel 2011. május 14-én készült, amelyen egy nagyszabású mű, a Symphonic Fantasia KOREA hallható Chung Myung-Whun vezényletével. A mű zeneszerzője An Ikthe (안익태), aki a koreai himnusz megalkotója. An Ikthe 1938 és 1941 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elődintézményében végezte tanulmányait. Kodály Zoltántól zeneszerzést, Weiner Leónál kamarazenét, Schiffer Adolfnál gordonkát tanult, a karnagyképzőn Unger Ernő növendéke volt. Magyarországon töltött éveinek emlékére, a Magyar-Koreai Társaság kezdeményezésére állítottak szobrot neki. An Ikthe szobrának alapkőletételére a diplomáciai kapcsolatfelvétel 20. évfordulójakor, 2009-ben, az Eötvös József Collegiumban került sor. A mellszobor elkészítésével Zsin Juditot bízták meg, Szöul város anyagi támogatásával. 2012. május 11-én avatták fel a szobrot a Városligetben.

Kwak Sung a világ vezető szimfonikus zenekarainak volt vendégkarmestere, számos nemzetközi turnét vezetett, többek között a Busan Philharmonic Orchestrának Egyesült Államokbeli illetve dél-kelet ázsiai koncertkörútját, a KBS Symphony Orchestra három Japánban, Dél-kelet Ázsiában és az Egyesült Államokban tett túráját.

2011. január 1-én készült az alábbi felvétel, amelyen a KBS Symphony Orchestra, az In-Cheon Municipal Opera Chorus, az Uijeongbu Municipal Opera Chorus, Hahm Shin-Ik vezényletével adja elő a 9. szimfónia előtanulmányának tekintett Karfantáziát. Az alig több mint 21 perces zenemű hallgatása közben a kevésbé vájtfülűek is felismerik a jól ismert 9. szimfónia dallamrészleteit, mégis, a Karfantázia önálló, és nagyszerű mű. Én pedig nagyon örültem, amikor felfedeztem a YT-on. A zongoránál az 1985-ben született Kim Tae-Hyung ül, és játszik remekül. A fiatalember 19 éves korában Beethoven szonátájának legjobb értelmezéséért az első díjat kapta Porto város nemzetközi zongoraversenyén.

A KBS Symphony Orchestra Shin Hyul-Kin vezényletével adta elő Grieg a-moll zongoraversenyét. Sajnos nem sikerült megtudnom a szólista nevét. Az előadásmód az általam kedveltnél tempósabb és pattogósabb, de azért érdemes belehallgatni az első tételbe.

Szintén a KBS zenekarának előadásában hallgatható meg Csajkovszkij Op. 55. No. 3-as zenekari szvitje. A karmester nem más, mint a neves orosz, zongoraművészből lett dirigens, Mihail Pletnyov, akinek munkásságát majdnem kerékbe törte a néhány évvel ezelőtti botrány. A vádat ejtették, de az emléke kérlelhetetlenül körülötte lebeg azóta is.

Mivel a koreaiakról közismert, hogy szeretik a kihívásokat, ezért rendkívül szívesen játsszák Bruckner és Mahler szimfóniáit. A hallgatóságra való tekintettel nem az egész Mahler I. szimfóniát, hanem csak a Titán becenévre keresztelt zárótételt teszem közkinccsé.

Kim Sunwook, az 1988-ban született ífjú zongorista volt a szólistája a hét évvel ezelőtti osakai koncertnek. A jövő egyik nagy koreai zongoristáját tisztelhetjük benne. Nemzetközi versenyek győztese, nemzetközi zenei fesztiválok résztvevője. A felvételen felüdülésként Chopin No. 1-es zongoraversenyének befejező tétele hallható. A siker, a taps megérdemelt.

Egy másik, nem kevésbé reményteljes koreai zongorista, a mindössze 20 éves Cho Seong-Jin 2008-ban a moszkvai nemzetközi Chopin verseny győztese volt, majd 2009-ben a Hamamatsu nemzetközi versenyen lett első, legutóbb pedig, 2011-ben bebizonyította, hogy Csajkovszkij zenéjében is otthon van: a megmérettetésen harmadik helyezést ért el.
A felvételen Chopin No. 6., Heroikus melléknévre hallgató polonéze szól.

Cho Jae-Hyuck (조재혁) is remek zongorista, Rahmaninov művét élvezet hallgatni tolmácsolásában.

De hogy ne csak zongora, és ne csak férfiak... Clara-Jumi Kang megmutatja, mit tud a vonóshangszerek királynőjén, azaz hegedűn. Beethoven D-dúr hegedűverseny Op. 61. A szólistát a Seoul Philharmonic Orchestra kíséri, vezényel Chung Myung-Whun.

A koreai zenekarok természetesen gyakran játsszák hagyományos koreai zenék szimfonikus zenekarra átdolgozott darabjait. Íme kettő ezek közül.
"Doraji Arirang" (Symphony Orchestra Music) - Korean Folk Music

Egy korábbi - az Arirangról készült - posztomban már szerepelt ugyan, de itt is helye van:
"Arirang" (Symphony Orchestra Music) - Korean Folk Music

A KBS zenekara egyébként az ázsiai zenekarok közül elsőként írt alá szerződést a Deutsche Grammophonnal. A 2011-ben kötött megállapodás szerint öt év alatt 10 albumot fognak megjelentetni.

A koreaiak rólunk sem feledkeznek meg. Berlioz Rákóczi indulóját még mi magyarok is előszeretettel tekintjük sajátunknak annak ellenére, hogy eredendően nem sok köze van a hagyományos magyar zenéhez.

