Mivel idén nálunk elmaradt a tél, nézzünk egy helyet, ahol hidegben, hóban nincs hiány. Ilyen hely Hwacheon megye (Hwacheon-gun, 화천군), amely Gangwon tartomány északi részén található, a DMZ közvetlen közelében. 

A megyében legnagyobbrészt hegyek és folyók vannak, köztük kisebb gazdálkodással foglalkozó falvak, katonai
kiképzőközpontok és katonai bázisok, a polgári lakosság lélekszáma alig éri el a 25 ezret, emellett nagyjából 35 ezer katona tartózkodik itt. 1900 előtt gyéren lakott terület volt. Ezen a vidéken voltak a legintenzívebb harcok a koreai háborúban, ezért az itt élő emberek megtanulták értékelni a békét. A terület híres folyóiról, természeti tájáról, a tavi pisztrángról és az itt őshonos vidráról. A vidra veszélyeztetett faj, mindössze százra tehető egyed él erre. Ezt a kedves víziemlőst Koreában a megbékélés jelképeként tartják számon, hiszen szabadon úszik észak és dél között, nem törődve szögesdrótokkal és taposóaknákkal.

A 10. Nemzetközi Vidra Kollokviumot Hwacheon rendezte meg 2007-ben. Már a legkisebbek is vidrabarátok ezen a vidéken.

A Gangwon tartomány Dél-Korea leghidegebb régiója. Ez indokolja, hogy Hwacheonban januárban, amikor a folyó jege 16 centiméter vastagra hízik, Jéghalász Fesztivált tartsanak.
Ilyenkor többezer versenyző igyekszik horogra fogni annyi sancheoneo-t (산천어=vad pisztráng), amennyit csak lehetséges. A fesztivál szervezői szerint évente egymillió látogatót vonz az egész hónapban tartó esemény, amely az egyik legjobb fesztiválnak szavaztak meg a koreaiak.

Ügyeskednek a gyerekek...

... a fiatalok

... a családok

... a külföldi látogatók, akiknek önkéntes tolmácsok segítenek a jéghorgászat művészetének elsajátításában.

Mennyi halat fogtál...!

Megfogtam!

Visszamész?

A vállalkozókedvűek belecsobbanhatnak az erre a célra kialakított medencébe, és versenyezhetnek, öt perc alatt ki tudnak-e puszta kézzel fogni három pisztrángot. 1:27-től jön a lényeg.

Sikerült!

Be lehet nevezni a jégszánkózás - fakutyázás? - versenyre...

... vagy jég-gokartozásra.

A jégen nagyon egyszerű a közlekedés.

A  kifogott pisztrángot hamar meg is sütik. A finom falatokhoz szükséges innivalóról mindenki maga gondoskodik.

Azok számára, akik a halat inkább nyersen szeretik enni, van aki elkészíti a pisztrángot sashimi stílusban.

Aki nem kedveli a halat, a megyében híresen jó samgyeopsal-t is ehet. Az étel neve: három (Sam, 삼) rakott (gyeop, 겹) hús (sal, 살), amely az egyik legdrágább húsfajta Koreában. Rendkívül népszerű étel, az asztalnál megsütött, erősen zsíros húst mindig kétféle pasztába mártják. Az egyik a ssamjang (쌈장) paszta: chili paszta (Gochujang ; 고추장), szójabab paszta (doenjang ; 된장), szezámolaj (참기름), és egyéb összetevők, a másik pedig gireumjang (기름 장): só és szezámolaj, néha még egy kis mennyiségű fekete bors. Az ételt salátával, nyers felszeletelt fokhagymát, zöld chilipaprikát, nyers, szeletelt hagymát, kimcsit és a csalánhoz hasonló formájú perillalaveleket szolgálnak fel mellé. Sokan sült gombát, hagymát és babcsírát fogyasztanak mellé. Ezt inkább kihagyom, ha ott leszek. Már a látványtól gyomorrontást kapok.

Érdemes megnézni a hószobrokat.

 Így aztán nem lehet fázni.

Ezt a kis pacákot elnyomta a tiszta levegő.

Amennyiben szeretnétek részt venni a buliban, a szöuli Gwanghwamun Plazától induló, külföldiek számára rendszeresített autóbusz 10 ezer wonért odaszállít. A fesztiválra 8 ezer won a belépő, ezért egy ingyen horgászbotot és egy 5 ezer won értékű étkezési utalványt is kaptok. (Italról ne felejtsetek el gondoskodni!)

Hegyek és víz.

A hegyek által körülvett völgyben mezőgazdasági terület.

