Mivel idén nálunk elmaradt a tél, nézzünk egy helyet, ahol hidegben, hóban nincs hiány. Ilyen hely Hwacheon megye (Hwacheon-gun, 화천군), amely Gangwon tartomány északi részén található, a DMZ közvetlen közelében.
A megyében legnagyobbrészt hegyek és folyók vannak, köztük kisebb gazdálkodással foglalkozó falvak, katonai
kiképzőközpontok és katonai bázisok, a polgári lakosság lélekszáma alig éri el a 25 ezret, emellett nagyjából 35 ezer katona tartózkodik itt. 1900 előtt gyéren lakott terület volt. Ezen a vidéken voltak a legintenzívebb harcok a koreai háborúban, ezért az itt élő emberek megtanulták értékelni a békét. A terület híres folyóiról, természeti tájáról, a tavi pisztrángról és az itt őshonos vidráról. A vidra veszélyeztetett faj, mindössze százra tehető egyed él erre. Ezt a kedves víziemlőst Koreában a megbékélés jelképeként tartják számon, hiszen szabadon úszik észak és dél között, nem törődve szögesdrótokkal és taposóaknákkal.
A 10. Nemzetközi Vidra Kollokviumot Hwacheon rendezte meg 2007-ben. Már a legkisebbek is vidrabarátok ezen a vidéken.
A Gangwon tartomány Dél-Korea leghidegebb régiója. Ez indokolja, hogy Hwacheonban januárban, amikor a folyó jege 16 centiméter vastagra hízik, Jéghalász Fesztivált tartsanak.
Ilyenkor többezer versenyző igyekszik horogra fogni annyi sancheoneo-t (산천어=vad pisztráng), amennyit csak lehetséges. A fesztivál szervezői szerint évente egymillió látogatót vonz az egész hónapban tartó esemény, amely az egyik legjobb fesztiválnak szavaztak meg a koreaiak.
Ügyeskednek a gyerekek...
... a fiatalok
... a családok
... a külföldi látogatók, akiknek önkéntes tolmácsok segítenek a jéghorgászat művészetének elsajátításában.
Mennyi halat fogtál...!
Megfogtam!
Visszamész?
A vállalkozókedvűek belecsobbanhatnak az erre a célra kialakított medencébe, és versenyezhetnek, öt perc alatt ki tudnak-e puszta kézzel fogni három pisztrángot. 1:27-től jön a lényeg.
Sikerült!
Be lehet nevezni a jégszánkózás - fakutyázás? - versenyre...
... vagy jég-gokartozásra.
A jégen nagyon egyszerű a közlekedés.
A kifogott pisztrángot hamar meg is sütik. A finom falatokhoz szükséges innivalóról mindenki maga gondoskodik.
Azok számára, akik a halat inkább nyersen szeretik enni, van aki elkészíti a pisztrángot sashimi stílusban.
Aki nem kedveli a halat, a megyében híresen jó samgyeopsal-t is ehet. Az étel neve: három (Sam, 삼) rakott (gyeop, 겹) hús (sal, 살), amely az egyik legdrágább húsfajta Koreában. Rendkívül népszerű étel, az asztalnál megsütött, erősen zsíros húst mindig kétféle pasztába mártják. Az egyik a ssamjang (쌈장) paszta: chili paszta (Gochujang ; 고추장), szójabab paszta (doenjang ; 된장), szezámolaj (참기름), és egyéb összetevők, a másik pedig gireumjang (기름 장): só és szezámolaj, néha még egy kis mennyiségű fekete bors. Az ételt salátával, nyers felszeletelt fokhagymát, zöld chilipaprikát, nyers, szeletelt hagymát, kimcsit és a csalánhoz hasonló formájú perillalaveleket szolgálnak fel mellé. Sokan sült gombát, hagymát és babcsírát fogyasztanak mellé. Ezt inkább kihagyom, ha ott leszek. Már a látványtól gyomorrontást kapok.
Érdemes megnézni a hószobrokat.
Így aztán nem lehet fázni.
Ezt a kis pacákot elnyomta a tiszta levegő.
Amennyiben szeretnétek részt venni a buliban, a szöuli Gwanghwamun Plazától induló, külföldiek számára rendszeresített autóbusz 10 ezer wonért odaszállít. A fesztiválra 8 ezer won a belépő, ezért egy ingyen horgászbotot és egy 5 ezer won értékű étkezési utalványt is kaptok. (Italról ne felejtsetek el gondoskodni!)
Hegyek és víz.
A hegyek által körülvett völgyben mezőgazdasági terület.
Tó a gyönyörű és békés hegyek ölelésében.
