Ulsan Dél-Korea hetedik legnagyobb metropolisza. A városban 1,1 millió ember él, akiknek a világ legnagyobb autóipari összeszerelő üzeme, a Hyundai Motor Company, a világ legnagyobb hajógyára, szintén Hyundai birtokában és az SK Energy, a világ második legnagyobb kőolajfinomítója ad munkát.
Van repülőtere, ahonnan naponta több mint 20 járat megy a Gimpo, és naponta 4 járat a Jeju-i repülőtérre.
A várost érinti a KTX dél-koreai expresszvonat.
A város lakói tehát az iparból élnek. Vajon hogyan éltek régen?
Ulsan nevezetes arról, hogy a közelében a Keleti-tengerbe ömlő Taehwa folyó egyik mellékágát szegélyező sziklafalon 7000-3500 évvel ezelőtti sziklavéseteket találtak, amelyek elárulják, hogy a régmúltban főként halászatból és vadászatból tartották fenn magukat. A 8 méter széles és kb. 5 méter magas, pala és szaruszirt anyagú meredek sziklafalon látható 304 véset - közöttük 166 állat és 108 azonosítatlan ábrázolás - képet ad több dologról, köztük az akkor ott élő emberek életmódjáról is.
A Bangudae sziklavéseteket a Dongguk Egyetem kutatócsoportja fedezte fel 1971-ben. A lelet rendkívül fontos Korea őskori vadászati rítusai és vallása feltérképezése szempontjából, egyúttal lehetőséget ad az ősi koreaiak szokásainak és életmódjának megismerésére.
Az 1970-es évek elején gátakkal megemelt vízszint következtében a szikla víz alá került, így az év jelentős részében nem látható. Elkészült egy másolat, amely lehetőséget ad a látogatóknak arra, hogy megismerjék őseik alkotását. A lelet mentése, biztonságba helyezése még nem fejeződött be. A lehetséges megoldásokról, a felfedezés mikéntjéről bővebben itt olvashattok.
A rajzok vízi- és szárazföldi állatokat, embereket, és részben azonosítatlan alakzatokat, mintákat ábrázolnak.
Az ábrázolások között a leggyakoribbak a cetfélék (14,4%), közülük is elsősorban a bálnák, de előfordulnak tengeri teknősök, lazac-szerű halak és tengeri madarak is. Az ábrázolások között felfedezhetők halász- és vadászszerszámok.
Ezenkívül különböző patás emlősök, szarvasfélék fordulnak elő nagy számban, de láthatók ragadozó állatok is, például tigrisek, leopárdok, farkasok, rókák, mosómedvék és vaddisznók.
Ilyen halászcsónakokat használtak.
Nem tudom mások hogy vannak vele, de engem mindig lázba hoznak az ősember sziklarajzai. Nemcsak azért, mert sok ezer évvel ezelőtt élt elődeink keze nyoma, és nem is csak azért, mert sok mindent elárulnak az akkoriakról, hanem mert csodálatos műalkotások.
Ez a videó rekonstruálja a halászatot.
A bálna alakú Ulsani Sziklaművészeti Múzeum
A nyílt tengeri bálnavadászat annak bizonyítéka, hogy az ott élő nép óceáni civilizáció volt. A világ számos pontján találhatók barlangrajzok, sziklavésetek. Közülük egyedül a Bangudae sziklavésetek ábrázolják a tengeri civilizáció emlékeit.
Három bálna úszás közben.
Tigris és bálna a központi részen.
Kárókatona hallal a csőrében.
Foltos leopárd és pettyes szarvas.
Vaddisznó
A haszonállatok kerítésen belül.
A zsákmány kiemelése.
A színezés természetesen csak számunkra készült a jobb felismerhetőség érdekében.
Érdekes megnézni az emberábrázolásoknál az eszközhasználatot, és mellesleg a férfialakok aránytalanul nagy péniszét.
Ez a videó különösen izgalmas következtetéseket fogalmaz meg.
Közel húsz éve egy szibériai költők verseit tartalmazó könyvben látott illusztrációk nyomán, a húsvéti tojásokra viaszírással a Bangudae sziklavésetekhez kísértetiesen hasonló állatokat és embereket bűvöltem, méghozzá nagy izgalommal.
Különös érzés ez. Megfog, mozdul az ember keze.
Mintha az ősök mozdítanák a kezemet.
Mint az alábbi kép mutatja, az ősök nálam sokkal tehetségesebbek voltak, és valószínűleg gyakorlottabbak is a sziklarajzolásban, mint én, életem első viaszírásánál. :)
De talán így is érzékelhető a hasonlóság, mármint a téma hasonlósága.
Valakit egész egyenesen a Bangudae vésetek ihlettek meg. Nem csodálkozom rajta.
2013 júliusában a Hallym Kiadó könyvet jelentetett meg az ulsani Bangudae sziklarajzokról, és azok kutatásáról, elhelyezkedéséről, kormegállapításáról, a vésetek védelméről. A kötet végén angol nyelvű összefoglaló is olvasható. A szerző neves régész, Jeon Ho-tae (전호태), aki diplomáját a Szöuli Nemzeti Egyetemen szerezte.
A sziklarajzok Dél-Korea 285-ös számú nemzeti értékei.