Tó a gyönyörű és békés hegyek ölelésében.

Erről a szoborról a Springtime c. koreai mozifilm egyik jelenete jut eszembe. A film magyar feliratát hamarosan elérhetővé teszem.

Ha valaki azt hiszi, hogy Hwacheon túl hideg hely ahhoz, hogy a nyár gyönyörű lehessen, nagyon téved.

Júliusban rendezik a Jjokbae Fesztivált (jjokbae=tutaj).

Az egyik extrém vízitutaj.

Augusztus közepén tartják meg a Paradicsom Fesztivált. Ez talán még a tutajfesztiválnál is bolondabb szórakozás.

Hwacheon megyében vezet a PLZ (Peace & Life Zone) hármas számú, 90 km-es szakasza. Ez Dél-Koreában az egyik legjobb mountain bike útvonal. Az út a Béke gáttól indul, gyönyörű, érintetlen természeti tájon vezet. A 37,5 tonnás Békeharang előtt imádkozni szoktak a látogatók a békéért.

Hwacheontól 10 km-re fekszik a 38,9 négyzetkilométer területű, 1944-ben kialakított Paroho nevű mesterséges tó (파로호), amely a Bukhangang folyón (북한강) épület Hwacheon gát építése eredményeként jött létre. A hely évről évre népszerűbb, mert szép környezetben található, és remek horgászhely, ponty, kárász, harcsa és mandarin hal él a vizében. Mielőtt a Béke gát megépült, ez a gát szolgált első védelemként a felgyűlt vízmennyiség tárolására. A gát villamos energia előállítása megépítése idején nagy áldás volt a környék számára, a koreai háború idején stratégiai fontosságú volt a birtoklása.

A Béke gát 2005. október 19-én készült el, a teljes tárolókapacitása 100 millió tonna. Az Észak-Korea felől érkező szándékosan előidézett árvíz megakadályozása a feladata.

Búcsú Hwacheontól.

Időközben elolvastam Csoma Mózes nagyszerű könyvét, amelyben az alábbi részt találtam a Béke gátról:

A Szuj Birodalom több alkalommal is támadást indított Kogurjó meghódítására, a legkomolyabb kísérletre 612-ben került sor. A kínai csapatok 1 millió 130 ezer katonával lépték át Kogurjó határát, majd rövidesen ostrom alá vonták az ország központját is. A phenjani vár felmentése a legendás Ülcsi Mundok (Eulchi Mundok) tábornok nevéhez fűződik: a koreai hadvezér az ostromló kínai csapatokat a Szalszu (Salsu) folyóhoz csalta, amelynek folyását előzőleg gátakkal elrekesztették. Amikor a kínai sereg az ártérre érkezett, a gátakat lerombolták, a lezúduló víztömeg pedig elmosta a támadókat.

Az „özönvíz-hadviselés”
Az özönvíz hadviselés” technikája a 20. század második felében ismét visszaköszönt. 1986-ban ugyanis Észak-Koreában – a demilitarizált övezettől alig 19 kilométerre – megkezdték a monumentális Imnam duzzasztógát építését. A 710 méter hosszú és 120 méter magas építményhez a dél-koreai közélet egyik legnagyobb botránya kapcsolódik: a munkálatok kezdetén Szöulban ugyanis az a rémhír kezdett terjedni, hogy a duzzasztógát katonai célokat szolgál, ugyanis betonelemeinek felrobbantásával a hatalmas víztömeg órák alatt elmossa a déli fővárost. Az atomtámadással felérő pusztítás víziója nyomán Cson Du Hvan (Chun Doo-hwan) akkori államfő kormányzata megkongatta a vészharangot, majd meghirdette a főváros körül húzódó Pjonghva (Pyonghwa; jelentése: béke) védőgátrendszer felépítését. A munkálatok támogatására országszerte pénzgyűjtő kampányt indítottak, a befolyt összeg nagy része azonban szőrén-szálán eltűnt. A szöuli napilapok szerint a kulisszák mögött az évtized panamája zajlott le. A botrányos védőgátrendszer egyes elemei aztán mégis felépültek, bár ezt a legtöbb szakértő pénzkidobásnak minősítette. Kiderült ugyanis, hogy az akkori kormányzat lényegesen eltúlozta az „özönvíz-hadviselés” veszélyének mértékét.

Ülcsi Mundok tábornok azon koreai történelmi személyek közé tartozik, akikre a megosztott félsziget mindkét részén elismeréssel tekintenek. Szöul belvárosában az Ülcsiro (Euljiro) sugárút is az ő nevét őrzi.

