A Szöul történelmi várost körülvevő erődfalat 1395-ben, Taejo király uralkodása idején kezdték építeni, és közel százezer fiatal férfi munkája eredményeként két év alatt készült el. A Szöult körülölelő négy hegyen - Bugaksan, Naksan, Namsan, és Inwangsan - húzódott végig. 1396 és 1398 között épült meg rajta nyolc kapu - négy főkapu: Heunginjimun (Keleti kapu), Donuimun (Nyugati kapu), Sungnyemun (Déli kapu), és Sukjeongmun (Északi kapu) és négy kiegészítő kapu: Souimun (délnyugati), Changuimun (északnyugati), Hyehwamun (északkeleti) és a Gwanghuimun (délkeleti). Ezek közül hat ma is létezik, a nyugati és a délnyugati kivételével - ezek valamikori helyét emlékmű, emléktábla jelzi.
A 15. század közepén, Sejong uralkodása alatt nagyszabású felújítási munkák zajlottak, az addigi közepes nagyságú kerek kövekből épített falrészek melletti földes falszakaszokat szögletes kövekből épített falakkal cserélték fel.
Jelentős helyreállítás Sukjong király uralkodása alatt, 1704-ben volt, amikor a falat egységes burkolólapokkal borították be.

A várfal teljes hossza 18,6 km volt, ma 12 km-es szakasza van meg, amelyet 1963-ban Dél-Korea tízes számú történelmi emlékhelyévé nyilvánítottak. Az elmúlt századokban megsérült, sőt helyenként megsemmisült falrészeket újjáépítették. A vár- avagy városfal bejárására túrákat indítanak, ezzel nemcsak a sokszor gyönyörű kilátás élvezhető, de lehetőség nyílik a környékbeli látnivalók megtekintésére is.

A déli kapu 2008. február 10-én gyújtogatás miatt olyan súlyosan megsérült, hogy szinte megsemmisült. Öt évi munka eredményeként építették újra, 2013. május 4-én nyitották meg a nagyközönség számára. Ez a kapu Dél-Korea egyes számú nemzeti kincse.
A déli és a keleti kapu a legnagyobb, mindkettő közelében forgalmas piac működik (Namdaemun ill. Dongdaemun).

A nagy kapuk

Sukjeongmun (숙정문, Bukdaemun - Északi Nagy kapu, Szabályos Ünnepi Kapu), amely a királyi palota és egyben a Kék Ház közelében fekszik. A beszivárgó észak-koreai ügynökök miatt 1968-ban lezárták, majd 2007-ben újra megnyitották, de ma is magas biztonsági területnek számít, ahol katonák járőröznek, ezért megtekintése csak engedéllyel lehetséges.

Heunginjimun (흥인지문, Dongdaemun - Keleti Nagy kapu, Növekvő Jóakarat Kapu) 1398-ban, Taejo király idejében épült, 1869-ben építették át a mai formájára. 2011 augusztusában a rekord mennyiségű csapadéktól megsérült. 2007-ben megkezdődött a kapu környékén elhelyezkedő Dongdaemun piac felújítása, átépítése a világhírű építész, Zaha Hadid tervei alapján. Elkészülte után ez a rész az egyik legjelentősebb látnivalója lesz Szöul belvárosának.

A Sungnyemun (숭례문, Namdaemun - Déli kapu, Magasságos Ünnepségek Kapuja), ahogy már fentebb szót ejtettem róla, a 6,1 méter magas kapu pagoda stílusú farésze a lángok martaléka lett. A keleti kapuhoz hasonlóan 1398-ban épült, 1447-ben, Sejong uralkodása idején építették át. A többitől különbözik abban, hogy neve függőlegesen elhelyezett handzsa írásjeleken olvasható. Építésének idején a tűz már majdnem elérte a Gyeongbokgung palotát, ezért a kapu elnevezésétől (tűz) remélték a palota védelmét.
Ennél a kapunál üdvözölték a külföldi követeket, és ez védte meg a várost az akkoriban még ezen a tájon is élő szibériai tigrisektől.
A 20. század elején a mellette húzódó falakat lebontották a városi közlekedés hatékonnyá tétele érdekében. 1907-től lezárták a villamosvonal építése miatt. 1938-ban a koreai főkormányzó jelölte első számú nemzeti kincsnek, amelyet az 1961-ben megkezdett és 1963. május 14-én befejezett átépítés nyomán elnyert a 2006. március 5-án tartott ünnepélyen.
A Namdaemun a Joseon időszakban.

A japán megszállás idején.

2008. február 22-én, a tűzvészt követően.

A helyreállítás után ismét ott a függőlegesen elhelyezett felirat.

Régi szépségében - a régi kövek felhasználásával újjáépítve.

A hangulat kedvéért.

Ez hosszabb, a múltat is bemutatja, régi fotókkal, a tűz képeivel, a helyreállítás filmrészleteivel, az abban résztvevő mesteremberek fotóival.

Donuimun (돈의문, Nagy Nyugati kapu, Hűség kapu) ma már csak tábla jelzi a helyét. 1396-ban épült, a 16. századi japán inváziók alkalmával többször leégett, de 1711-ben, Sukjong király uralkodásának 37. évében újjáépítettek. 1915-ben, a japán megszállás alatt elpusztult, de az azt megelőző években készültek róla fotók.
2009-ben nyilvánosságra hozták, hogy Szöul város rekonstruálni szándékozik, de az ezzel járó tervezési és financiális nehézségek miatt 2022-ig eltolták az építés megkezdésének határidejét.

Horace Grant Underwood misszionárius 1904-ben készített fotója.

Emlékfal a kapu helyén.

A négy kis kapu

Changuimun (창의문, Északnyugati kapu, Buksosomun, 북 소문 = Északi Kis kapu, Jahamun 자하문) 1396-ban épült, a Hűség kapuhoz hasonlóan a 16. századi japán inváziók idején leégett, de 1740-ben újjáépítették. Kaputornya jelenleg a legnagyobb a kis kapuk közül.

A szarufák közötti belső részen százlábúkat evő csirkék láthatók.

A Changuimun közelében a Sanmootonge (산 모퉁이) néven ismert kávézó teraszán - a Coffee Prince egyik forgatásának helyszínén - érdemes megpihenni. Szöul egyik legfinomabb kávéját mérik itt, és hozzá bónuszként kapjuk a várfalakra és a környező hegyekre nyíló kilátást.

Ismerős a bejárat?

Hyehwamun (혜화문, Dongsomun 동소문 = Keleti Kis kapu, Északkeleti kapu), amelyet 1396-ban, építésének idején Honghwamun néven ismertek, és 1511-ben kapta meg mai nevét. Fából készült része a 17-18. században épület meg. A japán gyarmati időszakban közlekedési okok miatt lebontották, majd 1992-ben az eredeti helyénél kicsit északabbra építették újjá.