Bartók Béla Csodálatos mandarinja azonban magyar zene, amely a világ minden táján gyakran hangzik fel koncerttermekben.

Egy érdekes csemege: marimbán adja elő Jung Jisu Bach No. 5-ös csellószvitjét.

A fiam, aki nálam sokkal jártasabb a témában, a produkció hallatán azt mondta, hogy ezzel az erővel valami rendes hangszeren is megtanulhatott volna a lány játszani. Azt is megtudtam, hogy Bach csellószvitjeit nemcsak marimbán, hanem tubán is elő szokták adni, amelynél az akkordok lejátszása eleve ki van zárva, tehát csak az egyszerűbb cuccokra van lehetőség.

Befejezésül Lee Hye-Kyung az egyik legnagyobb zeneszerző, Johann Sebastian Bach gyönyörű művéből, a Wohltemperiertes Klavierból játszik nekünk. Ez a zene talán az összes itt felsoroltnál többet ad hallgatójának. Nem kell mást tenni, mint hallgatni, és hagyni hogy átjárja lelkünket a csodálatosan kanyargó zene.

Egyetértési megállapodást írt alá Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Jum Hong Csul, Dél-Korea ötödik legnagyobb városa, Daejeon metropolitan city (Tedzson) polgármestere a két város közötti együttműködési kapcsolat 20. évfordulója alkalmából csütörtökön - tájékoztatott a Főpolgármesteri Hivatal.

Az 1994-ben kötött városszerződés megerősítését szolgáló egyetértési megállapodás keretében a felek megegyeztek abban, hogy a jövőben delegációik kölcsönös látogatást tesznek egymás városában, emlékszobrokat állítanak és állatkerti állatcserét valósítanak meg - olvasható a hivatal kommunikációs igazgatóságának közleményében.

Mint írták, a gazdaság, a tudomány és a technológia területén történő együttműködés első lépéseként a Főváros Önkormányzata a tedzsoni városvezetés meghívásának eleget téve részt vesz az I. Daejeon-i Globális Innovációs Fórumon.

A kultúra és művészetek területére is kiterjedő megállapodás értelmében kölcsönösen elősegítik az előadó-művészeti csoportok és kiállítások cseréjét, különösen a nagyobb fesztiválokat jelentő eseményeken. A tervek között szereplő ifjúsági csereprogram lehetőséget nyújt majd a két város fiatal diákjai számára egymás kultúrájának megismerésére és jobb megértésére - olvasható a közleményben.

Tarlós István az eseményen Budapest nevében köszöntötte a távol-keleti delegációt és vezetőjét, kiemelve, hogy Dél-Koreára és a koreai népre Magyarország barátként tekint. A most aláírt egyetértési megállapodásra utalva a főpolgármester reményét fejezte ki, hogy a két város közötti, hosszabb múltra visszanyúló együttműködés a jövőben számos területre kiterjesztve értékes tartalommal telik majd meg. 

Daejeon Dél-Korea középső részén található másfél milliós nagyváros. A 80-as években a kormány úgy döntött, bizonyos feladatokat Szöultól átad Daejeonnak, így 12 kormányzati hivatal itt működik, nem a fővárosban. 18 egyetem működik a városban. Daejeon kis falu volt 1905-ig, amikor a Gyeongbu vasút létrehozása eredményeként fejlődésnek indult. Az 1926-os Honam vasútvonal megépítése közlekedési csomóponttá tette a települést. 1932-ben Gongju helyett Daejeon lett Chungnam tartomány központja. A koreai háborúban nagy csata színtere volt a város. A 80-as években "közvetlenül szabályozott város" (Jikhalsi) lett, 1995-ben ezt az elnevezést változtatták nagyvárosra, így Daejeon a továbbiakban Daejeon Metropolitan City ("대전 광역시").

Daejeonban tudományos és művészeti múzeumok találhatók,
A város zenekara, a Daejeon Filharmonikus Zenekar 2012. december 11-én vendégszerepelt nálunk, azt nekem is volt szerencsém hallani. Dvorak h-moll gordonkaversenyét és a 9., Újvilág szimfóniát adták elő.

A mai és az 1920-as városkép mutatja, mekkora fejlődésen ment keresztül Daejeon.

Közlekedési csomópont - a képen a KTX állomás látható.

Talán mondanom sem kell, hogy a városban metró is van, igaz hogy csak egy vonalon közlekedik. 

Meg hangulatos piac, ahol lehet bámészkodni. :)

Komoly hely Daejeon, míg a közeli Daecheon városban Iszap Fesztivált tartanak, addig itt a tudománynak rendeznek fesztivált. 1993-ban expónak adott helyet a város.

Az Expo híd éjszakai kivilágításban.

A Daejeon Expo Park bejárata a két kabalafigurával.

Az alábbi videó nem szokványos módon mutat meg valamennyit a városból.

Daejeon közelében található a 264 méter magas Gubongsan (구봉산 = kilenc csúcs) hegység. Ha nem is nevezhető eget karcolóan magasnak, szép sétát lehet tenni ott, amint a mellékelt ábra mutatja.

Hangulatos sétát lehet tenni az itt található nemzeti temetőben, amely egyben botanikus kert is.

Családok, a koreaiak apraja-nagyja idejár emlékezni és kikapcsolódni.

2014. március 26-án itt tartottak megemlékezést a dél-koreai Cheonan hadihajó négy évvel ezelőtti elsüllyedése miatt. Szöul Észak-Koreát hibáztatja, de Phenjan következetesen tagadja, hogy északról kilőtt rakéta okozta volna a szerencsétlenséget.

A képen a hadihajón szolgáló, a szerencsétlenségben életét vesztett fiát gyászoló apa látható.

