A Szöul történelmi várost körülvevő erődfalat 1395-ben, Taejo király uralkodása idején kezdték építeni, és közel százezer fiatal férfi munkája eredményeként két év alatt készült el. A Szöult körülölelő négy hegyen - Bugaksan, Naksan, Namsan, és Inwangsan - húzódott végig. 1396 és 1398 között épült meg rajta nyolc kapu - négy főkapu: Heunginjimun (Keleti kapu), Donuimun (Nyugati kapu), Sungnyemun (Déli kapu), és Sukjeongmun (Északi kapu) és négy kiegészítő kapu: Souimun (délnyugati), Changuimun (északnyugati), Hyehwamun (északkeleti) és a Gwanghuimun (délkeleti). Ezek közül hat ma is létezik, a nyugati és a délnyugati kivételével - ezek valamikori helyét emlékmű, emléktábla jelzi.
A 15. század közepén, Sejong uralkodása alatt nagyszabású felújítási munkák zajlottak, az addigi közepes nagyságú kerek kövekből épített falrészek melletti földes falszakaszokat szögletes kövekből épített falakkal cserélték fel.
Jelentős helyreállítás Sukjong király uralkodása alatt, 1704-ben volt, amikor a falat egységes burkolólapokkal borították be.
A várfal teljes hossza 18,6 km volt, ma 12 km-es szakasza van meg, amelyet 1963-ban Dél-Korea tízes számú történelmi emlékhelyévé nyilvánítottak. Az elmúlt századokban megsérült, sőt helyenként megsemmisült falrészeket újjáépítették. A vár- avagy városfal bejárására túrákat indítanak, ezzel nemcsak a sokszor gyönyörű kilátás élvezhető, de lehetőség nyílik a környékbeli látnivalók megtekintésére is.
A déli kapu 2008. február 10-én gyújtogatás miatt olyan súlyosan megsérült, hogy szinte megsemmisült. Öt évi munka eredményeként építették újra, 2013. május 4-én nyitották meg a nagyközönség számára. Ez a kapu Dél-Korea egyes számú nemzeti kincse.
A déli és a keleti kapu a legnagyobb, mindkettő közelében forgalmas piac működik (Namdaemun ill. Dongdaemun).
A nagy kapuk
Sukjeongmun (숙정문, Bukdaemun - Északi Nagy kapu, Szabályos Ünnepi Kapu), amely a királyi palota és egyben a Kék Ház közelében fekszik. A beszivárgó észak-koreai ügynökök miatt 1968-ban lezárták, majd 2007-ben újra megnyitották, de ma is magas biztonsági területnek számít, ahol katonák járőröznek, ezért megtekintése csak engedéllyel lehetséges.
Heunginjimun (흥인지문, Dongdaemun - Keleti Nagy kapu, Növekvő Jóakarat Kapu) 1398-ban, Taejo király idejében épült, 1869-ben építették át a mai formájára. 2011 augusztusában a rekord mennyiségű csapadéktól megsérült. 2007-ben megkezdődött a kapu környékén elhelyezkedő Dongdaemun piac felújítása, átépítése a világhírű építész, Zaha Hadid tervei alapján. Elkészülte után ez a rész az egyik legjelentősebb látnivalója lesz Szöul belvárosának.
A Sungnyemun (숭례문, Namdaemun - Déli kapu, Magasságos Ünnepségek Kapuja), ahogy már fentebb szót ejtettem róla, a 6,1 méter magas kapu pagoda stílusú farésze a lángok martaléka lett. A keleti kapuhoz hasonlóan 1398-ban épült, 1447-ben, Sejong uralkodása idején építették át. A többitől különbözik abban, hogy neve függőlegesen elhelyezett handzsa írásjeleken olvasható. Építésének idején a tűz már majdnem elérte a Gyeongbokgung palotát, ezért a kapu elnevezésétől (tűz) remélték a palota védelmét.