Erről a szoborról a Springtime c. koreai mozifilm egyik jelenete jut eszembe. A film magyar feliratát hamarosan elérhetővé teszem.
Ha valaki azt hiszi, hogy Hwacheon túl hideg hely ahhoz, hogy a nyár gyönyörű lehessen, nagyon téved.
Júliusban rendezik a Jjokbae Fesztivált (jjokbae=tutaj).
Az egyik extrém vízitutaj.
Augusztus közepén tartják meg a Paradicsom Fesztivált. Ez talán még a tutajfesztiválnál is bolondabb szórakozás.
Hwacheon megyében vezet a PLZ (Peace & Life Zone) hármas számú, 90 km-es szakasza. Ez Dél-Koreában az egyik legjobb mountain bike útvonal. Az út a Béke gáttól indul, gyönyörű, érintetlen természeti tájon vezet. A 37,5 tonnás Békeharang előtt imádkozni szoktak a látogatók a békéért.
Hwacheontól 10 km-re fekszik a 38,9 négyzetkilométer területű, 1944-ben kialakított Paroho nevű mesterséges tó (파로호), amely a Bukhangang folyón (북한강) épület Hwacheon gát építése eredményeként jött létre. A hely évről évre népszerűbb, mert szép környezetben található, és remek horgászhely, ponty, kárász, harcsa és mandarin hal él a vizében. Mielőtt a Béke gát megépült, ez a gát szolgált első védelemként a felgyűlt vízmennyiség tárolására. A gát villamos energia előállítása megépítése idején nagy áldás volt a környék számára, a koreai háború idején stratégiai fontosságú volt a birtoklása.
A Béke gát 2005. október 19-én készült el, a teljes tárolókapacitása 100 millió tonna. Az Észak-Korea felől érkező szándékosan előidézett árvíz megakadályozása a feladata.
Búcsú Hwacheontól.
Időközben elolvastam Csoma Mózes nagyszerű könyvét, amelyben az alábbi részt találtam a Béke gátról:
A Szuj Birodalom több alkalommal is támadást indított Kogurjó meghódítására, a legkomolyabb kísérletre 612-ben került sor. A kínai csapatok 1 millió 130 ezer katonával lépték át Kogurjó határát, majd rövidesen ostrom alá vonták az ország központját is. A phenjani vár felmentése a legendás Ülcsi Mundok (Eulchi Mundok) tábornok nevéhez fűződik: a koreai hadvezér az ostromló kínai csapatokat a Szalszu (Salsu) folyóhoz csalta, amelynek folyását előzőleg gátakkal elrekesztették. Amikor a kínai sereg az ártérre érkezett, a gátakat lerombolták, a lezúduló víztömeg pedig elmosta a támadókat.
Az „özönvíz-hadviselés”
Az özönvíz hadviselés” technikája a 20. század második felében ismét visszaköszönt. 1986-ban ugyanis Észak-Koreában – a demilitarizált övezettől alig 19 kilométerre – megkezdték a monumentális Imnam duzzasztógát építését. A 710 méter hosszú és 120 méter magas építményhez a dél-koreai közélet egyik legnagyobb botránya kapcsolódik: a munkálatok kezdetén Szöulban ugyanis az a rémhír kezdett terjedni, hogy a duzzasztógát katonai célokat szolgál, ugyanis betonelemeinek felrobbantásával a hatalmas víztömeg órák alatt elmossa a déli fővárost. Az atomtámadással felérő pusztítás víziója nyomán Cson Du Hvan (Chun Doo-hwan) akkori államfő kormányzata megkongatta a vészharangot, majd meghirdette a főváros körül húzódó Pjonghva (Pyonghwa; jelentése: béke) védőgátrendszer felépítését. A munkálatok támogatására országszerte pénzgyűjtő kampányt indítottak, a befolyt összeg nagy része azonban szőrén-szálán eltűnt. A szöuli napilapok szerint a kulisszák mögött az évtized panamája zajlott le. A botrányos védőgátrendszer egyes elemei aztán mégis felépültek, bár ezt a legtöbb szakértő pénzkidobásnak minősítette. Kiderült ugyanis, hogy az akkori kormányzat lényegesen eltúlozta az „özönvíz-hadviselés” veszélyének mértékét.
Ülcsi Mundok tábornok azon koreai történelmi személyek közé tartozik, akikre a megosztott félsziget mindkét részén elismeréssel tekintenek. Szöul belvárosában az Ülcsiro (Euljiro) sugárút is az ő nevét őrzi.
Csoma Mózes: Korea. Egy nemzet, két ország – a közös gyökerektől. 2. bőv. kiad. Budapest, Napvilág K. 2013. p. 24.
