A táblanyomat meghatározása a wiki szerint: A táblanyomat magasnyomású sokszorosítási eljárás a nyomtatás feltalálása előtti időkben. A nyomtatandó szöveg tükörképét fametszetszerűen fatáblákra vésték, festéket vittek fel rá és így nyomtatták. Főként aprónyomtatványok készültek ezzel az eljárással, de kisebb terjedelmű könyveket is nyomtattak, például donatusokat (latin nyelvtanokat) és képes könyveket sokszorosítottak ebben a formában, ezenkívül szentképeket, naptárakat és kártyákat is. A táblanyomat a nyomtatott könyv elődje.
A táblanyomatok a 15. század első negyedében jelentek meg Európában. Az első ismert európai táblanyomat a Brüsszeli Madonna (1418). Hamarosan szentképeket is készítettek ilyen módon, amelyeket búcsúkban árusítottak, de világi felhasználása is gyorsan terjedt: a szentképekkel egy időben kezdték a kártyák sokszorosítását. Egymás mellett jelenik meg a szent és a profán, ahogy Mircea ELiade írja: „A szent és a profán a világban-lét két módja, két egzisztenciális helyzet, amelyeket az ember történelme során alakított ki.”
A képen a Biblia Pauperum (Szegények Bibliája) egyik oldala. Sok kép, kevés szöveg jellemezte.
Egy kis kitérő a képzőművészet világába.
A képzőművészetben a fába vésett képet nevezzük fametszetnek, Európában a 15-18. századig így készültek a magasnyomással sokszorosított képi ábrázolások, illetve rézmetszettel, ami viszont már mélynyomás, és egyben lehetett nyomtatni a szöveggel. A legnagyobb művészeként Albrecht Dürert tartjuk számon, de például Albrecht Altdorfer, Lucas Cranach és ifj. Hans Holbein is kiemelkedő alkotó volt. A fametszés a német területen indult útjára, majd elterjedt Európa más részeire is.
Európán kívül főként a japán fametszés vált világhírűvé, egyik nagy művésze Kitagava Utamaro. Alkotásai eljutottak Európába is, és nagy hatást gyakoroltak az impresszionistákra.
A műfajnak másik - késői - japán művelője Katsushika Hokusai, akinek egyik műve Monet-t Kert Sainte-Adresse-ben c. képének megfestésére ihlette.
A képen a széles körben ismert A nagy hullám Kanagavánál c. műve.
Visszatérve a táblanyomatokhoz, nézzük meg, mi volt a helyzet Európán kívül? "Mind a papír mind a táblanyomatok eredetét Kínában kell keresnünk. A kézírásos és a nyomtatott könyvek közötti átmenetet a fadúcos táblanyomatok jelentették. Az első táblanyomat az 1. század táján készülhetett, ahol tussal bekent tégla- és kőfeliratokról készítettek papírlevonatot. A legrégebbről fennmaradt a mahájána mitológia egyik forrása, a Gyémánt Szútra (Gyémánt könyvecske), amely 868-ban készült, szintén fadúcos táblanyomat. A Gyémánt Szútrát Stein Aurél fedezte fel a kelet-turkesztáni Tun-huangban." - írja a wiki.
A Gyémánt Szútrára kíváncsiak itt olvashatnak róla.
Kínától pedig csak egy ugrás Korea.
Mint látható, a Gyémánt Szútra (szútra=tanbeszéd) nem lapokból álló könyv, hanem tekercs.