Főnixek, a kis madarak ellenségei.

Gwanghuimun (광희문, Délkeleti kapu, Namsomun 남소문 = Déli Kis kapu) szintén 1396-ban épült, majd a 18. század elején átépítették. Ez volt az egyetlen kapu, amely érintetlenül vészelte át a japán megszállás idejét, azonban a koreai háború alatt nagyrészt megsemmisült. 1976-ban építették újjá - útépítés miatt kicsivel délebbre, mint ahol eredetileg állt. A látogatók be nem mehetnek, de körbejárhatják a részben hozzáépített várfal mentén.

Souimun (소의문,  Seosomun 서소문 = Nyugati Kis kapu, Délnyugati kapu) 1396-ban épült meg, 1914-ben, a japán gyarmati időszakban bontották le. Helyét emléktábla őrzi.

1880-ban így nézett ki.

Lee Jung-seop három művének kiállításáról adott hírt két napja a Korea Herald. Szándékosan írom így, nem nevezem festményeknek őket, hiszen a művek cigarettásdoboz belső fóliájára készültek. A három kicsi alkotás a koreai háború művészeti alapanyagokban (is) szűkös időszakában készültek. A képeket, képeslap-festményeket az amerikai KKK igazgatója, Arthur McTaggart vásárolta meg 1955-ben, majd egy évvel később a New York-i Museum of Modern Artnak ajándékozta őket. Most, hatvan év után hamarosan láthatók lesznek Koreában. A kiállítás január 6-tól február 22-ig lesz átható a Hyundai Galériában.

Children of Spring

A festőnek a korra nagyon jellemző tragikus sors jutott. A japán megszállás évében született, hatéves korában kezdett rajzolni, festeni tanulni. 1932-től komolyan tanulta a festészetet - Japánban. Ottani tartózkodása idején ismerkedett meg Yamamoto Maszakoval, későbbi feleségével. 1944-ben szerezte meg diplomáját, majd hamarosan megnősült. Az érzékeny férfit mélyen megrendítette 1946-ban született gyermekük halála. Ennek hatására küldte el A Child Flies with a White Star c. munkáját a Korea függetlenségét megjelenítő 1947-es kiállításra.

A koreai háború alatt az ország területén vándoroltak egyik helyről a másikra. Először a mai észak-koreai Dél-Hamgyeongban, Wonsanban telepedtek le, Busanban született meg két fia: Taehyun 1947-ben, majd Taeseong 1949-ben, de a háborútól való féltében, és a mélyszegénység elől a család Jejura menekült. Az élet nehézségei miatt a festő úgy döntött, hogy felesége Maszako a két fiúval térjen vissza Japánba. Ezután már csak egyszer, 1953-ban, Tokióban találkozott családjával öt napra. A távollét éveiben gyakran írt leveleket családjának, "egyedüli örömeinek", amelyekben panaszolta saját nehézségeit, magányosságát. Beszámolt mindennapi életéről - felkészülés kiállításra, küzdelme a hideggel. Fiainak küldött leveleiben érdeklődött egészségük, iskolai életük iránt. Feleségének írt leveleiben kifejezte vágyát a találkozásra, megvallotta felesége iránt érzett szerelmét.
A háború végén visszatért Szöulba, 1955-ben létrehozott egy magánkiállítást, majd egyre betegebb lett, skizofréniában szenvedett. Vágyódott a családja után, nehezen viselte a nehézségeket, a szegénységet, a magányt. Alkoholista lett, majd 1956-ban hepatitis következtében elhunyt.

Festészetére a fauvizmus hatott leginkább, művészetével nagyban hozzájárult a nyugati képzőművészeti stílusok koreai meghonosodásához. Képei többsége olajfestmény, de készített vonalas rajzokat is ár segítségével, páldául a cigarettás doboz fóliájára. 

Legismertebb képe (képsorozata?) a harci bikáról készült festménye, amelyen az állat erejét és energiáját merész ecsetvonásokkal ábrázolta. Furcsa ellentétben áll ez a kép törékeny és szenvedésekkel teli életével.

A három kicsi kép közül a legszívbemarkolóbb az, amely gyakorlatilag egy levél idősebbik fiának. A mű szöveges része mellett a margón - a szöveg elolvasása nélkül is értelmezhető a festő szenvedése. Az üvegből ivó férfi, az ágyban fekvő férfialak mellett a családról készült képek, újra az üveg, majd a feleséget és a két fiút megjelenítő fotók. Képein gyakran feltűnnek az itt is látható halak, a csónak.

Letter to Taehyun

Az életében nem sok sikerben részesült Lee Jung-seop művészetének elisrmerésére 1995-ben megépült a Lee Jung Seob Művészeti Galéria, középpontjában a Lee Jung Seob Művészeti Úttal.

Seogwipoban a róla elnevezett utcában áll egykori, szerény lakóháza, amely ma múzeum. Csekély belépődíj ellenében lehet megnézni a szomorú sorsú művész képeit.

A Namhansanseong erőd (szó szerint dél han hegyi erőd) Szöultól délkeletre, kb. 25 kilométerre található. A több mint 12 kilométer hosszú erődfal 528459 négyzetméteres területet fog körbe, és remek példát szolgáltat a koreai várfalépítési technika szemléltetésére. A belső tér sík, a külső meredek, ezért jól védhető a támadás ellen. Az 1636-ban indított második mandzsu támadás idején az erőd az óriási túlerő ellenére 45 napig állt ellen az ostromnak. Akkor sem a falak bevétele, hanem az élelmiszer hiánya kényszerítette a védőket megadásra.

A Namhansanseongot ugyan az 1620-as években építették a fentieknek megfelelő méretűre, de már a 7. századtól állt erődítmény ezen a helyen.
A 17. századi építmény vízzel bőségesen el volt látva, 80 kút és 45 lótusz tó biztosította az ivóvizet, megfelelő belső létesítmények pedig az élelmiszer-ellátást a befogadására alkalmas több tízezer katona számára.
Az erődítmény védelmét elsősorban a főfal és a külső falak (Bongamseong, Hanbongseong és Sinnamseong) biztosították. A falon két megfigyelőtorony, a négy égtáj felé egy-egy főkapu, és 16 rejtett kapu helyezkedett el. A rejtett kapuk a fal külső oldaláról nem voltak láthatók, de az utánpótlás bejuttatására rendkívül alkalmasak voltak. Ezek közül 11 a főfalban, négy a Bongamseong-ban, illetve egy a Hanbongseong-ban található. A hármas számú rejtett kapu szolgáltatta a kapcsolatot a fő erőd és a Bongamseong valamint a Hanbongseong között. A tizenegyes rejtett kapunak a Joseon dinasztia idején, a katolikusok üldözésekor volt fontos szerepe: itt vitték végig a holttesteket, ezért később a katolikusok zarándokhelyévé vált.

