Pár nap híján tíz hónapja utaztunk el Dél-Koreába Az emlékek nem koptak meg, gyakran előjönnek. A tavalyi posztokból kimaradtak közül válogattam képeket abban a reményben, hogy mások is szívesen nézegetik majd.
A képek többségét a fiam készítette.
Itt kellett balra fordulni, hogy szöuli szállásunkhoz jussunk. Késő este is nyüzsgés volt a kis utcákon. Jól látható, hogy járda nincsen. Minek az? Ha autó, vagy robogó jön, lassan hajt, a gyalogosok félrehúzódnak. Nincs morgás, békésen kezelik.
Ahol mégis van járda, nem használják. Jobb az úttesten.
A sugárutakon késő este már kicsit megcsappan a forgalom, járókelő is kevesebb. Nyugalmasan lehet közlekedni, a közbiztonság nagyon jó.
A Cheonggyecheon patak partján még ilyenkor is sokan vannak, főként fiatalok sétálnak, üldögélnek nagy előszeretettel, hallgatják az amatőr zenészek produkcióit. A Lotus Lantern Festival olyan kedvelt látványosság, amit a helybeliek sem hagynak ki.
Nagymama és unokája a Bukchon hanok villáknál.
Insadong
A Namdaemun piac.
Szöul népessége a város területéhez képest óriási. Így nem csoda, hogy minden talpalatnyi területen házak állnak. A városrendezés láthatólag nem volt, talán most sem olyan mértékű, hogy megszabja az egyes területen építhető magasságot. A háztetőket különböző módon hasznosítják: teregetésre, lomok tárolására, konyhakertnek, stb.
A Jeju-i Yakcheonsa templom áhítata.
Szöuli piac
A Gwanghwamun hasonlóképpen kedvelt helye a szöuliaknak, mint a Cheonggyecheon patak.
A Cheonggyecheon patakhoz nappal is sokan járnak. Olyankor a kisgyerekeket viszik oda nagy előszeretettel.
A nagyobb gyerekek szülői felügyelet nélkül, csapatban járnak oda. A víz sekély, nincs veszély.
Nemcsak este, hanem nappal is szól a zene.
Békésen lehet ott beszélgetni...
Együtt, de nem egymással - a telefonőrület talán sehol nem olyan mértékű, mint Koreában.
... és van aki mindezt lefényképezi.
Busanban az élet a tengerparton folyik. Májusban még elég hideg a víz, de a gyerekeket ez nem zavarja.
Külön a lányok...
... és külön a srácok.
A busani utca majdnem olyan forgalmas, mint a szöuli.
De vannak csöndes részei is a városnak, és a kutyát nem tápláléknak tekintik, hanem rábízzák a ház őrzését.
A tenger felől erős szél szokott fújni, ezért elkel egy-egy zsák kő a hullámpala tető védelmére.
A jindói dogot itt is szívesen tartják. Sok dolga nincs, enni kap, még azt sem bánja, ha a galambok csipegetnek a maradékból. Az erőnlétére is ügyelnek...
A Jade kert egyik lakójával búcsúzom.
Hogy tetszett?