Az Uam történeti park elmélyülést és békességet áraszt.

Aki nagyobb túrára vágyik: a várostól nyugatra található a Gyeryongsan Nemzeti Park, amely 1968-ban kapta a nemzeti park minősítést. A park összesen 1121 növényfajnak, 1867 rovarfajnak és 645 állatfajnak ad otthont, köztük négy veszélyeztetett fajnak: a nyestnek, vidrának, egerészölyvnek és fekete harkálynak.

El lehet látogatni a Jagwangsa templomhoz (자 광사). A legenda úgy tartja, hogy amikor az istenek lejöttek az égből, akkor itt éltek. Amikor megépült a templom, Song Siyeol úgy vélte, hogy ez a szent föld alkalmas lesz falusi iskola működtetésére, és az itt tanuló diákok szolgálni fogják a közösséget és az országot. Az iskola építése közben Song Siyeol egy borókafát ültetett, amely 300 évvel később még mindig büszkén áll a templom udvarán. A templom területére lépve a látogatók szembetalálkoznak a Seongjeonnyeongdangji emlékkővel, amely Song Siyeolra és az általa alapított iskolára emlékeztet. A kő egy kis tó partján áll, amelyben pontyok úszkálnak lustán a lótuszvirágok között. A bal oldalon álló harangot reggel 28, este 33 alkalommal kongatják meg. Jobb oldalon található a Dharma terem. A templom három szintes épület, amelyben megtalálhatók a melléktermek, például a Beopgo, Mogeo és az Unpan.

A város központi részén találjuk a Yuseong forró vizű forrást (유성 온천 지구) , amelyben télen és nyáron, azaz bármikor lehet fürdeni. A víz számos lúgos ásványi anyagot tartalmaz, például a kalciumot, káliumot, ként, szénsavat, kovasavat és a rádiumot. Ezek jó hatásúak neuralgiai és geriátriai betegségek esetében. A hagyomány szerint a forrás már a Baekje királyság idején ismert volt. A darvak gyakran időztek a forrás mellett. Erre figyelt fel egy férfi, akinek egyetlen fia megsebesült a sillaiakkal vívott csatában. A férfi látta, amint egy sérült szárnyú daru a vízben áztatja szárnyát, majd tapasztalta, hogy a madár meggyógyult. Odavitte beteg fiát, és nagy örömére a fiú a gyógyvíz hatására felépült sebesüléséből. 

A daejeoni kormányzati komplexum és az Expo Park között terül el a Hanbat Arborétum, a legnagyobb ember alkotta arborétum. Ez magában foglal tizenkilenc tematikus kertet, köztük például magnólia kertet, gyógynövény kertet, sziklakertet, valamint egy gyümölcsfa kertet. Nyári időszakban 6-21, télen 8-19 óráig látogatható hétfő kivételével.

A hosszasabban a városban időzőknek érdemes ellátogatni a Deacheong-tóhoz, amely 1980-ban, a Daecheon gát megépülésekor jött létre, és Daejeon és Cheongju városát látja el ivóvízzel és az ipari létesítményekhez szükséges vízzel. A tóhoz vezető híresen szép útvonal a tengerszint feletti 200-300 méter magasságban kanyarog, a tó otthont ad vándor- és itt honos madaraknak. Nyáron, a tó felső részén a fehér gémek jól megfigyelhetők. Az itt található obszervatóriumból gyönyörködhetnek a látogatók a kilátásban. A tó körüli út kb. három órát vesz igénybe. A kirándulást érdemes kiterjeszteni a Deacheong gát megtekintésére. 

A Ppuri Park nemcsak a pihenésre alkalmas szép környezetet biztosítja, hanem különféle rendezvényekkel is csábítja a látogatókat. 

Természetesen Daejeonban is virágoznak tavasszal a cseresznyefák.

A városnézés és a kirándulások után nem szabad elmulasztani a Pong Dang Chocolate Cafe felkeresését, ahol nem kisuvickolt környezetben, de annál élvezetesebb édes gyönyörűségekben lehet részünk. A helyben, kézzel készített finomságok mellé a számos gyógytea közül választhatunk kedvünkre valót.

Egyszerű környezet, mintha a rokonok, barátok és üzletfelek kidobásra ítélt bútordarabjaival rendezték volna be a helyiséget, de a kínálat... El lennék veszve.

Daejeon esti látképe a Sikjang hegyről. Búcsúzunk Daejaeontól.

Ganwolam (간월암) egy kis remetelak a Chungcheongnam tartománybeli Soesan várostól 15 kilométerre délre fekvő Ganwoldo falunál.

A Ganwolam remetelakot Nagy Muhak szerzetes (무학, 1327 ~ 1405) alkotta, aki  Taejo király, a Joseon dinasztia megalapítójának uralkodása idején élt és a király tanácsadója volt. A helyet Muhak nevezte el, aki ahogy mondják, annak során világosodott meg, míg a hold alatt meditált (a “wol” jelentése hold) a remetelakban.
Alacsony vízállásnál egy természetes ösvénnyel kapcsolódik a parthoz, magas vízállásnál azonban az ösvényt elárasztja a tenger és a remetelak szigetté válik.

Ez a látvány fogadja az érkező látogatókat.

Apálykor eggyé válik a szárazfölddel, dagálykor sziget lesz belőle.

Így fest dagálykor...

... és így apály idején.

Dagálykor ilyen kötéllel húzott komppal lehet átjutni a remetelakhoz...

... ami apálykor pihen.

Kilátás a tenger felé.

A templom belülről.

Itt megpihenhet a fáradt látogató.

