A megbízhatatlan emberek a koryo-saramok. Hogy kik ők, és mi a történetük? Nézzük először a meghatározásokat.

Koryo-saram ( Cirill : Корё сарам, hangul : 고려 사람, szó szerint koreai ember)  poszt-szovjet államokban élő, koreai etnikumhoz tartozók neve, akik a 19. század második felében bevándorlókként éltek az orosz Távol-Keleten, és akiket később deportáltak Közép-Ázsiába.

Koryo-mar (szó szerint a közép-ázsiai koreai nyelv), Koryo-Saramok által beszélt koreai nyelvjárás.

Most pedig egy kis kitérő.  A Szahalin-koreaiak a japán gyarmati korszakban bevándorlók, akik a szovjet megszálláskor rekedtek Szahalinon.

Hallottad már azt a szót, hogy “koreiski”? Ez egy szó az oroszországi Yonhae-ju-ban és a Közép-Ázsiában élő koreaiakra. A saját szavunkkal, mi koreaiaknak hívjuk őket. Bár sok oka volt annak, hogy koreaiak Oroszországba mentek, a legtöbb koreai Szahalinban él, ahova akaratuk ellenére küldték őket, Korea Japán általi inváziója alatt.

A Szahalin-koreaiak nem vallják magukat koryo-saramnak. A videókból meglehetősen jól megállapítható, az ő életük sem volt könnyű. A hagyományokat őrzik, a fiatalok tanulják a koreai nyelvet.

Visszatérve a koryo-saramokhoz: 1937-ben Sztálin úgy döntött, a Távol-Keleten élő koreaiak megbízhatatlan emberek, ezért megkezdődött deportálásuk Kazahsztán és Üzbegisztán területére.

Egy koryo-saram férfi igazolványa a deportálás után kiállítva.

Az Üzbegisztánba és Kazahsztánba deportált koreaiak az első telet földbe vájt üregekben töltötték, majd amikor kitavaszodott, iskolát építettek gyermekeik számára, és csak ennek elkészülte után láttak neki az otthonok felépítésének. Az első generáció oktatási/tanulási igyekezete viszont gyengítette az etnikai identitást. A tanulásban tapasztalt sikerorientáltság vitte oda a fiatalokat, hogy a közép-ázsiai ország nyelvét elsajátítsák.
A Koryo-Saram tagjai ma is rendkívül büszkék rá, milyen nagy szerepük volt a közép-ázsiai terület mezőgazdaságának felfejlesztésében. Ezek az emberek először Oroszország (Szovjetunió) távol-keleti részén, majd Közép-Ázsiában honosították meg az addig ismeretlen rizstermesztést.

A videó 1980-ban készült egy üzbegisztáni Koryo-Saram kolhozról.

Koryo Saram - The Unreliable People címmel 2007-ben készített dokumentumfilmet Matt Dibble és Y. David Chung. Az egyórás alkotásban a deportálások még élő elszenvedői beszélnek, valamint korabeli filmrészletek láthatók.

Négy és fél perces részlet a filmből, amelyben négy túlélő, Dekabrina Kim, Vladminir Tyan, Mihail Kim és Szergej Yun beszél.

Against the Odds: A koreai etnikum története Oroszországban és Közép-Ázsiában - Elena Yugai előadása.

 Dekabrina Kim fiatalkori képe, aki a deportálás egyik még ma is élő elszenvedője.

Ma már idős asszony.

Koryo-saram férfi portréja.

Viktor Coj a Szovjetunió egyik legnagyobb rocksztárja koryo-saram apa és orosz anya gyermeke volt. Több mint húsz évvel a halála után is rezonálnak mondandójára világszerte a zenéjét hallgatók. Lázadó volt, aki szót emelt a szabadságért, az igazságtalanság és a társadalmi egyenlőtlenség ellen.

A Szovjetunió széthullását követően sokan visszatértek az "őshazába", annak is a déli részére. 

