1972-ben a katonai junta korábbi vezetője, Park Chung-hee aki addigra már legitim elnöke volt az országnak, vagyis az elnök hivatala felkérte a rock keresztapjánek nevezett Shin Joong-hyun-t, a koreai rock úttörőjét, hogy írjon egy dalt az elnök dicséretére. Shin visszautasította a felkérést, helyette egy másik nótát írt, amelyben az ország szépségéről énekel. Ezt ni, itt:

De ez a múlt. Nézzük, mi a jelen?

Sokak számára ismert, hogy az ázsiai szigorú drogtörvények között is a Koreai Köztársaság drogpolitikája a legszigorúbb. Az ország állampolgárainak nemcsak hazájukban, hanem külföldön is tilos a kábítószerek fogyasztása még abban az esetben is, ha az adott országban legális a szer használata. Véletlenszerű tesztekkel ellenőrzik az országba belépő honfitársaikat, s ha beigazolódik a használat, öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók. Nem csupán a hatóságok, de a társadalom egésze szemében is stigmatizáló az, ha kiderül, hogy valaki kábítószerrel élt. Az országhatárokon belül az első vétkezőkre legalább hat hónap, a visszaesőkre és a terjesztőkre akár tizennégy évig tartó börtön vár.

Az országimázst - és a kiemelkedően magas bevételt - biztosító hallyu szereplőit sem kezelik elnézően, épp ellenkezőleg. A közismert k-pop csillagoktól és a nemzetközi ismertségre szert tevő doramák színészeitől elvárt a példamutató viselkedés ebben a vonatkozásban is. Elég egy botlás, pályafutásuknak vége: azonnali hatállyal bontják fel szakmai és reklámszerződéseiket. Mondhatjuk, ez milyen helyes, hiszen nincsenek kiváltságok. 

Vagy valamiért útban vannak, mint annak idején Shin Joong-hyun.

Annak jelzésére, hogy nem csupán a szórakoztatóipar szereplőit nem tekintik kiváltságosnak, lássunk egy másik példát. Chun Woo-wont, Chun Doo Hwan néhai volt elnök unokáját kábítószer-használattal vádolták meg az Incheon-i repülőtéren, abban a percben, amikor hazatért az Egyesült Államokból, ahol a közösségi médiában élő közvetítésben vádat emelt családja ellen. Chun nagyapja 1979-ben, tábornokként katonai puccsal került hatalomra, azután a katonai diktatúra elleni 1980-as polgári felkeléskor csapatokat vetett be Gwangjuban, amelynek 10 napja alatt 193 ember halt meg, 65 személy sorsa még ma is ismeretlen, és közel 1600 másik személyt letartóztattak vagy megkínoztak. Az elnök három fia, egy lánya és tizenegy unokája közül csak Chun Woo-won kért bocsánatot a történtek miatt. Nagyapját mészárosnak nevezte, családját korrupcióval és pénzmosással vádolta, egyúttal kijelentette, hogy rokonai bűntudat nélkül élnek a törvény védelme alatt. Előzetes letartóztatása után azonnal Gwangjuba utazott, ahol nyilvánosan bocsánatot kért az áldozatok családtagjaitól. Később újra kiállt, s bejelentette, hogy nem folytatja családja leleplezését, mivel az addigiaknak sem volt következménye. Bejelentését számos megjegyzés követte, köztük sok gúnyolódó. Ám el lehet tűnődni, volt-e a háttérben valami, ami erre a lépésre kényszerítette.

A Szöuli Központi Kerületi Bíróság 2023. december 22-én 2,5 éves, négy évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki Chun Woo-wonra a kábítószer-ellenőrzési törvény megsértése miatt. 

A fotón Chun a felkelés áldozatainak családtagjait vigasztalja a Gwangju-i Nemzeti Temetőben.

A kábítószerhasználat tehát bűn, ami büntetést von maga után, s a társadalom is azonnal kirekeszti a gaz elkövetőket. 