Az 1940 lőrés egyenes vonalban vagy ferdén épült segítve a távolabbi cél irányába, vagy lefelé irányuló lövést. Az erődben 125 őrház és 5 parancsnoki állás készült. A főfalat 5 barbakán és több mint 20 megerősítés védte. Több mint 90 ponton készültek só- és széntárolók.
Yeojang (parapet) készült sok helyen megerősítésül. Ez a mellmagasságig érő fal védte az erőd katonáit a nyilaktól, golyóktól.

A poru egy olyan falnyílás a mellvéden, amelyen keresztül ágyúkkal lőttek. A mandzsu hódításkor szerzett keserű tapasztalatok nyomán készültek, a katonai taktika változásával kezdték el használni a védekezéskor az ágyúkat és egyéb lőfegyvereket.
A Jangdae kétemeletes pavilon, ezt használták a parancsnokok a csata állásának felmérésére. Eredetileg négy ilyen jangdae volt, mind a négy égtáj felé, ma már csak egy van meg, a Sueojangdae.

A Dongmun (Keleti kapu) az egyik leggyakrabban használt kapu, amelyhez lépcső vezet fel, így lovaskocsival nem lehetett bejutni rajta. A szállítást ezért az egyik titkos kapun keresztül kellett végezni.

A Seomun (Nyugati kapu) arról nevezetes, hogy Injo király és a trónörökös ezen keresztül távozott az erődből, amikor a mandzsu támadáskor lemondani kényszerültek.
A Nammun (Déli kapu) a legszebb és a legfontosabb a négy kapu közül, mellesleg a leggyakrabban használt bejárat. Injo király ezen át lépett be az erődbe az 1936-os mandzsu támadás előtt. Úgy tudni, már Injo király uralkodása előtt állt a kapu.

A Bukmun (Északi Kapu) volt az, amelyen keresztülhaladva támadásokat intéztek a mandzsuk ellen. Egy alkalommal több mint 300 katona indult innen támadásra, de csapdát állítottak nekik, így odavesztek a csatában. A kapu feltehetőleg 1624-ben épült. Az 1779-es átépítéskor átnevezték, akkor a Jeonseungmun (Győztes Csata Kapu) nevet kapta azért, hogy soha ne felejtsék el a veszteségeket.

Az Ongseong olyan építmény, amely a kapukat védte. Segítségével támadás esetén három oldalról lehetett tüzelni az ostromlókra. Ma három található a főfalnál, egy a keleti falnál (Yeonjubong Ongseong) és egy az északi falnál (Janggyeongsasinji Ongseong).

Jwajeon, ősi királyi szentély

Cheongryangdang sámán szentély

Sueojangdae

Namhansanseong sürgősségi palota

Nyáron sokféle programmal várják a látogatókat. Hagyományos harcművészeti előadások, szentivánéji koncert, és mindenféle más rendezvények szórakoztatják a kicsiket és nagyokat.

Télen, hó alatt alszik az erőd.

Aztán kitavaszodik, megérkezik a szép nyár, és megélénkül a vidék.

Addig várakozunk.

Kitartunk.

Mint ő.

A táblanyomat meghatározása a wiki szerint: A táblanyomat magasnyomású sokszorosítási eljárás a nyomtatás feltalálása előtti időkben. A nyomtatandó szöveg tükörképét fametszetszerűen fatáblákra vésték, festéket vittek fel rá és így nyomtatták. Főként aprónyomtatványok készültek ezzel az eljárással, de kisebb terjedelmű könyveket is nyomtattak, például donatusokat (latin nyelvtanokat) és képes könyveket sokszorosítottak ebben a formában, ezenkívül szentképeket, naptárakat és kártyákat is. A táblanyomat a nyomtatott könyv elődje.
A táblanyomatok a 15. század első negyedében jelentek meg Európában. Az első ismert európai táblanyomat a Brüsszeli Madonna (1418). Hamarosan szentképeket is készítettek ilyen módon, amelyeket búcsúkban árusítottak, de világi felhasználása is gyorsan terjedt: a szentképekkel egy időben kezdték a kártyák sokszorosítását. Egymás mellett jelenik meg a szent és a profán, ahogy Mircea ELiade írja: „A szent és a profán a világban-lét két módja, két egzisztenciális helyzet, amelyeket az ember történelme során alakított ki.”
A képen a Biblia Pauperum (Szegények Bibliája) egyik oldala. Sok kép, kevés szöveg jellemezte.

Egy kis kitérő a képzőművészet világába.
A képzőművészetben a fába vésett képet nevezzük fametszetnek, Európában a 15-18. századig így készültek a magasnyomással sokszorosított képi ábrázolások, illetve rézmetszettel, ami viszont már mélynyomás, és egyben lehetett nyomtatni a szöveggel. A legnagyobb művészeként Albrecht Dürert tartjuk számon, de például Albrecht Altdorfer, Lucas Cranach és ifj. Hans Holbein is kiemelkedő alkotó volt. A fametszés a német területen indult útjára, majd elterjedt Európa más részeire is.

Európán kívül főként a japán fametszés vált világhírűvé, egyik nagy művésze Kitagava Utamaro. Alkotásai eljutottak Európába is, és nagy hatást gyakoroltak az impresszionistákra.

A műfajnak másik - késői - japán művelője Katsushika Hokusai, akinek egyik műve Monet-t Kert Sainte-Adresse-ben c. képének megfestésére ihlette.
A képen a széles körben ismert A nagy hullám Kanagavánál c. műve.

Visszatérve a táblanyomatokhoz, nézzük meg, mi volt a helyzet Európán kívül? "Mind a papír mind a táblanyomatok eredetét Kínában kell keresnünk. A kézírásos és a nyomtatott könyvek közötti átmenetet a fadúcos táblanyomatok jelentették. Az első táblanyomat az 1. század táján készülhetett, ahol tussal bekent tégla- és kőfeliratokról készítettek papírlevonatot. A legrégebbről fennmaradt a mahájána mitológia egyik forrása, a Gyémánt Szútra (Gyémánt könyvecske), amely 868-ban készült, szintén fadúcos táblanyomat. A Gyémánt Szútrát Stein Aurél fedezte fel a kelet-turkesztáni Tun-huangban." - írja a wiki.

A Gyémánt Szútrára kíváncsiak itt olvashatnak róla.
Kínától pedig csak egy ugrás Korea.
Mint látható, a Gyémánt Szútra (szútra=tanbeszéd) nem lapokból álló könyv, hanem tekercs.