Ganwolam látogatható bármely napszakban, napkeltétől napnyugtáig. Szöultól alig több, mint 100 kilométerre délre található, nem nehéz tehát odajutni. Seosan (서산) város autóbuszállomásáról a 610-es járattal lehet odajutni, a busz óránként közlekedik. 

A közelben van a Taeanhaean Nemzeti Park (태안 해안 국립 공원), aki a park festői tájait, a csodálatos sziklaalakzatokat, fenséges hegycsúcsokat és a meredeken a tengerbe futó sziklás partokat készül megnézni, mindenképpen ejtse útba Ganwolamot.

Ganwolam hangulata téli, ködös időben.

Tavasszal

Alkonyatkor is csodaszép,

de éjszaka, ahogy a Hold fénye rávetül a tengerről, a remetelak és az azt körülvevő szigetecskék lélegzetelállító látványt nyújtanak.

Az alábbi kép, majd ez a cím - Haenyeo: Women of the Sea - ragadta meg a figyelmemet, és ennek köszönhetitek, hogy ezt a meglehetősen hosszúra sikerült posztot vagytok kénytelenek olvasni.

 A haenyeo szó (해녀) tengeri nőt jelent, Jejun, a legnagyobb dél-koreai szigeten a matriarchalis családi szerkezetben családfőként élő női búvárokat értik ezalatt.

A Jam-Nyo (búvár nő) kifejezést a 17. században használták először. A 19. században a férfiak művelték a búvárkodást, de mivel magas adót kellett fizetniük, miközben a nőknek nem volt adófizetési kötelezettségük, lassanként felcserélődtek a szerepek. A nők merültek alá a tengerbe, ezzel ők lettek a családfenntartók, a férfiak pedig többnyire vigyáztak a gyerekekre, vásároltak, valamelyest tehát átvették a nők hagyományos feladatát. A Jeju déli partjától nyolc kilométerre fekvő Mara szigeten teljesen megfordultak a nemi szerepek.

Míg Korea más részein a menyasszony vitte a házasságba a hozományt, Jejun a házasulni készülő férfi fizetett azért, hogy megkaphassa a haenyeo-menyasszonyt.

A nők alkatilag még alkalmasabbak is voltak a merülésre: testük több testzsírt tartalmaz, jobban megtartja a meleget, jobban megfelel az úszásnak.
A létrejött helyzet ellentétes volt a Koreában uralkodó konfuciánus szemlélettel, amely a nőket gyengének tartotta, így minden szempontból a férfiak mögé helyezte. A szöuli kormányzat igyekezett megakadályozni a búvárnők működését, sikertelenül.

Az 1970-es évektől kezdve Japánban megnövekedett a kereslet a tengeri sün, a polip és a kagylófélék, elsősorban az abalone iránt, amelynek eredményeként a haenyeok egyre jómódúbbak lettek. A merülés azonban nehéz és veszélyes munka, így idővel egyre kevesebben folytatták ezt a tevékenységet. Korábban a foglalkozás anyáról lányára öröklődött, a fiatalabb generáció azonban már más, könnyebb munkát keresett magának. Az ezzel foglalkozó nők legnagyobbrészt ötven éven felüliek, nem ritkán hetven-nyolvan éves nagymamák. Míg 1950-ben nem kevesebb, mint 30.000 haenyo élt a szigeten, 2003-ban már csak 5650 búvárt regisztráltak, akiknek 85%-a volt 50 évesnél idősebb.

Jogosan merül fel a kérdés: ha az asszonyok a család eltartói, van-e hatása ennek a családokra. A búvárasszonyok gazdasági függetlensége hozzájárul ahhoz, hogy a válások száma Dél-Koreában itt a legmagasabb. De annak ellenére, hogy ilyen jelentős szerepet töltöttek be, a haenyeok önbecsülése alacsony volt, ami nem meglepő egy olyan társadalomban, amely a homlokát ráncolta hogy a nők kijárnak a falvakból és alig öltözötten mutatják magukat. Az 1970-es évekig - ahogy a kép mutatja - pamutruhákat viseltek, amely a konfuciánus (ál)szemérmes társadalom szerint vizesen túl sokat mutatott meg a nők testéből. A Jeju-i gyerekek nem szeretik beismerni, hogy anyjuk vagy nagyanyjuk haenyeo. - mondta Lee Sun-Hwa, a Jeju-i tartományi tanács tagja, akinek az édesanyja és a nagymamája is búvár volt.

A legutóbbi pár éveben azonban újabb fordulat következett be: érdeklődés tapasztalható a búvárkodás iránt. Ezt igyekszik segíteni az a kezdeményezés, amelyet Jeju kormányzata indított el. Hét éve a sziget északnyugati részén, Hallim faluban búváriskolát hoztak létre, ahol májustól augusztusig, tizenhat héten keresztül, minden szombaton tanítják a tanulni vágyókat. Nemcsak a búvárkodás fogásairól, hanem a tengeri élőlényekről és a haenyeo történetéről is ismereteket szereznek. A falu véneiből alakult bizottság dönti el, hogy a többszáz jelentkező közül kik lesznek azok a szerencsések, akik bekerülhetnek a csoportba. Kortól és nemtől függetlenül jelentkezhet bárki, egyetlen szabály, hogy a kandidáló megfelelően egészséges kell legyen. A tanárok nagy tapasztalattal rendelkező, Hallim falubeli idős búvárnők, akik ingyen vállalják az oktatói feladatot. A falu vezetése tisztában van vele, hogy közvetlen gazdasági hasznot nem hoz az iskola, de reményeik szerint növekedni fog a település látogatóinak száma.

