Észak-Jeolla tartomány egyik lassanként fogyatkozó népességű megyéje Buan (부안군) a Koreai-félsziget délnyugati csücske közelében – Gwangjutól kb. 40 kilométerre, északra található.. A fiatalok északra költöznek a nagyvárosokba, főként Szöulba. A 2001-ben még majdnem 75 ezres lélekszám 2012-re már az 59 ezret sem érte el.
Dél felé haladva érdemes azonban útba ejteni, mert különleges élményben lehet részünk.
A Gaeamsa templom Buan megye egyik gyöngyszeme.
A kicsi templom a Baekje dinasztia idején, 634-ben épült, majd 1313-ban kibővítették. A japán inváziókor leégett, 1658-ban azonban újjáépítették.
Gaeamsa kívülről.
Iljumun, vagy Egypilléres kapu az első kapu általában megtalálható a koreai buddhista templomok a bejáratánál. A Gaeamsa kapuja rendkívül díszes.
Hangulatos híd a templomnál.
A videó megmutatja hogy milyen elbájoló a templom, milyen békés a környezet, milyenek a másfél év alatt restaurált templom csodás faragványai.
A templomban bambuszban sült só, a jukyeom (죽염), egy koreai népi orvosság is készül. A bambuszcsövekbe tengeri sót töltenek, agyaggal betapasztják a cső végét, majd kemencében sütik. Azt tartják, hogy jótékony hatása van az emésztésben, vérzéscsillapító, fertőtlenítő, de gyulladások, rákos megbetegedések, szívbetegség, tuberkulózis és májzsugor esetében is alkalmazzák - annak ellenére, hogy vizsgálatok nem támasztják alá hatásosságát.
A Gaeamje víztározó a Gaeamsa templom közelében.
Gaeamsa várostól északra, a hegy tetején két hatalmas sziklacsúcs, az Ugeum-Bawi, avagy Ugeum-am magasodik. Az egyik 131, a másik 98 méter magas. A legenda szerint az Ugeum-Bawi alatti Wonhyo-bang nevezetű barlangban csak akkor tört fel a víz, amikor Wonhyo szerzetes ide vonult el aszkéta életet élni.
A Gomso sólepárló telep (곰소 염전) egyike azon kevés helyeknek Dél-Koreában, ahol a napenergiával állítják elő a sót. Az itt készülő sóban tízszer több ásványi anyag található, mint bármely más sóban. A telep az országút mentén fekszik, így könnyen szemügyre vehető, ha Gochangból a Chaeseokgang szirtek felé igyekszik az utazó. Kis szerencsével látni lehet az ott dolgozókat munka közben.
A sólepárló után pedig nézzük meg a Chaeseokgang sziklákat (부안 채석강).
Amit látunk, a mezozoikum, azaz a földtörténeti középidőben kialakult üledékes kőzet.
A barlang bejárata.
A tengerparton észak felé egy kilométerre érhetjük el a Jeokbyeokgang szirteket (부안 적벽강).
A Gaeamsa templom nem az egyetlen olyan buddhista temploma a megyének, amelyet feltétlenül látni kell. A Byeonsanbando Nemzeti Park (변산 반도 국립 공원) Naebyeonsan, tehát hegyvidéki részének peremén fekszik a Naesosa templom. Egy évvel a Gaeamsa előtt épült, azaz 633-ban, 1633-ban átépítették. Eredetileg Soraesa volt a neve, de az Imjin háború idején átnevezték.
A templom több érdekességet rejt. A fő istentiszteleti épületét egyetlen szög nélkül építették meg 1633-ban.
1222-ben - II. András épp akkor adta ki az Aranybullát - készült egy bronz harang a Cheongnimsa hegyi templom számára. Ezt a harangot 1850-ben a Naesosába költöztették át, és azóta is ott csodálható Dél-Korea 277-es számú nemzeti kincse.
A Naesosa őrzi a 278-as számon lajstromba vett kincset is. A Beophwagyeongjeolbonsabon a híres Saddharmapundarika Szútra (közismertebb neve a Lotus Szútra) másolata tintával fehér papírra írva. A tanítások tartalmazzák azt a gondolatot, hogy mindenki válhat Buddhává, mindenki számára nyitott Buddha útja.
A Naesosa a Gaeamsához hasonlóan dicsekedhet gyönyörű faragványokkal, elég megnézni a fő imaterem krizantémokat mintázó bejáratát és a dúsan díszített mennyezetet.
Egyszer valaki azt mondta, ha egy koreai buddhista kolostort láttál, mindet láttad. Nekem más a véleményem. Mindegyiknek megvan a sajátos szépsége és sajátos hangulata. A fentiek talán másokat is meggyőznek.
A megye híres szülötte Yi Maechang (이매창, Yi Hyang-Geum) gisaeng és költő (1573-1610). Költeményei elsősorban szidzso-k (시조, Sijo) - a koreai nyelv kötött szórendje miatt rímnélküli háromsoros versek, amelyeknek alkotói sokszor a gisaengek. Maechang azon kevesek egyike, akiknek tudni a családi és a gisaengként kapott nevét: Kyerang. Nevezetes és tehetséges geomungo (citera-szerű hangszer, fekete hárfa) játékos volt. 1590-ben megismerkedett egy Yu Hwi-gying (유희경, Yu Heuigyeong, 1545-1636) nevű költővel. Az ismeretségből kölcsönös szerelem kerekedett, de a japán invázió során megszakadt kapcsolatuk.
Egyik szép és szomorú versét itt olvashatjátok:
Körte virága hullik körülöttünk
a könnyeim is az utolsó csókunkra hullnak
most viharos ősz viszi a leveleket
csodálkozom hogy még szeretsz
Magányos éjszakák és szeszélyes álmok
mérik a mérföldeket közöttünk
A gisaengről életrajzi regény jelent meg 2013-ban. A szerző Kim Jun-hyeong, a mű címe: A Critical Biography of Yi Maechang, de Hwang, Won-gap (황원갑) 한국사를 바꾼 여인들 (Hanguksareul bakkun yeonindeul) (The women who changed Korean history) (Szöul, 1997) c. munkájában is olvasni lehet róla.
A kirándulás végeztével nézzük meg még egyszer a tengert.
A sétában megéhezőknek egy könnyű vacsora. Sajt, tojás, spenót, pirítós és egy kis pohár bor - nem tűnik rossznak.