A Tripitaka Koreana (팔만 대장경 vagy 고려 대장경) buddhista írásokat tartalmazó, 13. századi, hanja írással készített 81258 kliséből álló gyűjtemény, amelyet a Haeinsa templomban őriznek, és amely Korea 32. számú nemzeti kincse, 1995 óta a világörökség része. Ez a világ legátfogóbb és legrégebbi ép változata a buddhista kánonnak. A táblák földközi-tengeri szigetekről való nyírfából készültek, melyeket a koreaiak kezeltek a fa bomlásának megakadályozására: három évig tengervízben áztatták, majd sós vízben főzték. Ezt követően három évig árnyékos, szélnek kitett helyen szárították. Ezután kezdték a fadúcok faragását. Minden megfaragott mondat után lakkal fedték be az írásjeleket, hogy távol tartsák a rovarokat. A táblákat fém keretbe foglalták. Az egységes stílus miatt, és egyes források is arra utaltak, hogy egy ember faragta a teljes gyűjteményt, de ma már úgy gondolják, hogy egy harminc emberből álló csapat végezte a munkát.
Szintén koreai, szintén táblanyomtatás, de a téma egészen más mint a Tripitaka Koreana. Andongban a Center for the Korean Studies egy Joseon időszakbeli, 64226 nyomókliséből álló gyűjteményt igyekszik tanulmányokban feltárni, rendezni stb. annak érdekében, hogy megértsék az elődök tudatosságát, akik egy konfucianizmus alapján működő ideális társadalom létrehozásán fáradoztak.
Korábban ezeket a táblanyomatokat nem vizsgálták, az emberek többségének fogalma sem volt létezésükről. A hely, ahol a központ működik, nem véletlen: Andong és környéke mai kifejezéssel élve évszázadokon keresztül oktatási központnak tekinthető, akadémiák és más oktatási intézmények működtek a vidéken, így a város a konfucianizmus központjává vált.
A 64 ezer táblanyomat őrzőhelye.
Jövőre Dél-Korea a gyűjtemény közül számos darabot fel akar vetetni az UNESCO Világemlékezet listájára. Amennyiben sikerrel járnak, ez lesz a második a Tripitaka Koreana után.
A képen Jeong Mong-ju Goryeo-kori tudós, és az ő írása.
"A konfucianizmus lényegében arról szól, hogy az emberi lények élhetnek emberségesen. Azt hiszem, ez a kérdés még mindig egy jó kiindulási pont ebben az egyre inkább komplikált társadalomban." - nyilatkozta Lee Yong-doo, az Advanced Center for Korean Studies elnöke, majd így folytatta: "2015 májusában adnak otthont az ötödik évente megrendezett konferenciának, amelyre négy ázsiai ország tudósainak - Kína, Japán, Vietnam és Korea - részvételére számítanak. A fórum várhatóan megnyitja az utat a táblanyomatok megőrzését és erről készült tanulmányok létrehozását célzó nemzetközi szervezet elindítására, amelyet az ACKS megálmodott."
"Gyerekkoromban is tudtam, hogy [a táblanyomatok] nagyon fontosak. Tudtam, hogy generációról generációra öröklődött ránk, bár én nem tudtam pontosan, mi volt az, és mi az értékük." - mondja Lee Pang-soo, a kilencedik generációs leszármazottja a neves 18. századi Joseon tudósnak, Lee Sang-Jeong-nak. A Lee nemzetség, amelynek most ő a feje, egyike volt az elsőknek, akik adományoztak az ACKS-nek rájuk bízva a birtokukben levő teljes gyűjteményüket 2002-ben: 2890 régiséget, beleértve régi könyveket, dokumentumokat és táblanyomatokat.
Az Oryunhaengsildo táblanyomat - a Koreai Néprajzi Múzeum őrzi.
Ha az Andongban őrzött fadúcokról nem is, de Dél-Koreában járva, a Gyeonggi Tartományi Múzeumban kipróbálhatja, milyen volt a nyomtatás néhány évszázaddal a lézernyomtatók divatja előtt.
Ez egy még autentikusabb, legalábbis igazi szakértő előadásában látható nyomtatás. Hogy nem is olyan könnyű mesterség, az bizonyítja hogy a nyomdászmester is csak többszöri nekifutásra boldogul vele. Végül azért csak rákerül a névpecsétje.
Forrás:
Why Confucian printing woodblocks matter.
[Herald Interview] Making sense of Confucian printing woodblocks