A merülés tanulása tizenegy éves korban megkezdődik. Először még a part menti sekély vízben gyakorolnak, csak tizennyolc éves kor táján kezdődik a mélytengeri búvárkodás.
Különleges csemege ez a 38 évvel ezelőtt készült 24 perces dokumentumfilm, amely az akkor 12 éves jejui kislány életébe enged bepillantást. A leányka akkor még kezdő tanuló volt a haenyeok között. Aki elkezdi nézni a filmet, nehezen fogja abbahagyni. Nem a mai fényesre simogatott sorozatok világát láthatjuk benne, hanem valódi, izgalmas életet, a búvárnők, gyerekek érdekes mindennapjait. A film, feltöltői szerint is fontos történelmi dokumentum.

Szerintem kihagyhatatlan.

A koreaiak imádják a fesztiválokat, ezért minden alkalmat megragadnak arra, hogy rendezzenek ilyeneket. Hampyeong egy álmos kisváros Hampyeong megyében, Dél-Jeolla tartományban. Minden tavasszal, valamikor április végén vagy május elején tartják a Hampyeong Pillangó Fesztivált (함평 나비 대축제).

Ez a kicsi, egészében alig több, mint 390 négyzetkilométer területű megye azt tűzte ki célul, hogy megvalósítsa az ökogazdálkodást.
A megye virága a fekete krepp mirtusz (Lagerstroemia)

fája a ginkgo

madara a galamb

pillangója a fecskefarkú lepke

A tizenkét napos rendezvényen bepillantást nyerhetnek a környék ökológiájába. A város minden része pillangókkal van feldíszítve. A fesztivált a Hampyeong Expo Park területén rendezik meg, ahol a szabadban, kiállítótermekben, üvegházakban lehet megcsodálni a pillangókat és egyéb, a vidéken fellelhető rovarokat és vízinövényeket. Jó szórakozást kínálnak a felnőtteknek, de még inkább a gyerekeknek, akiknek módot ad a rendezvény a természettel való interaktív és játékos megismerkedésre. 

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb pillangók 3D-ben.

A park területén pillangók és más rovarok óriásaival találkozhat a nézelődő.

Így csodálja az aprónép a lepkéket.

A malacüldözés jó szórakozás. Aki ebbe is beszáll, este nem kell ringatni.

Sárga virágok és zöld lepke...

... vagy piros

... vagy sárga

Vannak azonban ott egyéb látványosságok is. Ezt meg is kell kóstolni.

Aki inkább ilyenre vágyik, a hampyeongi Rigak utcában megtalálja.

A fesztiválhoz kapcsolódik maraton, a kép tanúsága szerint nagyon népszerű.

A megyében egy híres buddhista templom található, a Yongcheonsa. A hampyeongi fesztivál idején is érdemes megnézni, de szeptemberben még inkább: akkor rendezik ott az Amaryllis Fesztivált. A templom környéke a virág legnagyobb természetes élőhelye Koreában.

A tengervizes gőzfürdő (Haesujjim) helyi specialitás, amelyet az 1800-as évek óta alkalmaznak a környéken. A fürdő közvetlenül a tengerparton helyezkedik el, a tengervizet fatüzelésű kályhák segítségével felforrósítják, majd gyógynövényeket szórnak bele. A gőzfürdő bizonyítottan hatásos a szülés utáni rossz közérzetre, az izületi bántalmak ellen, és dermatitis esetében. A látogatók a kád mellett ülve először csak nedvesítik a forró vízzel a gyulladt testrészeket, majd amikor a víz megfelelő hőmérsékletűre hűlt, beleereszkedhetnek a gyógyító fürdőbe. A tengervizes gőzfürdő nagyszerű lehetőség megszabadulni a méreganygoktól. A jjimjilbangból ismert módon, itt is színes pamutegyenruhát kapnak a látogatók. Két ilyen fürdő található Hampyeong közelében, a Sinheung és a Jupo, mindkettő könnyen megközelíthető. 

Nevezetes látványosság a megye Daedong nevű városában látható ostorfa erdő.

A Dolmeori part fenyőkkel szegélyezett egy kilométeres strandja gyerekeknek is alkalmas fürdőhely.

Jó lehet sétálni alkonyatkor az Anak parton.

Aki megnézte a videókat is, annak számára a fesztivál egyik szépséghibájára is fény derül: a kiállítás részeként számos szereplő gombostűre tűzve kerül a nézelődők szeme elé. Gyerekkorom kötelező - és nem teljesített - nyári rovargyűjtő feladata jut róla eszembe. Szívesebben nézem fotókon vagy videón az élő rovarokat. Ti mit gondoltok erről?

Különleges, kézi munkával előállított koreai merített papír a hanji, amely a Koreában őshonos eperfa kérgének belső részéből készül. Nem sokkal azután, hogy Krisztus születése előtt Kínában feltalálták, már Koreában is készítették, és Kelet-Ázsiában hamarosan a legjobb minőségű papírként ismerték.

A hanji aranykora a Goryeo időszakra esik, Korea két legértékesebb - írásbeliségének régmúltba nyúló emlékét őrző - kincse közül az egyiket, az 1377-ből fennmaradt Jikji-t is ilyen papírra nyomtatták.

A papír készítésének első lépése a gőzölés hét órán keresztül. Ezt követően, a leválasztott kérget megmossák, majd vízben fehérítik egy napig. Az eperfa szálakat ezután megverik, és ismét mossák, hogy eltávolítsák belőle a szennyeződéseket. Az így kapott anyagot össze kell keverni egy speciális ragasztóval.
Ragasztóanyagként a mályvafélék családjába tartozó Hibiscus manihot (koreai neve Hwang chok kyu) nevű virágos növény gyökerét használják.
A merítést követő utolsó lépés a szárítás.