A Tripitaka Koreana (팔만 대장경 vagy 고려 대장경) buddhista írásokat tartalmazó, 13. századi, hanja írással készített 81258 kliséből álló gyűjtemény, amelyet a Haeinsa templomban őriznek, és amely Korea 32. számú nemzeti kincse, 1995 óta a világörökség része. Ez a világ legátfogóbb és legrégebbi ép változata a buddhista kánonnak. A táblák földközi-tengeri szigetekről való nyírfából készültek, melyeket a koreaiak kezeltek a fa bomlásának megakadályozására: három évig tengervízben áztatták, majd sós vízben főzték. Ezt követően három évig árnyékos, szélnek kitett helyen szárították. Ezután kezdték a fadúcok faragását. Minden megfaragott mondat után lakkal fedték be az írásjeleket, hogy távol tartsák a rovarokat. A táblákat fém keretbe foglalták. Az egységes stílus miatt, és egyes források is arra utaltak, hogy egy ember faragta a teljes gyűjteményt, de ma már úgy gondolják, hogy egy harminc emberből álló csapat végezte a munkát.

Szintén koreai, szintén táblanyomtatás, de a téma egészen más mint a Tripitaka Koreana. Andongban a Center for the Korean Studies egy Joseon időszakbeli, 64226 nyomókliséből álló gyűjteményt igyekszik tanulmányokban feltárni, rendezni stb. annak érdekében, hogy megértsék az elődök tudatosságát, akik egy konfucianizmus alapján működő ideális társadalom létrehozásán fáradoztak. 

Korábban ezeket a táblanyomatokat nem vizsgálták, az emberek többségének fogalma sem volt létezésükről. A hely, ahol a központ működik, nem véletlen: Andong és környéke mai kifejezéssel élve évszázadokon keresztül oktatási központnak tekinthető, akadémiák és más oktatási intézmények működtek a vidéken, így a város a konfucianizmus központjává vált.
A 64 ezer táblanyomat őrzőhelye.

Jövőre Dél-Korea a gyűjtemény közül számos darabot fel akar vetetni az UNESCO Világemlékezet listájára. Amennyiben sikerrel járnak, ez lesz a második a Tripitaka Koreana után.
A képen Jeong Mong-ju Goryeo-kori tudós, és az ő írása.

"A konfucianizmus lényegében arról szól, hogy az emberi lények élhetnek emberségesen. Azt hiszem, ez a kérdés még mindig egy jó kiindulási pont ebben az egyre inkább komplikált társadalomban." - nyilatkozta Lee Yong-doo, az Advanced Center for Korean Studies elnöke, majd így folytatta: "2015 májusában adnak otthont az ötödik évente megrendezett konferenciának, amelyre négy ázsiai ország tudósainak - Kína, Japán, Vietnam és Korea - részvételére számítanak. A fórum várhatóan megnyitja az utat a táblanyomatok megőrzését és erről készült tanulmányok létrehozását célzó nemzetközi szervezet elindítására, amelyet az ACKS megálmodott."

"Gyerekkoromban is tudtam, hogy [a táblanyomatok] nagyon fontosak. Tudtam, hogy generációról generációra öröklődött ránk, bár én nem tudtam pontosan, mi volt az, és mi az értékük." - mondja Lee Pang-soo, a kilencedik generációs leszármazottja a neves 18. századi Joseon tudósnak, Lee Sang-Jeong-nak. A Lee nemzetség, amelynek most ő a feje, egyike volt az elsőknek, akik adományoztak az ACKS-nek rájuk bízva a birtokukben levő teljes gyűjteményüket 2002-ben: 2890 régiséget, beleértve régi könyveket, dokumentumokat és táblanyomatokat.

Az Oryunhaengsildo táblanyomat - a Koreai Néprajzi Múzeum őrzi.

Ha az Andongban őrzött fadúcokról nem is, de Dél-Koreában járva, a Gyeonggi Tartományi Múzeumban kipróbálhatja, milyen volt a nyomtatás néhány évszázaddal a lézernyomtatók divatja előtt.

Ez egy még autentikusabb, legalábbis igazi szakértő előadásában látható nyomtatás. Hogy nem is olyan könnyű mesterség, az bizonyítja hogy a nyomdászmester is csak többszöri nekifutásra boldogul vele. Végül azért csak rákerül a névpecsétje.

Forrás:

Why Confucian printing woodblocks matter. 

[Herald Interview] Making sense of Confucian printing woodblocks

Wood-print exhibit leaves an impression

Koreai utunk során nem találkoztunk graffitikkel, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek. Turistaként elsősorban azokban a városrészekben jártunk, amelyek ebből a szempontból "tiszták". A graffiti jellemzőiről, fajtáiról, művelőiről a wikis szócikk jól tájékoztat. 

A posztba ugyan becsempésztem a busani Gamcheonból is képet, de az egy külön írást igénylő téma. Nem tettem be képet a Dongpirang faluban látható falfestményekről sem, részben azért, mert azok nem tekinthetők graffitinek, részben mert a testvérblogban jjagnun már korábban írt róla egy remek posztot.

A koreai nagyvárosokban azonban ugyanúgy megtalálhatók a graffitik, ahogy az alábbi képek bizonyítják. Profik és amatőrök művei láthatók házak, kerítések falain, boltok redőnyein. Ha jól sejtem, készítésüknek több oka van: a graffitit művészetként értelmezők és a falakat egyszerű esztétikai okból díszítők alkotásai egyaránt megtalálhatók.

A dél-koreai graffitiművészetről az egyik legnevesebb koreai művelőjével készült interjú itt olvasható. 

BFMin a koreai graffiti eredeteként az amerikait jelöli meg, de szerinte a hip-hop kultúra az ázsiai országban más formában jelentkezik, mint az USA-ban.

A koreai hip-hop nem lehet ugyanaz, mint az amerikai, mert a koreai nép karaktere egyesít, és nem egymás ellen versenyeznek, mint az Egyesült Államokban. [...] Összességében azt gondolom, hogy a hip-hop kultúra kevésbé lázadó Koreában, mint más helyeken, különösen Amerikában.

Az alábbi képek megmutatják a graffitiművészetnek azt az ágát, amely számomra is rokonszenves - a városkép szépítését, vidámítását célzó alkotásokat. Ma már itthon is vannak példák erre, íme egy példa: a szentendrei HÉV megállóit derűsebbé tették ilyen módon.

Most pedig következzenek a koreai művek. A lépcsők a legismertebbek.

Olyanok mint az ősember barlangrajzai. Jól látszik hogy jegyzett művek.

Az épület romos, de a srác klasszul szaltózik.

Egyesíti a jellemző koreai utcaképet a választási plakáttal. A legvonzóbbnak a falfirka tűnik.

Szöul Hongdae városrészében van a graffitiművészet otthona. A macska is onnan érkezett.

A Samsung és az LG versenyben hűti a levegőt.

A nagyvárosi rohanásban egy álomszerű kép.

Boldog pár.

