Az alábbi kép, majd ez a cím - Haenyeo: Women of the Sea - ragadta meg a figyelmemet, és ennek köszönhetitek, hogy ezt a meglehetősen hosszúra sikerült posztot vagytok kénytelenek olvasni.
A haenyeo szó (해녀) tengeri nőt jelent, Jejun, a legnagyobb dél-koreai szigeten a matriarchalis családi szerkezetben családfőként élő női búvárokat értik ezalatt.
A Jam-Nyo (búvár nő) kifejezést a 17. században használták először. A 19. században a férfiak művelték a búvárkodást, de mivel magas adót kellett fizetniük, miközben a nőknek nem volt adófizetési kötelezettségük, lassanként felcserélődtek a szerepek. A nők merültek alá a tengerbe, ezzel ők lettek a családfenntartók, a férfiak pedig többnyire vigyáztak a gyerekekre, vásároltak, valamelyest tehát átvették a nők hagyományos feladatát. A Jeju déli partjától nyolc kilométerre fekvő Mara szigeten teljesen megfordultak a nemi szerepek.
Míg Korea más részein a menyasszony vitte a házasságba a hozományt, Jejun a házasulni készülő férfi fizetett azért, hogy megkaphassa a haenyeo-menyasszonyt.
A nők alkatilag még alkalmasabbak is voltak a merülésre: testük több testzsírt tartalmaz, jobban megtartja a meleget, jobban megfelel az úszásnak.
A létrejött helyzet ellentétes volt a Koreában uralkodó konfuciánus szemlélettel, amely a nőket gyengének tartotta, így minden szempontból a férfiak mögé helyezte. A szöuli kormányzat igyekezett megakadályozni a búvárnők működését, sikertelenül.
Az 1970-es évektől kezdve Japánban megnövekedett a kereslet a tengeri sün, a polip és a kagylófélék, elsősorban az abalone iránt, amelynek eredményeként a haenyeok egyre jómódúbbak lettek. A merülés azonban nehéz és veszélyes munka, így idővel egyre kevesebben folytatták ezt a tevékenységet. Korábban a foglalkozás anyáról lányára öröklődött, a fiatalabb generáció azonban már más, könnyebb munkát keresett magának. Az ezzel foglalkozó nők legnagyobbrészt ötven éven felüliek, nem ritkán hetven-nyolvan éves nagymamák. Míg 1950-ben nem kevesebb, mint 30.000 haenyo élt a szigeten, 2003-ban már csak 5650 búvárt regisztráltak, akiknek 85%-a volt 50 évesnél idősebb.
Jogosan merül fel a kérdés: ha az asszonyok a család eltartói, van-e hatása ennek a családokra. A búvárasszonyok gazdasági függetlensége hozzájárul ahhoz, hogy a válások száma Dél-Koreában itt a legmagasabb. De annak ellenére, hogy ilyen jelentős szerepet töltöttek be, a haenyeok önbecsülése alacsony volt, ami nem meglepő egy olyan társadalomban, amely a homlokát ráncolta hogy a nők kijárnak a falvakból és alig öltözötten mutatják magukat. Az 1970-es évekig - ahogy a kép mutatja - pamutruhákat viseltek, amely a konfuciánus (ál)szemérmes társadalom szerint vizesen túl sokat mutatott meg a nők testéből. A Jeju-i gyerekek nem szeretik beismerni, hogy anyjuk vagy nagyanyjuk haenyeo. - mondta Lee Sun-Hwa, a Jeju-i tartományi tanács tagja, akinek az édesanyja és a nagymamája is búvár volt.
A legutóbbi pár éveben azonban újabb fordulat következett be: érdeklődés tapasztalható a búvárkodás iránt. Ezt igyekszik segíteni az a kezdeményezés, amelyet Jeju kormányzata indított el. Hét éve a sziget északnyugati részén, Hallim faluban búváriskolát hoztak létre, ahol májustól augusztusig, tizenhat héten keresztül, minden szombaton tanítják a tanulni vágyókat. Nemcsak a búvárkodás fogásairól, hanem a tengeri élőlényekről és a haenyeo történetéről is ismereteket szereznek. A falu véneiből alakult bizottság dönti el, hogy a többszáz jelentkező közül kik lesznek azok a szerencsések, akik bekerülhetnek a csoportba. Kortól és nemtől függetlenül jelentkezhet bárki, egyetlen szabály, hogy a kandidáló megfelelően egészséges kell legyen. A tanárok nagy tapasztalattal rendelkező, Hallim falubeli idős búvárnők, akik ingyen vállalják az oktatói feladatot. A falu vezetése tisztában van vele, hogy közvetlen gazdasági hasznot nem hoz az iskola, de reményeik szerint növekedni fog a település látogatóinak száma.
A merülés tanulása tizenegy éves korban megkezdődik. Először még a part menti sekély vízben gyakorolnak, csak tizennyolc éves kor táján kezdődik a mélytengeri búvárkodás.
Különleges csemege ez a 38 évvel ezelőtt készült 24 perces dokumentumfilm, amely az akkor 12 éves jejui kislány életébe enged bepillantást. A leányka akkor még kezdő tanuló volt a haenyeok között. Aki elkezdi nézni a filmet, nehezen fogja abbahagyni. Nem a mai fényesre simogatott sorozatok világát láthatjuk benne, hanem valódi, izgalmas életet, a búvárnők, gyerekek érdekes mindennapjait. A film, feltöltői szerint is fontos történelmi dokumentum.
Szerintem kihagyhatatlan.
Régen ilyen öltözékben buktak le a víz mélyébe.
Ma már jól szigetelő búvárruhát használnak.