A hanji a legtartósabb savmentes papír a világon. A videóból arra is rájöhettek, mi az oka. A több irányból végzett merítés eredményeként a papír rostjai erősen összekapaszkodnak.

Elsősorban könyvek anyaga lett a koreai papír.

Festmények alapanyaga.

Gyönyörű, kalligrafikus írás készül ilyen papírra.
Így kezdődik...

... és ide lehet eljutni.

Egy darabig papírból páncélt is készítettek, mert jó szigetelő, vízálló, és a nyilak, kardok ellen védelmet adott.
Az olajozott hanjit ablakok, ajtók borítására használták.

A merített hanji önmagában is dekoratív.

A hanji felhasználása rendkívül változatos, és bizony olyan tárgyakat is készítettek/készítenek belőle, ami európai szemmel nézve meglepő.

Idővel a hanjinak kevertszálas változatai is készültek, amelyben felhasználták a fenyőkérget, a rizsszalmát és a bambuszt.
Rizsszalmával készült hanjiból hajtogatott lámpákat mutat be az alábbi videó.

Hanjit árusító bolt - van választék.

A hagyományos hanji kézműves formának három fajtája van: jiho, jido és jiseung. A jiho a hanji maradékot ragasztóval keverve használja, a jido a hanjit több rétegben helyezi keretbe.
A jiseung (papír szövés) érdekes technikáját és művészi tökélyre vitelét a harmadik generációs jiseung-mester, Na Seo Hwan mutatja be.

Aki elég türelmes, megnézheti ezt a 26 perces videót, amely összefoglalja és látványosan illusztrálja a hanji használatának sokrétűségét.

A kevésbé türelmes, de gyönyörködni vágyóknak ajánlom a valamivel több mint hatperces videót.

Észak-Jeolla tartományban található Jeonjuban hanji múzeum működik. Ebben kb. 3000 tárgyat, 100 féle papírt őriznek.

A múzeumban van kiállítva ez az osztály is.

Jeonjuban és a Gangwon tartománybeli Wonjuban is tartanak évente hanji fesztivált. Kicsik és nagyok találnak maguknak ilyenkor szórakozást, bámészkodni valót a kereskedő és a kézműves sátraknál.

Ugye, nem gondoltátok volna, hogy ilyen szépségeket lehet papírból készíteni?

A felirat innen vagy tölthető le.

A felirat magánjellegű felhasználásra készült, tilos fájl- és videómegosztó oldalakon közzétenni! 

A Springtime (When Spring Comes, 꽃피는 봄이 오면, 2004) c. mozifilm egy trombitás története, aki Szöulban él, nem találja a helyét, végül jelentkezik a Dogye nevű kis bányászváros középiskolájába, ahol tanárt keresnek az iskola szedettvedett fúvószenekarának vezetésére. A zenekar indulni készül egy versenyen annak érdekében, hogy az együttest ne szüntesse meg az iskola. Megkezdődik a munka, változnak a gyerekek, és változik a tanár is. Lassanként megtudjuk, a történetben szereplőknek vannak-e álmai, és vajon teljesülnek-e, közelebb kerülnek-e azok teljesüléséhez...

Helyenként szomorkás, de gyakran mosolyt fakasztó film a Springtime. Öröm volt fordítani, remélem sikerül másoknak is örömöt szereznem vele.

Rendező: Ryoo Jang-ha
Producer: Choi Eun-hwa
Forgatókönyv: Ryoo Jang-ha

Szereplők:
Choi Min-sik
Jang Shin-young
Kim Ho-jeong
Yoon Yeo-jeong
Kim Kang-woo

Zene: Jo Seong-woo

Ryoo Jang-ha első rendezése volt, négy évvel később még egy film került ki a keze alól. Hogy miért csak ennyi, nem tudom. A Springtime alapján számos film állhatna a neve mellett.

Choi Min-sik a Springtime forgatásának idején már világhíres színész volt, hiszen egy évvel korábban az Oldboy megszerezte számára a nemzetközi hírnevet. Azt megelőzően játszott olyan nagyszerű alkotásokban, mint a Quiet Family (1998), a Shiri (1999), a Happy End (1999) és a Failan (2001). A mai koreai film zsenije ő, aki látta, osztja nézetemet.

A film közreműködői a premier évében számos jelölést kaptak a Blue Dragon Film Awardson és a Korean Film Awardson. Az előbbin a legjobb filmzene díját elnyerte Jo Seong-woo.

Az alábbi kép érdekessége, hogy nem került bele a filmbe.

Pár nap híján tíz hónapja utaztunk el Dél-Koreába Az emlékek nem koptak meg, gyakran előjönnek. A tavalyi posztokból kimaradtak közül válogattam képeket abban a reményben, hogy mások is szívesen nézegetik majd.

A képek többségét a fiam készítette.

Itt kellett balra fordulni, hogy szöuli szállásunkhoz jussunk. Késő este is nyüzsgés volt a kis utcákon. Jól látható, hogy járda nincsen. Minek az? Ha autó, vagy robogó jön, lassan hajt, a gyalogosok félrehúzódnak. Nincs morgás, békésen kezelik.

Ahol mégis van járda, nem használják. Jobb az úttesten.

A sugárutakon késő este már kicsit megcsappan a forgalom, járókelő is kevesebb. Nyugalmasan lehet közlekedni, a közbiztonság nagyon jó.

A Cheonggyecheon patak partján még ilyenkor is sokan vannak, főként fiatalok sétálnak, üldögélnek nagy előszeretettel, hallgatják az amatőr zenészek produkcióit. A Lotus Lantern Festival olyan kedvelt látványosság, amit a helybeliek sem hagynak ki.