 

Csoma Mózes: Korea. Egy nemzet, két ország – a közös gyökerektől. 2. bőv. kiad. Budapest, Napvilág K. 2013. p. 24.

A világszerte ismert hagyományos koreai hímzés kezdetei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza, amikor csontból készült tűvel bőrre, fakéregre, egyebekre varázsoltak mintákat. Később fém tűkkel, más anyagokra, főként selyemre hímeztek.

Szöulban 1976 óta működik egy múzeum, amelyben mintegy 1000 különböző hímzett kézimunka látható a Joseon, azaz az 1392 és 1910 közötti időszakból, de a Nemzeti Múzeumban is megtekinthetők a hagyományos koreai minták és színek ruhákon, kendőkön, használati tárgyakon. A minták tükrözik a koreai kultúrát, a más nemzetektől eltérő szokásokat, a vallást.

Koreai nyelven a hímzés 자수 (csasu). Megkülönböztetik a csasu négy formáját, a hímzett ruhákat (pokshik csasu), a királyi palotában használt hímzett anyagokat (kiyong csasu), a művészi hímzéseket (kamsang chasu) és a buddhista hímzéseket, amelyek a templomokban használatosak.

Előszeretettel díszítették a térelválasztókat selyemre hímzett képekkel. Elsősorban virágok és madarak láthatók ezeken.

Rendkívül kedvelt motívumok a nap, a felhők, a víz, a hegyek, a fenyő és a bambusz. Szerencsét, boldogságot és hosszú életet jelent a daru, szarvas, teknősbéka. A szarvasról az a legenda terjedt el, hogy az egyedüli állat, amely képes megtalálni a halhatatlanságot adó szent, természetfeletti gombát.

Szilvavirágok térelválasztón.

Chung Young Yang, világhírű textil-történész és textilművész doktori disszertációját és teljes eddigi ténykedését a keleti (kínai, japán és koreai) hímzések kutatásának szentelte. Azóta világszerte népszerűsíti ezt a művészeti ágat, több könyve jelent meg a témában.

A peoniát Koreában a tavasz és a szerelem jelképeként tartják számon. Chung Young Yang Painting with a Needle c. 2003-ban megjelent művéből való képeken megfigyelhető milyen finom munkával készülnek a koreai hímzések.

Ez a két párnavég a 19. század elejéről való.

Peonia motívumot örökített meg alkotója ezen a párnán is.

Az 1800-as években készült ez a menyasszonyi köntös.

Nem lehet eléggé dicsérni, sőt irigyelni a koreaiakat, akik bár csak legnagyobb ünnepeiken, de legalább akkor, felveszik tradicionális öltözéküket. Mi sajnos már nem őrizzük ezt a szép szokást.
A képeken egy-egy ma készült, álomszép, hímzéssel díszített esküvői öltözet. További gyönyörűbbnél gyönyörűbb, a hagyományos viseletek mintájára készített hanbokok itt láthatók. 

A gyerekeken is igazán csinosan néz ki egy ilyen ruhácska.

Az alábbi képeken a szó mindkét értelmében királynői öltözetek láthatók.

A ruha elején az aranyszállal hímzett sárkányminta jelzi, hogy királyné viseli.

A királyi ház titkai, avagy Dong Yi c. dorama jelenetében a királyi pár esküvője.

A férfiak ruháján ilyen és ehhez hasonló hímzések jelezték viselője rangját. A király és a trónörökös ruhájának vállán kerek, sárkányt ábrázoló hímzés, a tisztviselők ruhájának elején és hátán szögletes hímzések voltak. Ezek mintája, az ábrázolt állatok, pontosan meghatározták viselőjük rangját. Ennek használatát 1899-ben törölték el.
Királyi pecsét, és hímzés a király ruháján.

A Tree With Deep Roots c. dorama ifjú királya. A ruha elején és vállain jól láthatók az arany sárkányokat ábrázoló kerek díszítések.

A Dr. Jin c. sorozat egyik szereplőjének ruháján a rangot jelző szögletes hímzés.

A Jung-Yi, Goddess of Fire c. drámában a magas rangú kormányzati tisztviselők ruhái láthatók.

Magas beosztású rendőri egyenruha a Dong Yi c. sorozat egyik szereplőjén.

Királyi ágyas öltözete, szintén a Dong Yi-ból. Az uralkodó feleségének jelvényei nem illették meg, de gyönyörűen hímzett ruhákat viselhetett.

Szép virágmotívumok.

Ezek a minták a mi matyó hímzésünket juttatja az ember eszébe. Ti is így látjátok?