Koreai egzotikum a nyolclábú eb.

Gulliver az óriások országában, vagy éppenséggel a liliputiakéban? Nézőpont kérdése...

Aki bújt, aki nem...

Már megint egy macska, méghozzá olyan önelégült ábrázattal, hogy az egér vágtat a lyuk bejáratához.

Egy barátságos cethal...

... és egy kevésbé barátságos cápa.

A rágógumi automatához csábít a derűs elefánt.

A felirat megnyugtató.

Az édenkert kicsi része.

Nyugalom

Jóllakottsága megmosolyogtatja a járókelőt.

Gyermekmese nemcsak gyerekeknek.

Ez viszont lázálomszerű.

Óra, amely mutatók híján nem sürget.

Ajjaj, mindjárt a csatornába kerülnek a lábaim!

A graffitiknek is vannak rongálói.

Volt egy kis hely, rajzoltak rá.

Hyewont idézi.

A világ bármely részén lehetne.

Nyár és tél egyben.

Nem szükséges a Dél-Koreában is megtalálható Trick Art múzeumokba ellátogatni.

A falon a kaktusz olyan jól érzi magát, hogy virágozni is hajlandó.

Lovasmese

Különös alakok a ház falán.

Egy rövidfilm képkockái?

Szinte érezni a nyári virágok napsütötte illatát.

A nyuszi és a mackó jó barátok.

Jó kérdés...

Kutya itt...

... és kutya ott.

A Spongyabob akar lenni?

Redőnyművészet - nemzeti ihletéssel...

... és internacionálissal.

Ülj le, mindjárt nyitunk!

Megáll az idő.

A suszter ajtaján egy kis ókori görög beütés.

A pincében elmegy.

Hullámtörők védelmében.

Állatok minden mennyiségben.

Egy szuper husky őrzi az ajtót.

Mert annak érzik magukat.

Macskaálom

Reggel van, indulunk.

Gamcheon egyik épülete.

Hangul art.

Jeonju (전주시) Észak-Jeolla tartományi fővárosa, 654 ezres lélekszámmal, 2012 májusa óta tagja az UNESCO Kreatív Városok Hálózatának. Nevezetes a hagyományos otthoni főzésről, az aktív állami és magán élelmiszeripari kutatásról, és nem utolsósorban a jellegzetes helyi élelmiszer fesztiválokról.

Az egész országban ismert a Jeonjuban készített bibimbap (전주 비빔밥), ennek megfelelően évente rendeznek bibimbap fesztivált.

A húsmentes élelmiszereket kedvelők jól teszik, ha a városban található népszerű vegetáriánus éttermeket keresik fel, mert más vendéglőben bizony kicsit nehezen tudják megértetni a felszolgálókkal, miért nem akarnak húst az ebédjükbe.

Sokan állítják, hogy a jeonju bibimbap a legjobb étel a világon. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, igaz-e az állítás, meg kell kóstolnunk, Erre annak is lehetősége van, aki nem tud ellátogatni Jeonjuba. Elég figyelmesen megnéznie az alábbi videót, aztán nekilátni a hozzávalók beszerzésének, az étel elkészítésének.

Akinek ez nem volt elég, nézze meg az Arirang videóját is.

Aki azonban ennél is többet szeretne, annak hamarosan útra kell kelnie, hiszen a fesztivál idén október 23-tól 26-ig tart. Az ételbemutatókon felül különféle kulturális előadások, szórakoztató programok várják a látogatókat, de a legnagyobb vonzerő a garantáltan autentikus bibimbap megkóstolásának lehetősége.

A jeonju-i bibimbap nemcsak arról híres, hogy húsz különböző hozzávaló íze alkot benne csodás harmóniát. A helybéliek büszkén hirdetik, hogy a Joseon dinasztia időszakában a királyi udvarban a bibimbap jeonju-i változatát készítették.
A fesztivál nem titkolt célja, hogy hozzájáruljon a koreai konyha országhatáron kívüli megismertetéséhez.

Az alábbi zenét elsősorban az idősebb korosztály hallgatja nagy kedvvel a rendezvényen.

Az ifjúság nem a fülét hegyezi, hanem a lábát mozgatja.

Este aztán a kpop veszi át a stafétabotot. A hangulat jó, az előadók kilétére nem derül fény...

A látnivalók közül nem maradhat el a jultagi, más néven az oreum sem (줄타기 / 어름).

A kötéljárás sok évszázados hagyomány. Az előadás résztvevői a kötéljáró, a bohóc és a hangszeresek. A legemlékezetesebb előadás A király és a bohóc c. nagyszerű koreai film elején csodálható.

Az első hét percet nézzétek.

Itt meg lehet nézni más filmbeli jelenetek mellett ennek a résznek a forgatását is. 

 A filmes kitérő után kanyarodjunk vissza Jeonjuhoz.

Jeonju látnivalói közül feltétlenül érdemes a királyi múzeumokat, a templomokat és a domboldalon található erődítményt megtekinteni. A város szívében látható a Jeonju Hanok Village (Hanok Maeul), amely több mint 800 hagyományos stílusú hanok házat foglal magába.

A bibimbap kóstolás előtt vagy után érdemes megnézni a Namcheongyo hidat.

Sétát lehet tenni a folyóparton.

Közben ide is el lehet jutni: a lépcsőn festett kövek, mindegyik egy-egy kívánság.

Vízimalom, de legalábbis egy vízkerék a hanok házak között.

A város egyik nevezetessége a Jeondong katolikus katedrális (전주 전동성당), amelynek helyén a Joseon dinasztia uralkodása idején római katolikus mártírok vesztették életüket. Az ő emlékükre építették a bizánci és román építészeti stílust egyesítő katedrálist, amely egyben az egyik legszebbnek tartott dél-koreai katolikus templomépület. 

A nagyobb kirándulásra vágyók Jeunjuból indulhatnak neki Dél-Korea legkisebb, de ennek ellenére nagyon szép tartományi parkja bejárásának. A külföldiek által nem látogatott Maisan Tartományi Nemzeti Park egyik legizgalmasabb látványossága a park névadója, a kettős csúcs. Sut Mai és An Mai a csúcsok elnevezése, az előbbi egy férfi, az utóbbi egy nő neve. A legenda szerint ezen a vidéken élt két tündér - egy férfi és egy nő - akiket visszarendeltek a mennybe. A telihold fényén akartak visszatérni, de azon az éjszakán borult volt az ég, Ezért várni akartak hajnalig, de akkor már túl késő volt, mert meglátta őket egy korán kelő nő. Azonnal kővé váltak, és visszazuhantak a földre. Eddig tart a legenda. Az viszont tudományosan igazolt tény, hogy a két különös sziklacsúcs anyaga teljesen más, mint a környező hegyeké.