Egy dologban azonban hibádzik a gondolatmenet. Legalább egy dologban. Büntetni akkor helyes, ha ezzel párhuzamosan minden lehetőség adott ahhoz, hogy a bűnt ne kövessék el. 

A JYJ banda tagját, Park Yoo-Chun-t, aki később színészi kvalitásai elismeréseként számos dorama és film főszerepében mutatta meg magát, 2016 és 2017 között négy nő azzal vádolta meg, hogy szexuálisan zaklatta őket. A bíróság végül felmentette őt, sőt egyik vádlóját rágalmazás és bizonyítékok hamisítása miatt el is ítélték. Mit ad isten, 2019 tavaszán Parkot metamfetamin vásárlásának és használatának gyanújával letartóztatták. Ügynöksége hamar felbontotta a vele kötött szerződést, ő pedig végül beismerte a vádakat, s jól ismert módon, megviselt arccal, mélyen meghajolva bocsánatot kért. Tíz hónap börtönbüntetésre ítélték, amelyet két évre felfüggesztettek, és 1,4 millió wonos pénzbírságot szabtak ki. Próbaidejét azóta szabálysértések nélkül teljesítette. Az ügyeket megelőzően egyre szebben formálódó pályafutása azonban megtört, azóta se láthatja filmekben a nagyérdemű.

Az alábbi fotón az I miss you c. film egyik jelenetében partnernője Yoon Eun-hye, aki már szintén eltűnt a szórakoztatóiparból, pedig tehetségével kiemelkedett korosztályából. Őt nem kábítószer ügy, hanem valami más okból szorították ki, majd mikor divattervezésbe fogott, abban is lehetetlenné tették.

Mire gondolok? Nyilván nem mondok újdonságot, amikor azt állítom, hogy a megelőzés és a rehabilitáció ugyanolyan erőteljes és mindenki számára elérhető kell legyen, mint amennyire az a büntetés.

A Koreai Köztársaság 52 milliós lakosságának hat rehabilitációs központ áll rendelkezésre, ebből kettő az, amely állami fenntartású intézmény, tavasszal született döntés arról, hogy létrehoznak egy harmadikat. Hármat Japánból finanszíroznak, amelyek japán mintára működnek, csak volt szenvedélybetegeket vesznek fel gondozásra és tanácsadásra. Összehasonlításképpen, Japánnak a 125 millióra 90 ilyen intézménye van. A háromból az egyiket Choi Jin-mook irányítja, aki 17 évesen vény nélkül kapható köhögés elleni szerekkel kezdte, majd húszas éveiben marihuána-használatért börtönbe csukták. A börtönben, majd szabadulása után - összesen 15 évig - erősebb szerekkel élt, végül egy tanácsadó ébresztette fel. Choi azt hitte, mire kikerül a börtönből, normális ember lesz, de a börtönben csak többet tanult a drogokról ahelyett, hogy kezelést kapott volna. 

Choi kezdeményezte további rehabilitációs központok létrehozását, de nem járt sikerrel: a kormányzat nem látta szükségét további intézmények indításának, ezért nem kapott állami támogatást.

Az első vagy második elkövetést általában felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtják, emellett részt kell venni egy drogokról szóló oktatáson. Ám az oktatás nem egyenlő a leszokással és az új élet lehetőségével. 

Koreában ma az okostelefonok segítségével csekély összeg ellenében, fél órán belül hozzá lehet jutni drogokhoz. Ezzel szemben a társadalombiztosítás eddig azok számára finanszírozta a rehabilitációt, akik bírósági végzést kaptak kezelésre vagy próbaidőre. A kormányzat decemberi döntése kiterjesztette a "kezelési védelem alatt állók" körét azokra, akik illegális kábítószerhasználat miatt börtönből szabadultak, ill. a tizenéves drogfüggőkre. Ők az összköltségnek kb. 30%-át fizetik, a többit az Országos Egészségbiztosítási Szolgálat állja. A döntés nagy vihart kavart az interneten: „Csak a szorgalmas emberek viselik a terhet”, „A kábítószer-függőknek szembe kell nézniük a következményekkel”, „Először a ritka betegségekben szenvedőknek és az alacsony jövedelműeknek segítsünk” és „Miért az egész nemzetnek kell viselnie a jogellenes cselekményeket elkövetők kezelésének terhét?"