Vagy inkább a kalocsait?

Vagy még inkább, a tagadhatatlanul szép, általam mégsem kedvelt Viktória mintás herendi porcelánt?

Hagyományos női lábbeli.

A hagyományos hímzéstechnika nemcsak a mai hanbokok készítésénél él tovább, hanem képzőművészeti alkotásokban is. A videó egész különleges képeket mutat be.

A rövid videó betekintést ad, hogyan kell öltögetni.

Dobozokat díszítenek hímzett képekkel.

Erszények, zacskók

Könyvjelzők

Ebben az esetben is érvényes, hogy a tradicionális kultúra nem áll meg a jelenkori határoknál. A hímzést nemcsak a déliek, hanem az északi testvérek is tovább művelik ebben a phenjani művészeti stúdióban. Ha jól látom, az anyagra előre nyomott mintát az öltések megkezdése előtt kipontozzák. Ilyen módszert még soha nem láttam, bár nem vagyok avatott művelője a hímzésnek, tehát lehet hogy csak nekem meglepő a dolog.

Sőt, itt van az utánpótlás.

A koreai lelkekben benne él a testvérek iránti szeretet. Ezt ez a szép, szemet gyönyörködtető tevékenység is bizonyítja. Az egyesült Koreát szimbolizáló alkotás térelválasztón - tűvel festve, Chung Young Yang könyvéből.

Tegnap délután elballagtam a Millenárisra, hogy stílusosan ünnepeljem a holdújévet. A program sokat ígért, látam is sok mindent. Az előadásokkal nem volt szerencsém, a hagyományos kínai orvoslásról szólóról lekéstem, a mai kínai építészetről tartott előadásnál meg csak magamat hibáztathatom: rosszul emlékeztem a kezdésre. 

"A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: Chunjie, „tavaszünnep”, 农历新年 vagy 春节) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének." - írja a wikipédia Holdújév szócikke.

Az ünnep nemcsak a kínaiak számára ünnep. A koreai emberek is az egyik legnagyobb ünnepüknek tartják. Koreában a neve Seollal (설날). Természetesen a mongolok, japánok, tibetiek és a vietnamiak is ünneplik a holdújévet.

Úgynevezett csúszóünnepről van szó, a számítása bonyolult, általában a téli napforduló utáni második újholdra esik. A kínai és a koreai újév időpontja minden huszonnegyedik évben egy nappal eltér egymástól.

2014. január 31-én magunk mögött hagytuk a Sárkány évét, és belecsaptunk a Ló évébe. Hogy miért a Ló éve? Ezt a kínai naptár határozza meg.

Most pedig jöjjenek azok, amiket láttam.

Kínai kalligráfia

Koreai kalligráfia

Nagy volt a forgatag.

Kínai fotók kiállítása

Igazi kínai tánc- és énekbemutató.

Magyar kislányok kínai tánca.

Kínai tanárnőjük a színpad tövében izgul értük.

Vörös és fekete

K-pop tánc magyar módra

Mozogni így is lehetett. MediBall, ami több ezer éves keleti mozgáskultúrán alapul. Kínában rouliqiu (TaiChi táncoló labda) néven ismert.

Aki akarta, megkóstolhatta a gyógyteákat.

Többféléből lehetett választani. Amit én ittam, ilyen sok panasz enyhítésére jó.

A kínai orvosoknál sorban álltak a segítségre vágyók.

Népes közönség.

Kínai meséket hallgattam.

Művészi kalligráfia

A művész, alkotás közben.

Kalligráfia galéria

Akinek kedve volt, próbálgathatta a kínai kalligráfiát.

Kínai lányok ügyeskednek.

Yangpyeong megye a Koreai félsziget közepén, Gyeonggi tartományban található. Mivel Szöultól autóval még egy órányi távolságra sincs, ez a szép vidék kedvelt és nagyon sokak által látogatott. A nagyvárosból sokan jönnek ide hogy élvezzék a természeti szépségekben bővelkedő környezetet.

Yangpyeong település (양평) a Namhangang, Bukhangang és a Yongmunsan összefolyásánál található. A kép napkeltekor készült, a fotós Robert Koehler.

A megyében található Jipyeong-ri, amelynél a koreai háború egyik nagyon nevezetes csatája zajlott 1951 februárjában.

A Yangpyeongban felépített angol faluban kicsik és nagyok tanulhatják meg anyanyelvi szinten az angol nyelvet, anélkül hogy szülőhazájukat elhagynák.

A videóban az iskoláskor előtti oktatásban résztvevő 5-7 éves kicsi koreaiak láthatók.