A két csúcs közötti völgyben található Dél-Korea legbizarrabb buddhista kolostora, a Tapsa templom. Egy Lee nevű szerzetes az ott töltött 30 év alatt hozzávetőlegesen 130 kúp alakú kőpagodát épített - habarcs felhasználása nélkül.

Miről ismert még Jeonju? Korábban már sokszor volt szó a jindoi kutyáról, de nem ez az egyetlen említésre méltó koreai kutyafajta.  Jeonjuban és környékén gyakran találkozhatunk a sapsalgae-vel (gae=kutya) (sapsal, sapsali, 삽 살견). A koreai kormány 1992-ben a jindoi kutya mellett ezt a fajtát is felvette a nemzeti kincs listára 368-as sorszámmal. A sapsalgae-t oroszlánkutyának is szokták emlegetni erős felsőteste és impozáns méretű mancsai miatt. A középnagy állat hosszú szőrű, többféle színű változata ismert. Ahogy a videóban látható, egy békés és barátságos jószág.

A 2001-ben alapított, Jeonju Nemzetközi Sori Festival (전주 세계 소리 축제) elsősorban a hagyományos koreai zenét hivatott megmutatni, de 2011-től a világzene is helyet kap a rendezvényen. Minden év őszén megrendezik, tavaly 37 országból 2834 művész lépett fel a Sori Művészeti Központban, szabadtéri koncerteken, mesterkurzusokon és egyéb műhelyekben.

A 2013-ban rendezett fesztivál nyitókoncertjén megünnepelték hogy az UNESCO szellemi kulturális örökségei körébe felvették az Arirangot is.

Ennek alkalmából Alit is meghallgathatták a jelenlevők.

Érdemes megnézni az Arirang filmjének két részét, amely végigkíséri a koreai születésű, francia házaspár által örökbefogadott fotós, Ágnes Dherbeys hazalátogatását Jeonjuba. Az első videóban a sori fesztiválba is bepillanthatunk.

Aki végignézte a posztot, talán ugyanarra a következtetésre jut, amire én: ez a Szöulnál sokkal-sokkal kisebb város rengeteg látnivalót nyújt, és mindezt anélkül, hogy egy óriási metropolisz hangyabolyként nyüzsgő mindennapjaiba kellene belevetni magunkat.

Remélem, a poszt olvasói a fenti brekkencshez hasonlóan elégedetten vesznek búcsút, és legközelebb megint betérnek ide.

Mit láttok ezen a képen?

Mit szóltok ehhez a képhez?

Hát ehhez a fotóhoz?

Vagy nem is fotót látunk?

Nem bizony! A képek Jeong Joongwon fiatal koreai művész festményei. A fiatalember a Hanguk Egyetemen tanulta a festészetet, 2012-ben végzett, és a hiperrealizmus egyik koreai képviselője. Képeit akrilfestékkel, vászonra készíti. A stílusirányzat jellemzője, hogy a valóság apró részleteit is hűen vagy akár felnagyítva ábrázolja. A wikis szócikk így fogalmaz: Az elnevezés arra utal, hogy ennyire részletesen a valóságban talán nem is lehet látni az ábrázolt tárgyat.

A művészeti irányzatot az különbözteti meg a fotórealizmustól, hogy utóbbinál a festő a fényképre támaszkodik, míg a hiperrealista alkotó többnyire élő modellről készíti művét.

Vannak magyar képviselői is ennek az irányzatnak, példának okáért Méhes László, akinek legismertebb hiperrealisztikus képe a Hétköznap.

Fehér László Aluljáró c. képe egész egyenesen egy összegyűrt és részben kisimított fotót tesz elénk.

Most jött el az ideje, hogy két kiragadott mondat erejéig visszatérjek a hiperrealizmusról szóló magyar wikipédiás szócikkre: "A művészettörténeti szakirodalomban gyakran a fotórealizmust nem tárgyalják külön stílusként, hanem besorolják, egynek veszik a hiperrealizmussal. ... A stílusok oly gyorsan követik egymást, hogy szinte természetes, hogy egy-egy képzőművész alkotói munkássága több egymás után következő stílus korszak jegyeit mutatja."
Ezt látjuk a Joongwon képei esetében is: Robert Downey Jr. feltehetőleg nem állt modellt Joongwonnak.

Viszont a művész nagyapja, a kép tanúsága szerint türelmesen megvárta, míg unokája elkészíti portréját.

Alkotás közben. Giuliano d'Medici

Ilyen lett

Homérosz

A srác a műteremben. Jól látszik, hogy fotók vannak előtte.

Igen, jól látjátok, középen Zsiga bácsi, akarom mondani Freud arcmása terpeszkedik.

Hamletként önmagát festette meg.

Kim Myung-min koreai színész (ceruzarajz)

De gustibus, non est disputandum - mondja a művelt latin. A képzőművészetben nekem nem a hiper- vagy a fotórealizmus a kedvencem, de ez nem is lényeges. Csak egy számít: az élethűnél is élethűbb portrék csak a bőr pórusait mutatják meg, vagy elénk tárják a modell belső tulajdonságait is. Ti mit gondoltok, Jeong Joongwonnak sikerül a csoda?

2013. december 12-én napon nyílt meg a nagyközönség előtt a Koreai Nemzeti Könyvtár alkönyvtára Sejong Cityben. A végső állapotában több mint 3,3 milliós könyvállomány őrzésére tervezett épület egy meghajló papírlapot szimbolizál, alapterülete 21077 négyzetméter. A nyitáskor 80 ezer könyvet, 400 folyóiratot és 800 digitális tartalmat kínáló könyvtár igazgatója, Cho Young-ju évente 50 ezer kötettel szándékozik gyarapítani az állományt. 

Egy második főváros létrehozásának tervét 2004-ben a korábbi elnök, Roh Moo-hyun szorgalmazta, amelyet a Nemzetgyűlésben nagy viták követtek. Végül, 2007-ben megszületett a döntés: a koreai kormány létrehozott egy speciális közigazgatási egységet azzal a céllal, hogy egy új főváros épüljön a Chungcheongnam-do és Chungcheongbuk-do tartományban, közel Daejeon városhoz. A várost Sejong királyról, a koreai írás megalkotójáról nevezték el, 2012. július 2-án nyílt meg, 2015-ig 36 közigazgatási szervet szándékoznak átköltöztetni oda a túlnépesedett Szöulból. A kormányhivatalok egy része már a Szöultól nagyjából 130 kilométerre délre levő Sejong városban működik, a parlament azonban Szöulban van. Ez a kétlakiság elsősorban a magasabb tisztséget betöltő közhivatalnokoknak okoz problémát, állandó ingázásra kényszerítve őket. Nemrégiben egy dokumentumfilm készült erről, amely kiemelte hogy sok tisztviselő létesített házasságon kívüli kapcsolatot ennek következményeként.

