A hegycsúcs: mint száz éve,
de a patak nyughatatlan,
Szalad, szalad, folyik egyre,
habja helyett habja kél.
Daliánk, mint a víz sodrása –
itt hagy minket, nem jő vissza.
Kék hegyek zöldes vize,
azt csobogod, szélsebes vagy.
Ám elfutván az óceánig,
visszatérned lehetetlen!
Telihold aranyló fényében
megpihennél kis időre?
Valaha kételkedtél
hűségemben; megcsaltalak?!
Egyedül a sötétben
sóhajtozom Uram után,
s hallgatok hulló lombokat
őszi-szeles éjszakán!
A három fenti szidzso Hwang Dzsini (황진이, c. 1506 – c. 1560) koreai kiszeng és költőnő verse. Sikeres és szomorú életéről, költészetéről itt és itt olvashattok.
A kiszengek a régi Korea szórakoztató hölgyei voltak. Hosszú és gondos képzésben részesültek, ennek köszönhetően jártasak voltak a művészetekben, elsősorban a zenében és a költészetben. A társadalomban alacsony rangúaknak számítottak, férjhez nem mehettek, így verseik többnyire a szomorú szerelemről szólnak. Azon kevesek közül, akikre az utókor emlékezik, a legismertebb Hwang Dzsini, akinek "életét számos regény, film és televíziós sorozat örökítette meg, bár hiteles adatok alig maradtak fenn róla."
Két neki tulajdonított versét videóba foglaltam.
Az alábbi videóban három szidzsot olvashattok, melyek közül a harmadikat szintén Hwang Dzsini alkotásának tartják.
"A szidzso (hangul: 시조, sidzso, nyugaton sijo?) a Korjo-korban megjelent, a Csoszon-dinasztia idején is népszerű koreai költői forma. Általában háromsoros, összesen 41-50 szótagból álló, rím nélküli költemény, mely eredetileg énekvers volt, és a név maga is egy dallamfajtát jelöl. Valószínűleg a 13. század végén, más források szerint a 14.-15. század fordulóján keletkezett, eredetileg kínai írásjegyekkel írták, illetve szájról-szájra terjedt, majd az 1900-as években hangullal jegyezték le őket. Mivel a kínai nyelvvel ellentétben a koreai nyelv agglutináló, a kínai írásjegyekkel nehéz volt lejegyezni a költeményeket és emiatt többféleképpen is értelmezhetőek. 1900 előttről körülbelül 3600 szidzsovers maradt fenn. Azon kevés koreai lírai műfajhoz tartozik, melyet a kortárs modern költők is művelnek még."
A versek Osváth Gábor és Mártonfi Ferenc fordításai.