A víz színére érve a levegővel teli ballonba, a taewakba kapaszkodnak. Különös, sípoló, fütyülő hangot hallatva engedik ki a tüdejükben levő széndioxiddal terhelt levegőt. Kiszuszogják magukat, mielőtt újra alámerülnének a sokszor 15-20 méteres mélységbe.
A merülés, a muljil, nem magányos foglalatosság. Az asszonyok mindig csoportban dolgoznak, egymásra ügyelve, egymást segítve. Vezetőjük figyel a csapat minden tagjára. A teli hálók hozzávetőlegesen negyven kilót nyomnak, párba állva emelik ki őket a partra.
A merülés parttól való távolsága és hajó használata szerint megkülönböztetik a ganmuljil, baenmuljil és nanbar típusú merülést.
A bulteok szó jelenti azt, amikor a kemény munka után egy szélvédett helyen a nők összegyűltek, tűz mellett melegedtek, szárítgatták a nedves búvárruhát, beszélgettek, ettek. Ma már ezt többnyire fedett helyen teszik meg.
Az aznapi fogást átválogatják, a kisméretű kagylókat visszaviszik a tengerbe. Fontos nekik az ember és a természet egyensúlya. A fogást rekeszekbe teszik, és közösen értékesítik, majd a bevételen megosztoznak. Becsületességen alapuló közösség a búvárnők csapata.
Derűs, kiegyensúlyozott és baráti a csoport tagjainak viszonya.
A búvár-matriarchatus a merülésen kívül a mezőgazdasági munkákban is közösségként dolgozik. A földeken hagymát, fokhagymát és mandarint termesztenek.
A csoporton belül hierarchikus rendszer működik. A legtapasztaltabb a ssan gun, középen a jung gun helyezkedik el, a tapasztalatlan a ha gun. Ő ssan gun.
A chulga haenyeo néven azokat a nőket említik, akik elhagyva otthonukat a szomszédos Kína, Japán, Oroszország, vagy a kontinentális Korea partjain búvárkodtak.
Jeju Haenyeo Museum (해녀박물관) - egy egész múzeum őrzi a haenyeo emlékét, ami talán nem is csak emlék, hiszen az érdeklődés nem szűnt meg, ezt jelzi az iskola iránti nagy érdeklődés. A koreai múzeumi belépők üdítően alacsony árát jelzi, hogy felnőttek 1100 vonért, azaz kb. 220 forintért kaphatnak bebocsátást.
82 éves nagymama Park Chuwar, aki Jejun született, nevelkedett, és sohasem hagyta el a szigetet. A sziget délnyugati partján lévő Hayehadong-Ro (하예 하동 로) nevű kis faluban él, és ma is részt vesz a búvárkodásban. Vele készített dokumentumfilmet egy forgatócsoport Haenyeo: Women of the Sea címmel.
Trailer:
A Koreai Turisztikai Hivatal és a National Geographic közreműködésének eredménye az alábbi videó, amely rendkívül érdekesen mutatja be a mai haenyeok életét. A 2012-ben készült dokumentumfilmben Lee Hak Chool vezette végig a forgatócsoportot. A fiatalember nagymamája és édesanyja is haenyeo volt, ezért a beavatottak szakértelmével segítette a filmkészítők munkáját, az asszonyok pedig minden elfogódottság nélkül beszéltek különleges foglalkozásukról.
Koncerttel tisztelgett Jeju város zenekara a tenger asszonyainak, amelyen Sosztakovics és Mahler zeneművén kívül egy ária is elhangzott. Ezt a zenei anyagot használták fel háttérként a videó készítő annak bemutatásához, milyen volt a búvárasszonyok élete. Közben az egyik idős asszony rusztikus énekét is hallhatjuk. 50 év, 75000 óra, amelyet a tenger mélyén töltött egy-egy búvárasszony. Az Arirang tévé 100 koreai ikont összegyűjtő sorozatának egyike az alábbi videó.
A koreai kormány 2013-ban arra törekszik, hogy a jejui haenyeo szerepeljen az UNESCO világörökség listáján.
Nem Korea lenne, ha a haenyeok tiszteletére nem rendeznének fesztivált. A videón a 2011-es eseményt nézhetitek meg.
Játékfilmben is viszontláthatjuk a búvárasszonyok életét, méghozzá a My Mother the Mermaid (Ineo gongju, 인어공주, 2004) című alkotásban. A filmhez magyar feliratot itt találtok.
Két sorozat is feldolgozta a tengeri asszonyok életét, és hála lelkes fordítóinknak, magyar felirattal lehet megnézni őket.
Tamra, the Island
Swallow the Sun, Ji Seong, Lee Wan és Sung Yu Ri főszereplésével.
Ezek az asszonyok részben áldozatai voltak a tengernek: a kemény munka, a légzőkészülék nélküli lemerülések a hideg vízbe, a nedves ruhák viselése, különböző betegségek okozója volt. Azok a helyek, ahova a merülés után letelepedtek pihenni, teli voltak a fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerek kiürült üvegeivel. Ma már a Jeju-i kormányzat jelentős támogatást nyújt a búvárasszonyok gyógykezeléséhez annak érdekében, hogy a női búvárkodás hagyománya ne tűnjön el.
A 60 éves Kim Eun-sil azonban, aki öt gyermeket nevelt fel, fizette a férje főiskolai tandíját, azt mondja, ő lesz családjában az utolsó haenyeo. "Az egyetlen lányom még csak nem is tudja, hogyan kell úszni."
Ezzel az elbűvölő látvánnyal veszünk búcsút Jejutól...
.JPG)
... és a jejui sellőktől.