Nagymama és unokája a Bukchon hanok villáknál.

Insadong

A Namdaemun piac.

Szöul népessége a város területéhez képest óriási. Így nem csoda, hogy minden talpalatnyi területen házak állnak. A városrendezés láthatólag nem volt, talán most sem olyan mértékű, hogy megszabja az egyes területen építhető magasságot. A háztetőket különböző módon hasznosítják: teregetésre, lomok tárolására, konyhakertnek, stb. 

A Jeju-i Yakcheonsa templom áhítata.

Szöuli piac

A Gwanghwamun hasonlóképpen kedvelt helye a szöuliaknak, mint a Cheonggyecheon patak.

A Cheonggyecheon patakhoz nappal is sokan járnak. Olyankor a kisgyerekeket viszik oda nagy előszeretettel.

A nagyobb gyerekek szülői felügyelet nélkül, csapatban járnak oda. A víz sekély, nincs veszély.

Nemcsak este, hanem nappal is szól a zene.

Békésen lehet ott beszélgetni...

Együtt, de nem egymással - a telefonőrület talán sehol nem olyan mértékű, mint Koreában.

... és van aki mindezt lefényképezi.

Busanban az élet a tengerparton folyik. Májusban még elég hideg a víz, de a gyerekeket ez nem zavarja.

Külön a lányok...

... és külön a srácok.

A busani utca majdnem olyan forgalmas, mint a szöuli.

De vannak csöndes részei is a városnak, és a kutyát nem tápláléknak tekintik, hanem rábízzák a ház őrzését.

A tenger felől erős szél szokott fújni, ezért elkel egy-egy zsák kő a hullámpala tető védelmére.

A jindói dogot itt is szívesen tartják. Sok dolga nincs, enni kap, még azt sem bánja, ha a galambok csipegetnek a maradékból. Az erőnlétére is ügyelnek...

A Jade kert egyik lakójával búcsúzom.

Hogy tetszett?

Mivel idén nálunk elmaradt a tél, nézzünk egy helyet, ahol hidegben, hóban nincs hiány. Ilyen hely Hwacheon megye (Hwacheon-gun, 화천군), amely Gangwon tartomány északi részén található, a DMZ közvetlen közelében. 

A megyében legnagyobbrészt hegyek és folyók vannak, köztük kisebb gazdálkodással foglalkozó falvak, katonai
kiképzőközpontok és katonai bázisok, a polgári lakosság lélekszáma alig éri el a 25 ezret, emellett nagyjából 35 ezer katona tartózkodik itt. 1900 előtt gyéren lakott terület volt. Ezen a vidéken voltak a legintenzívebb harcok a koreai háborúban, ezért az itt élő emberek megtanulták értékelni a békét. A terület híres folyóiról, természeti tájáról, a tavi pisztrángról és az itt őshonos vidráról. A vidra veszélyeztetett faj, mindössze százra tehető egyed él erre. Ezt a kedves víziemlőst Koreában a megbékélés jelképeként tartják számon, hiszen szabadon úszik észak és dél között, nem törődve szögesdrótokkal és taposóaknákkal.

A 10. Nemzetközi Vidra Kollokviumot Hwacheon rendezte meg 2007-ben. Már a legkisebbek is vidrabarátok ezen a vidéken.

A Gangwon tartomány Dél-Korea leghidegebb régiója. Ez indokolja, hogy Hwacheonban januárban, amikor a folyó jege 16 centiméter vastagra hízik, Jéghalász Fesztivált tartsanak.
Ilyenkor többezer versenyző igyekszik horogra fogni annyi sancheoneo-t (산천어=vad pisztráng), amennyit csak lehetséges. A fesztivál szervezői szerint évente egymillió látogatót vonz az egész hónapban tartó esemény, amely az egyik legjobb fesztiválnak szavaztak meg a koreaiak.

Ügyeskednek a gyerekek...

... a fiatalok

... a családok

... a külföldi látogatók, akiknek önkéntes tolmácsok segítenek a jéghorgászat művészetének elsajátításában.

Mennyi halat fogtál...!

Megfogtam!

Visszamész?

A vállalkozókedvűek belecsobbanhatnak az erre a célra kialakított medencébe, és versenyezhetnek, öt perc alatt ki tudnak-e puszta kézzel fogni három pisztrángot. 1:27-től jön a lényeg.

Sikerült!

Be lehet nevezni a jégszánkózás - fakutyázás? - versenyre...

... vagy jég-gokartozásra.

A jégen nagyon egyszerű a közlekedés.

A  kifogott pisztrángot hamar meg is sütik. A finom falatokhoz szükséges innivalóról mindenki maga gondoskodik.

Azok számára, akik a halat inkább nyersen szeretik enni, van aki elkészíti a pisztrángot sashimi stílusban.

Aki nem kedveli a halat, a megyében híresen jó samgyeopsal-t is ehet. Az étel neve: három (Sam, 삼) rakott (gyeop, 겹) hús (sal, 살), amely az egyik legdrágább húsfajta Koreában. Rendkívül népszerű étel, az asztalnál megsütött, erősen zsíros húst mindig kétféle pasztába mártják. Az egyik a ssamjang (쌈장) paszta: chili paszta (Gochujang ; 고추장), szójabab paszta (doenjang ; 된장), szezámolaj (참기름), és egyéb összetevők, a másik pedig gireumjang (기름 장): só és szezámolaj, néha még egy kis mennyiségű fekete bors. Az ételt salátával, nyers felszeletelt fokhagymát, zöld chilipaprikát, nyers, szeletelt hagymát, kimcsit és a csalánhoz hasonló formájú perillalaveleket szolgálnak fel mellé. Sokan sült gombát, hagymát és babcsírát fogyasztanak mellé. Ezt inkább kihagyom, ha ott leszek. Már a látványtól gyomorrontást kapok.