Nem tudom mással kiegészíteni, mint azzal a kérdéssel, hogy veszett el a Han folyó partján a sorsközösség-vállalás?

2022-ben 18395 volt a kábítószerrel összefüggő letartóztatások száma, becslések szerint az országban a kábítószerfüggők száma meghaladja a félmilliót. 2021-es adat szerint a 30 év alattiak a kábítószer-bűncselekményekért elítéltek 59%-át teszik ki. Négy év alatt 55%-kal nőtt a tizen- és huszonéves drogfüggők száma.

2023 februárjában bejárta a világot a hír, hogy az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legkedveltebb színésze fennakadt a drogteszten. Amerikai útjáról hazatérve a rendőrség kihallgatta, különböző tesztek készültek, amelyek igazolták propofol és marihuána használatát, de ketamin és kokain jelenlétét is. Yoo Ah-in reklámszerződéseit azonnal felbontották, az év első félévére tervezett, ill. egy már elkészült, de utómunkálatokra váró sorozatból eltávolították. Októberben vádat emeltek ellene, december közepén lezajlott az első tárgyalás. 

Sorolhatnám a srác szerepeit, most mégis csak egyet mutatok. A Secret Affair egy negyvenes nő és egy istenáldotta tehetségű húszas éveiben járó fiú szerelméről szól, egyesítve a zene csodáját és a koreai társadalom sajátosságait. 

Park Yoo-chun és Yoo Ah-in esetében is beindult a cyberbullying, azaz az internetes zaklatás, mint egy gőzhenger. Ez a végtelenül gusztustalan és nagyon ártalmas szokás világszerte hódít, de meggyőződésem, hogy a koreaiak élen járnak benne. A műfaj azért is olyan divatos, mert mint szinte az összes internetes felületen, név nélkül lehet mocskolódni, miközben a gyalázkodókról senki nem tudja, ők maguk mennyire hibátlanok. A közmondásos koreai álszentség jegyében a kommentelők beírásai beláthatatlan következmények előidézői egy olyan országban és olyan területen, ahol a népszerűség elsődleges fontosságú. Koreában, mint annak idején az ókori római viadalokban, a nézők lefelé fordított hüvelykujja bárki szórakoztatóiparban tevékenykedő, addig istenített idol pályafutásának végét okozhatja, de mint számos szomorú eset bizonyítja, ennél tragikusabbá is válhat. S hogy ezek a neten ítélkezők milyen erkölcsi szinten vannak, az ugyan ellenőrizhetetlen, de a kíméletlenségük mégis pontos képet ad róluk.

Fájdalmas példa, a korábbiakban felsoroltaknál is szörnyűbb, amelyről karácsonykor érkezett hír. Egy tisztes férj és családapa, húsz éve a színészi pályán, akit a rendőrség fafejűsége és a cyberbullying közös erővel üldözött a halálba. A világ nyugati felén Lee Sun-kyun-t a Parasite c., számomra túl sötét filmben játszott szerepe által ismerték meg, én másképp őrzöm. Nekem a Coffee Prince c. sorozat karaktere az emlékezetes. 

Lee Sun-kyun ellen októberben kezdődött a vizsgálat kábítószer fogyasztás gyanúja miatt. Azonnal teszteket is végeztek, amelyek negatív eredményt hoztak. Ezzel szemben, ő feljelentést tett, mert az a nő, aki egy szórakozóhelyen a szerrel megkínálta, megtévesztette, azt hitette el vele, hogy nem drogot ad neki, viszont hamarosan zsarolni kezdte, ráadásul nagy összegre. A színész ügyvédjén keresztül kérte a rendőrségi meghallgatások zártkörűsítését, azaz a média kizárását, de a rendőrség a kérést elutasította. Az interneten pedig elindult a gyalázkodás. A harmadik meghallgatás 19 órán át tartott. Mindenki próbálja elképzelni, mit jelent egy ilyen kihallgatás! Mindez azok után, hogy már több mint két hónapja őrlődött, fizetett a zsarolóknak, miközben a drog használatát a tesztek nem is igazolták, de pontosan tudhatta, milyen szomorú jövő elé néz, amely természetesen a feleségét és két kiskamasz fiát sem fogja kímélni. 