A könyvtár látogatói a Szöuli Koreai Nemzeti Könyvtár állományával együttvéve összesen 920000 könyv vagy dokumentum közül választhatnak - azokat is, amiket Szöulban tárolnak. Az adatbázisban a digitalizált dokumentumok, köztük a Koreával kapcsolatos 1,86 millió szkennelt oldal és amit külföldről gyűjtöttek, kétmillió online dokumentum és 430000 szkennelt könyv áll majd rendelkezésre, ahogyan ötvenezer dokumentumhoz lesz hozzáférés a policy.dibrary.net címről, anélkül hogy Szöulba kéne látogatni.

De a Sejong könyvtár több, mint egy az adminisztráció munkáját segítő könyvtár. Várhatóan Sejong város kulturális központjává válik, amely még kiépítés alatt van és egyelőre hiányoznak belőle a kulturális létesítmények. A földszinten elhelyezkedő színpompásan kifestett gyerekek olvasótermében a fiatal felhasználók RFID csipet kapnak, hogy a szülők nyomon követhessék őket, amíg elmennek és felfedezik a maguk örömére a könyveket.

A legkülönlegesebb szolgáltatás mégis az emailes értesítés, amely egy összeállítást tartalmaz a felhasználót érdeklő legújabb dokumentumokról, könyvekről és digitális tartalmakról. Ehhez először a felhasználónak regisztrálnia kell az érdeklődési körét vagy hobbiját. Az email szolgáltatás bizonyítottan hasznos azok számára, akik a legfrissebb információt akarják, mondja Cho Young-ju. A könyvtár számos helyiségének bérbeadását is tervezik olyan nyilvános szervezetek számára, amelyeknek nincs saját raktáruk, ahol a könyveiket tárolhatnák.

Azoknak, akik nem tudják meglátogatni a könyvtárat, városszerte 22 kioszkot helyeztek ki. Ha valaki online kölcsönöz egy könyvet, elmegy a legközelebbi kioszkba és a könyv ott várja, majd ugyanoda kell visszavinnie.
Esti szolgáltatás bevezetését is tervezik a jövő évtől azzal, hogy este 9-ig lesznek nyitva.
Reméljük, hogy a könyvtár kielégítő lesz a kormányzati dolgozóknak, a családjuknak, ahogyan a hétköznapi lakosoknak is, bármilyen kérésük is van. - mondta az igazgató.

Az előtérben az egyik kormányzati épület tetején szünetet tartó tisztviselők, a háttérben a könyvtár.

Esti kivilágításban is jól látható, hogy a könyvtár mögött és tőle balra daruk emelkednek - a kormányzati negyed építése most is zajlik. A kép előterében csillogó víztükör egy tó, amelyre a könyvtárban olvasó látogatók is kilátnak.

Nézzük meg, milyen belül.

Vegyünk búcsút a Sejongtól, a város szépen kivilágított szökőkútját nézve.

 Forrás:

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20131205000755

http://www.korea.net/NewsFocus/Policies/view?articleId=116548

http://www.korea.net/NewsFocus/Policies/view?articleId=117152

http://www.smartplanet.com/blog/global-observer/goodbye-seoul-hello-sejong-city2/

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20140819000402

A Szöultól egy ugrásnyira északra fekvő Paju (파주시) városka elsősorban a Hyeri Művészetek Völgye miatt ismert. Erről már olvastunk egy nagyszerű és hangulatos posztot. Aki még nem olvasta, most bepótolhatja, ha ide kattint.

A kicsi településnek azonban egy másik érdekessége is van - és most nem a DMZ és a Keszong Ipari Park közelségére gondolok. Pajuban hozták létre a Paju Book Cityt (파주 책 마을), amely 250 könyvkiadónak ad helyet. A 215 hektárnyi területen hozzávetőlegesen tízezer ember dolgozik, itt történik minden, a könyv tervezésétől a nyomtatáson át a könyvek forgalmazásáig, hiszen számos könyvesbolt és könyveket árusító kávézó is helyet kapott. A tervek szerint 2014 végére további 300 kiadó illetve nyomda költözik a könyvvárosba.

A hely megálmodója Yi Ki-Ung (a kép jobb szélén) a Bookcity Kultúra Alapítvány elnöke. A Paju Book City évtizedes harc eredményeként jött létre, indokai között volt, hogy úgy érezte, megfullad Szöulban. Egy kis friss levegőt akart, ahol a szellemi alkotások (alkotók) és a felhasználók (olvasók) találkozhatnak egymással.

A terület ad otthont két rendezvénynek, tavasszal a Nemzetközi Gyermek Könyvfesztiválnak és ősszel a Paju Booksori Nemzetközi Könyvfesztiválnak. A Paju Booksori Könyvfesztivál először 2011 őszén jelentkezett, ez a legnagyobb ázsiai könyvfesztivál. Kiállítások, előadások és egyéb rendezvények kapcsolódnak hozzá.
Az első alkalom.

A legutóbbi könyvfesztivál.

A kép a második, azaz a 2012-ben rendezett fesztiválkor készült.

Érdemes nagyon figyelni! A hagyományos, mozgatható betűkkel való nyomtatást, majd a mai technikákat lehet ellesni.

Idén június 19. és 22. között tartották a Paju Gyermekkönyv Fesztivált, amely a kicsiknek készült könyveken felül látványos előadásokkal is megörvendeztette a célközönséget.

A Gyermekkönyv Fesztivállal egy időben, tehát június 19-én nyitotta meg kapuit a Forest of Wisdom (열화당, Youlhwadang) nyilvános könyvtár, amely a nap huszonnégy órájában 86 ezer négyzetméteren várja az olvasóközönséget. A nyitás óta több ezer könyvéhes koreai töltötte itt értelmes szórakozással idejét.

A könyvtár polcain - összesen 3,1 kilométeren - több mint kétszázezer, adományokból gyarapított könyv található. A kínálat rendkívül széles: a szépirodalomtól a művészetig, sőt a tudományos irodalom is megtalálható. Nem csak koreai nyelvű, hanem a jó minőségű kínai, japán és angol könyvek is szép számmal találhatók. A gyerekektől az idősekig minden korosztály talál magának olvasnivalót a kiadói közösség által létrehozott intézményben, amely prézens könyvtár, mint például a mi nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár - nem kölcsönzőkönyvtár, csak helyben olvasni lehet. A könyvek kiadók szerint vannak elhelyezve, katalogizálva nincsenek. Az eligazodást önkéntesek, ú.n. kwondoksa-k segítik. A szó könyvajánlót jelent.