Ennél a kapunál üdvözölték a külföldi követeket, és ez védte meg a várost az akkoriban még ezen a tájon is élő szibériai tigrisektől.
A 20. század elején a mellette húzódó falakat lebontották a városi közlekedés hatékonnyá tétele érdekében. 1907-től lezárták a villamosvonal építése miatt. 1938-ban a koreai főkormányzó jelölte első számú nemzeti kincsnek, amelyet az 1961-ben megkezdett és 1963. május 14-én befejezett átépítés nyomán elnyert a 2006. március 5-án tartott ünnepélyen.
A Namdaemun a Joseon időszakban.
A japán megszállás idején.
2008. február 22-én, a tűzvészt követően.
A helyreállítás után ismét ott a függőlegesen elhelyezett felirat.
Régi szépségében - a régi kövek felhasználásával újjáépítve.
A hangulat kedvéért.
Ez hosszabb, a múltat is bemutatja, régi fotókkal, a tűz képeivel, a helyreállítás filmrészleteivel, az abban résztvevő mesteremberek fotóival.
Donuimun (돈의문, Nagy Nyugati kapu, Hűség kapu) ma már csak tábla jelzi a helyét. 1396-ban épült, a 16. századi japán inváziók alkalmával többször leégett, de 1711-ben, Sukjong király uralkodásának 37. évében újjáépítettek. 1915-ben, a japán megszállás alatt elpusztult, de az azt megelőző években készültek róla fotók.
2009-ben nyilvánosságra hozták, hogy Szöul város rekonstruálni szándékozik, de az ezzel járó tervezési és financiális nehézségek miatt 2022-ig eltolták az építés megkezdésének határidejét.
Horace Grant Underwood misszionárius 1904-ben készített fotója.
Emlékfal a kapu helyén.
A négy kis kapu
Changuimun (창의문, Északnyugati kapu, Buksosomun, 북 소문 = Északi Kis kapu, Jahamun 자하문) 1396-ban épült, a Hűség kapuhoz hasonlóan a 16. századi japán inváziók idején leégett, de 1740-ben újjáépítették. Kaputornya jelenleg a legnagyobb a kis kapuk közül.
A szarufák közötti belső részen százlábúkat evő csirkék láthatók.
A Changuimun közelében a Sanmootonge (산 모퉁이) néven ismert kávézó teraszán - a Coffee Prince egyik forgatásának helyszínén - érdemes megpihenni. Szöul egyik legfinomabb kávéját mérik itt, és hozzá bónuszként kapjuk a várfalakra és a környező hegyekre nyíló kilátást.
Ismerős a bejárat?
Hyehwamun (혜화문, Dongsomun 동소문 = Keleti Kis kapu, Északkeleti kapu), amelyet 1396-ban, építésének idején Honghwamun néven ismertek, és 1511-ben kapta meg mai nevét. Fából készült része a 17-18. században épület meg. A japán gyarmati időszakban közlekedési okok miatt lebontották, majd 1992-ben az eredeti helyénél kicsit északabbra építették újjá.
Főnixek, a kis madarak ellenségei.
Gwanghuimun (광희문, Délkeleti kapu, Namsomun 남소문 = Déli Kis kapu) szintén 1396-ban épült, majd a 18. század elején átépítették. Ez volt az egyetlen kapu, amely érintetlenül vészelte át a japán megszállás idejét, azonban a koreai háború alatt nagyrészt megsemmisült. 1976-ban építették újjá - útépítés miatt kicsivel délebbre, mint ahol eredetileg állt. A látogatók be nem mehetnek, de körbejárhatják a részben hozzáépített várfal mentén.
Souimun (소의문, Seosomun 서소문 = Nyugati Kis kapu, Délnyugati kapu) 1396-ban épült meg, 1914-ben, a japán gyarmati időszakban bontották le. Helyét emléktábla őrzi.
1880-ban így nézett ki.