A kép a Coffee Prince-ből való, amelyen rajta kívül a már előzőleg említett Yoon Eun-hye és egy rokonszenves eb látható.

Szeretném leszögezni, hogy a felsorolt esetek csak kiragadott példák, se szeri, se száma a kísértetiesen hasonló ügyeknek.

Itt érkeztünk el a téma egyik leginkább elgondolkodtató részéhez, aminél a megértés, tisztelet, megbecsülés, szeretet szavak jutnak az ember eszébe. Vagyis ezek kellene hogy az eszünkbe jussanak. De amit az internetes kommentek produkálnak, arra a kegyetlenség, kíméletlenség, gyűlölködés, ítélkezés, a mások iránti megértés és szeretet teljes hiánya a megfelelő szó. 

Aki látott néhány koreai sorozatot, meghatottan gondolhat a koreaiakra, akik - legalábbis a filmek alapján - melegszívűnek, kereszténység nélkül (a népességnek csupán 27%-a vallja magát annak) is krisztusi szemléletűnek tűnnek. Ám a fentiekben elsoroltak nem ezt igazolják. 

A másik nagyon elgondolkodtató kérdés, persze ezen nem elsősorban nekünk, hanem a koreaiaknak kell erősen elgondolkodni, hogy a drog után nyúlók egyre nagyobb számának hátterében mi áll. A mélyszegénységből pár évtized leforgása eredményeként kíméletlen, a kapitalizmus leggyilkosabb változatába átlendülő nép felkészületlensége fogódzik a konfucianizmus ma már sürgősen elvetendő hagyományaival, a tradicionális gondolkodással, ami gyengének és értéktelennek, ezért titkolni- és szégyellnivalónak minősíti azt, akinek valamiféle lelki gondja van. Pedig az életmód következtében egyre nagyobb az embereken a nyomás, aminek egyenes következménye, hogy egyre több a mentális probléma, egyre többen viaskodnak a depresszió karmai között, ill. egyre többen nyúlnak drogokhoz.

Üdvös, hogy a drogfüggők rehabilitációjában valami előrelépés történik, de a probléma gyökeréig kellene eljutni, s azon változtatni. Első lépésként pedig fel kell tenni a kérdést, bűnöző-e a droghasználó vagy segítségre szoruló áldozat.

Lehetnek olyanok, akik megkérdezik, mit keres itt az alábbi videó. Viktor Cojnak apai ágon a felmenői a második világháború elején, több mint 170 ezer társukkal kerültek Közép-Ázsiába Sztálin parancsára. Coj tehát féltestvér, méghozzá olyan, akire büszkék lehetnek a félszigeten élő rokonok. Ő az egyik legnagyobb hatású rockzenésze a volt Szovjetuniónak, dalainak szövege most is időszerű, most is gyújtó hatású. Évtizedekkel halála után még ma is hallgatják, gyerekek, fiatalok válnak tisztelőivé - nem ok nélkül. Az alábbi dal üzenet lehet a koreaiaknak is: Перемен!

Korea nehezen ébred: még vígan a gazdasági növekedés, az anyagi javakhoz való viszonylag könnyű hozzájutás bűvöletében él, holott már most is késésben van. Ezért a világszerte sokakat ámulatba ejtő csodáért óriási árat fizetnek, a huszonnegyedik órában vannak. Félre kell tenni mindent, alaposan megvizsgálni, mik az okozói a sokakat kínzó depressziónak, a drogok felé fordulásnak, az öngyilkosságok nagy számának, különös tekintettel a tizen- és huszonéves korosztályban, és persze a 0,75%-os termékenységi rátának.

Ha nem ébrednek fel hamarosan, a lelküket veszítik el. 

Kár lenne érte.