Az épület három részből áll, az első terem faltól falig bepolcozva, rajtuk sorakoznak a könyvek. A második teremben akár kávé mellett, a hosszú asztaloknál üldögélve olvashatnak a látogatók, viszont a hétvégén, a későn érkezők már csak a lépcsőkre telepedhetnek le. A harmadik teremben, amelyből átjárás van a szomszédos Jijihyang vendégházba, kényelmes kanapékon elhelyezkedve, halk klasszikus zene hangjainál lehet művelődni.

Bár most még "csak" kétszázezer könyv áll az olvasni vágyók rendelkezésére, további háromszázezer könyv várakozik. A cél az, hogy végül egymillió kiadvány szolgálja a látogatókat. Az eddigi adományozók között kiadók, huszonnégy magánszemély, könyvesboltok, kutatóintézetek és múzeumok, köztük például a Koreai Nemzeti Múzeum, és további nemzeti intézmények voltak.

A Forest of Wisdomnak vannak ellenzői is. Kifogásolják, hogy az alapterülethez képest túl sok a könyv, nem mindenki képes felmászni a magasban elhelyezettekhez. Kritikával illetik amiatt hogy nincs feltárva az állomány, azaz nincs katalógusa. Néhányan irodalmi temetőnek nevezték, amely arra jó, hogy a kiadók megszabaduljanak a szükségtelen kiadványoktól.

Egy komplikált városi-kulturális és szoci-közgazdasági kontextus volt, ami a koreai Yi Ki-ung-ot inspirálta Paju Bookcity megalapítására és ami évtizedes csatában formálódott gyümölcsözővé: a kiadói ipar egy mély kultúrtörténettel, ami drámai változásokkal néz szembe, egy főváros ami évek óta duzzadt a felülről lefelé történő és bizonyítottan meg nem térülő fejlesztésektől és a nemzeti psziché, amit Yi kifejezésével élve “erős pszichológiai téveszme és zavar” jellemez az évtizedes háború, gyarmatiság és diktátori rendszer miatt.

Ahogy Edwin Heathcore mondja, “Yí egy elképzelt jövőt vázolt fel”, a Bookcity “egy reakció volt Szüul telhetetlen/pénzéhes újjáépítésére”, “a veszteségre, ahogyan a város elhagyta történelmi felépítését és a nagyság és a túlnépesedés/zsúfoltság ölelésébe került”. 

Bookcity úgynevezett különlegessége/különcsége a következőből ered: úgy képzelték hogy nem csak egy másik ipari építmény lesz, hanem az a város ami Yi szavaival “feléleszti az elveszett emberségét”  az országnak, egy kulturális projekt a fenntartható és időtálló értékekről és egy elköteleződés a nyomtatott tradíciók irányába.

Az Asia Publication and Culture Information Center - egyike Paju jellegzetes épületeinek és az egyetlen, melynek építésze Kim Byung-yoon verseny által lett kiválasztva - testesíti meg a terv központi mondanivalóját: tartósítani Korea kulturális szellemiségét, átörökíteni a Könyv értékét és szerepét a következő generációkra. Yi-nek, aki megfojtva érezte magát Szöulban, olyan volt mint egy nagy lélegzetvétel a friss levegőből, azzal hogy összehozta/összehozták a városi designt/építészetet a könyvkészítőkkel, a főváros szorításán kívül, amivel remélte hogy előmozdít egy megfontolandó gyakorlatot és egy gazdagabb kultúrát.

Shannon Christine Mattern: (Counter)Logics and Deep Histories of the Zone (The Case of Paju Bookcity)

http://www.wordsinspace.net/wordpress/2014/02/15/counterlogics-and-deep-histories-of-the-zone/

Most, hogy hazánk időjárása kezd a koreaihoz hasonlítani - július-augusztusban ott a miénkhez hasonló kánikulai meleg társul a monszun őrületes párásságával - célszerűnek tűnik megnézni, mivel hűtik magukat a dél-koreaiak. Hát nem mással, mint a patbingsuval.

A patbingsu (팥빙수) aprított jégre helyezett vörösbabot, édes vörösbab pasztát jelent, amelyet gyakran gyümölccsel, sűrített tejjel, gyümölcssziruppal bolondítanak.

Felhívom a hűsölni vágyó vállalkozószellemű látogatók figyelmét, hogy a jéghideg élvezet itthon is elkészíthető.

A képen jól láthatók a tteok - rizssüteménydarabkák és a darált dió. A legkorábbi változatnak ezek is elengedhetetlen része volt.

A Joseon dinasztia (1392-1897) idején már nagy divatja volt, de abban az időben csak a kormányzati tisztviselők juthattak hozzá a jeges csemegéhez - no és a Sungkyunkwan Egyetem diákjai! Ahogy talán sokan emlékeznek rá, hogy a 18. században játszódó Sungkyunkwan Scandal című dráma egyik epizódjában az egyetem rektora kedveskedik ezzel a diákoknak.

Egyes történészek úgy vélik, hogy korai formája kínai eredetű, de Korea vitatja.

Ilyen egy régi patbingsu masina - a jég készítésére, aprítására szolgált.

Ma már elektromos géppel állítják elő pillanatok alatt a jégkását. Ez nem a legmodernebb, de garantáltan koreai gyártmány.

Napjainkban már se szeri, se száma a patbingsu változatainak. A patbingsu modern formái a japán megszállás idején (1910-1945) alakultak ki, majd - külföldi hatásra - a koreai háború időszakában még tovább változtak. Gyümölcskoktél, szirupok és gabonafélék kerültek bele. Többnyire egy gombóc fagylalttal koronázzák meg a hűsítő élvezetet.

Mentás változat

Csokoládéfagylalttal

Vaníliafagylalttal

Zöldtea fagylalttal

Fekete szezámmagos patbingsu

A legelvetemültebbek számára tejszínhabos változat is készül.

A koreai gyorséttermek, kávézók és pékségek többsége is kínálja.

Az egyik szöuli szállodában ilyen csokoládés, narancsos változattal hódítják a népeket.

A görögdinnyében szervírozott gyümölcsök mellett szerényen, kis tálkában elhelyezett édes vörösbab.

Ugyanez a metódus sárgadinnyével.

A gyári változat nem túl vonzó. Vajon van rá kereslet?

A Dél-Koreában nagyon kedvelt Oreo csokis keksszel készült patbingsu viszont annál vonzóbb.

Kávés változat - egyszerre hűsít és élénkít.

A vörösbab mellett a mangó a másik főszereplő.

A bingsuk legújabb fajtái - vörösbab nélkül.

Sárgadinnyében és sárgadinnyével

Ilyen a joghurt bingsu

Áfonyás bingsu

Dél-Koreában a kánikulában ezt eszi öreg...

... és fiatal

lányok...

... és fiúk - akik a Super Junior kpop banda tagjai.

Sőt, még a legapróbbak is.

Ez a macaronszemű vidám béka pislog ránk. Velem együtt reménykedik, hogy már a látványtól sikerült felfrissülnötök.