Így tett a taskenti születésű Shin Jo Ya is, aki 2001-ben, lánya házasságkötését követően települt vissza. "Ebben az országban (Üzbegisztánban) éppen csak léteztem, lélegeztem és túléltem. Azért jöttem, hogy sok más jó dolgot is megismerjek." Jo Ya csak oroszul tudott amikor néhány kanyar után Gwangjuba költözött. A Pyeongdong ipari komplexumban kapott munkát, ahol több orosz nyelven beszélő emberrel találkozott. Megismerte Lee Cheon Yeong atyát, majd önkéntes segítőként kezdett működni mellette. Az ő ötletére hozták létre egyházi segítséggel 2011 év végén a Koryo Saram Központot. Az asszonnyal készült interjút itt olvashatjátok.

Sokan azonban Közép-Ázsiában maradtak. "Mi idegenek lennénk ott, nem ismerjük a nyelvet, különböző a mentalitásunk, a szokásaink, az életmódunk. Nem tudnánk élni a mono-etnikai környezetben, inkompetensek lennénk ott." Az üzbegisztáni koryo-saramok életéről - a múltról és a jelenről - a Gwangju News Magazin internetes oldalán lehet olvasni.
Hum Bung Do és családja egy 1930 körül készült fotón

Megbízhatatlan emberek.

Koryo-saram fiatalok.

Augusztus végén a koreai orosz nagykövetség megemlékezett a koryo-saramról, azaz a koreaiak Oroszországba vándorlásának 150. évfordulójáról. Ennek alkalmából köszöntötték azt a 32 főből álló csapatot, amelynek tagjai 16 ezer kilométert tettek meg autóval Moszkvától Szöulig. A résztvevők útjuk során keresztülhaladtak Szibérián, Üzbegisztánon, Kirgizisztánon és Kazahsztánon, majd Észak-Koreán átutazva érkeztek meg Dél-Koreába. Július 7-én indultak el, és negyven nap múlva, augusztus 16-án értek a két Korea közötti határ közelében fekvő Pajuba.
A nyolc járművel utazó 32 ember, mielőtt átlépte volna az orosz-észak-koreai határt, Habarovszkot, Szahalint és Vlagyivosztokot is érintette. Három járművet Észak-Koreának adományoztak, így Dél-Koreába már csak öt autóval érkeztek.
Szimbolikus az útvonal, hiszen ellenkező irányban tették meg az utat, mint ahogyan annak idején a jobb élet reményében orosz területre vándorló, majd Sztálin parancsára Közép-Ázsiába telepített koreai emberek haladtak.
Vaszilij Ivanovics Cho, a Koreaiak Oroszországban Egyesület elnöke az ünnepségen azt mondta, reméli hogy az utazás hozzájárul majd a két Korea közti kapcsolat javításához.
A csapat aztán Busanba utazott tovább, hogy végül augusztus 24-én Donghae kikötőjében fejezzék be a hosszú utazást.

Az út egyik állomásán készült a kép.

Természetesen a koryo-saramok - bár hagyományaikat igyekeztek őrizni - saját, az őshazáétól valamelyest különböző ételeket is meghonosítottak. A legismertebb ezek közül a sárgarépa saláta, amely ma a volt Szovjetunió minden részén ismert.
A morkov po koreiski készítését Natalja Kim mutatja meg.

Ismert, és a koreai származású élelmiszer blogger, Maangchi is csodálattal adózott a gugsu, avagy kuksi névre keresztelt koryo-saram tésztaételnek.

Koryo-saram étterem található Brooklynban, de Szöulban is, többek között a Ewha Női Egyetem szomszédságában. Az Eurázsia nevű étterem rendelkezik a legjobb konyhával a szakértők szerint. A képen az ott készült heringsaláta látható.

Jogos a kérdés, van-e kapcsolat Észak-Korea és a koryo-saramok között. A válasz: van. Koryo-saram gyerekek jártak a Songdowon (Észak-Korea) nemzetközi gyermektáborban.  Az élménybeszámoló nagyon lelkes, a gyerekek jól érezték magukat. A dolog egyetlen (?) szépséghibája, hogy az észak-koreai gyerekek csak a kerítés túloldaláról nézhetik a táborozókat.

A koryo-saram gyerekek és kísérőik.

Az észak-koreai gyerekek - a kerítés túloldalán.

Az álom - talán teljesül.