Érdemes megnézni a hószobrokat.

 Így aztán nem lehet fázni.

Ezt a kis pacákot elnyomta a tiszta levegő.

Amennyiben szeretnétek részt venni a buliban, a szöuli Gwanghwamun Plazától induló, külföldiek számára rendszeresített autóbusz 10 ezer wonért odaszállít. A fesztiválra 8 ezer won a belépő, ezért egy ingyen horgászbotot és egy 5 ezer won értékű étkezési utalványt is kaptok. (Italról ne felejtsetek el gondoskodni!)

Hegyek és víz.

A hegyek által körülvett völgyben mezőgazdasági terület.

Tó a gyönyörű és békés hegyek ölelésében.

Erről a szoborról a Springtime c. koreai mozifilm egyik jelenete jut eszembe. A film magyar feliratát hamarosan elérhetővé teszem.

Ha valaki azt hiszi, hogy Hwacheon túl hideg hely ahhoz, hogy a nyár gyönyörű lehessen, nagyon téved.

Júliusban rendezik a Jjokbae Fesztivált (jjokbae=tutaj).

Az egyik extrém vízitutaj.

Augusztus közepén tartják meg a Paradicsom Fesztivált. Ez talán még a tutajfesztiválnál is bolondabb szórakozás.

Hwacheon megyében vezet a PLZ (Peace & Life Zone) hármas számú, 90 km-es szakasza. Ez Dél-Koreában az egyik legjobb mountain bike útvonal. Az út a Béke gáttól indul, gyönyörű, érintetlen természeti tájon vezet. A 37,5 tonnás Békeharang előtt imádkozni szoktak a látogatók a békéért.

Hwacheontól 10 km-re fekszik a 38,9 négyzetkilométer területű, 1944-ben kialakított Paroho nevű mesterséges tó (파로호), amely a Bukhangang folyón (북한강) épület Hwacheon gát építése eredményeként jött létre. A hely évről évre népszerűbb, mert szép környezetben található, és remek horgászhely, ponty, kárász, harcsa és mandarin hal él a vizében. Mielőtt a Béke gát megépült, ez a gát szolgált első védelemként a felgyűlt vízmennyiség tárolására. A gát villamos energia előállítása megépítése idején nagy áldás volt a környék számára, a koreai háború idején stratégiai fontosságú volt a birtoklása.

A Béke gát 2005. október 19-én készült el, a teljes tárolókapacitása 100 millió tonna. Az Észak-Korea felől érkező szándékosan előidézett árvíz megakadályozása a feladata.

Búcsú Hwacheontól.

Időközben elolvastam Csoma Mózes nagyszerű könyvét, amelyben az alábbi részt találtam a Béke gátról:

A Szuj Birodalom több alkalommal is támadást indított Kogurjó meghódítására, a legkomolyabb kísérletre 612-ben került sor. A kínai csapatok 1 millió 130 ezer katonával lépték át Kogurjó határát, majd rövidesen ostrom alá vonták az ország központját is. A phenjani vár felmentése a legendás Ülcsi Mundok (Eulchi Mundok) tábornok nevéhez fűződik: a koreai hadvezér az ostromló kínai csapatokat a Szalszu (Salsu) folyóhoz csalta, amelynek folyását előzőleg gátakkal elrekesztették. Amikor a kínai sereg az ártérre érkezett, a gátakat lerombolták, a lezúduló víztömeg pedig elmosta a támadókat.

Az „özönvíz-hadviselés”
Az özönvíz hadviselés” technikája a 20. század második felében ismét visszaköszönt. 1986-ban ugyanis Észak-Koreában – a demilitarizált övezettől alig 19 kilométerre – megkezdték a monumentális Imnam duzzasztógát építését. A 710 méter hosszú és 120 méter magas építményhez a dél-koreai közélet egyik legnagyobb botránya kapcsolódik: a munkálatok kezdetén Szöulban ugyanis az a rémhír kezdett terjedni, hogy a duzzasztógát katonai célokat szolgál, ugyanis betonelemeinek felrobbantásával a hatalmas víztömeg órák alatt elmossa a déli fővárost. Az atomtámadással felérő pusztítás víziója nyomán Cson Du Hvan (Chun Doo-hwan) akkori államfő kormányzata megkongatta a vészharangot, majd meghirdette a főváros körül húzódó Pjonghva (Pyonghwa; jelentése: béke) védőgátrendszer felépítését. A munkálatok támogatására országszerte pénzgyűjtő kampányt indítottak, a befolyt összeg nagy része azonban szőrén-szálán eltűnt. A szöuli napilapok szerint a kulisszák mögött az évtized panamája zajlott le. A botrányos védőgátrendszer egyes elemei aztán mégis felépültek, bár ezt a legtöbb szakértő pénzkidobásnak minősítette. Kiderült ugyanis, hogy az akkori kormányzat lényegesen eltúlozta az „özönvíz-hadviselés” veszélyének mértékét.

Ülcsi Mundok tábornok azon koreai történelmi személyek közé tartozik, akikre a megosztott félsziget mindkét részén elismeréssel tekintenek. Szöul belvárosában az Ülcsiro (Euljiro) sugárút is az ő nevét őrzi.

 

Csoma Mózes: Korea. Egy nemzet, két ország – a közös gyökerektől. 2. bőv. kiad. Budapest, Napvilág K. 2013. p. 24.