Yangpyeong közvetlen közelében, a Han folyótól néhány kilométerre találhatjuk a Yangpyeong Vadvirág Arborétumot. A kertben jópofa szobrok, kis tavak és festői helyek mellett a Tteodeureongseom szigeten lévő üvegházban trópusi növények is láthatók.

A park területén működő oktatóközpont bemutatja a mintegy 200 veszélyeztetett vadvirágfajt, a kert egyik részén 50 gyógynövény látható.

A hely csúcspontja a gyerekek számára készült nyári szánkópálya.

Most különösen aktuális a Yangpyeong Sledding Park, ahol három lejtőn, egy 180, egy 150 és a gyerekek számára készült 60 méter hosszú lejtőn lehet lecsúszni.

A megyében, a Yongmunsa hegyen található a Silla Királyság időszakában épült Yongmunsa templom. Sejong király uralkodása idején felújították, majd a templom a koreai háborúban megrongálódott. Most három épületből áll: nagyterem, daeungjeon és harangtorony.

A templom mellett látható sztélé és sztúpák.

A Yongmunsa templom híres gingko fája ezeregyszáz éves, és több mint 60 méter magas, Korea 30-as számú védett természeti értéke, amelyet a legenda szerint Uisang buddhista szerzetes ültetett.

Ősszel

és télen.

Yangpyeong közelében művészeti falu létrehozását tervezik, az építés 2015-ben fejeződik be, az átadás 2016-ban várható. Yangpyeong százezer lakosú városában mintegy 700 művész él.

Mit lehet még tenni Yangpyeongban? Például siklóernyőzni! 

Az elhagyott vasúti pályán pedig biciklizni lehet. 15 kilométeres sebességgel lehet haladni, az útvonal 3,2 km hosszan vezet, festői tájban gyönyörködhet a vállalkozó szellemű látogató.

Tavasszal tartják az Eper Fesztivált, a rendezvényen lehetőség van eperszedésre, és hagyományos játékok játszására. A vidéken a környezetbarát epertermesztés eredményeként édes és vitaminokban gazdag gyümölcs terem.

Télen a befagyott tavon rendezik a Yangpyeong Icefish Festivalt.

Yangpyeong ötnapos piacának hangulatát érezhetjük a tíz nappal ezelőtt készült felvétel jóvoltából.

Meg lehet szállni itt...

... vagy itt. Sátor, amiben minden kényelemben részünk lehet. Részleteket itt olvashattok.

Yangpyeong megyei Dumulmeori környéke.

Nem mindennapi látvánnyal búcsúzunk

Ari Arirang címmel rendezett előadást, vagy ahogy hirdették, rendhagyó előadássorozatot a Koreai Kulturális Központ a magyar-koreai diplomáciai kapcsolatok 25. évfordulója alkalmából.
Ennek keretében 2014. január 15-én délután elsőként egy előadást hallhattunk az Arirang történetéről.
Az Arirang (아리랑) egy koreai népdal, amelyet szinte második nemzeti himnuszuknak tekintenek a koreai emberek. Az előadás során megtudhattuk, hogy voltaképpen nem egy népdalról van szó, hiszen több mint háromszáz dallamváltozat létezik, a szövegváltozatok száma pedig többezer, miközben az arirang szó jelentését senki nem tudja. A dalokat a refrénben énekelt "arirang" szó fogja össze. 

A refrén kottája.

Az Arirangot az UNESCO 2012. december 5-én felvette a szellemi világörökség listára. Ennek nyomán Mungyeong város nemzeti Arirang Múzeumot készül építeni. "Sok külföldi szeretne többet találni az Arirangról, de alig van hely, ahol megtekintheti az Ariranghoz kapcsolódó anyagokat és hallgathat előadásokat." mondta Mungyeong város polgármestere Ko Yun-Hwan. Jeongseon megyében szintén tervbe vették egy olyan épület létrehozását, amelyben az Ariranggal kapcsolatos kiállítóterem, előadóterem és nemzeti Arirang kutatóintézet működhet majd.

Az arirang dalok legtöbbje azt fogalmazza meg, milyen nehézségekkel néztek szembe a szerelmesek a hágón átkelve, miközben egymáshoz igyekeztek.
A széles körben, Korea határán túl ismert változat a legegyszerűbb, hajlításokat alig tartalmaz, ez az un. szöuli arirang, amely viszonylag új. Ennek dallamát Na Woon Gyu 1926-ban készült Arirang című filmje vitte sikerre.

Az arirang a különböző történelmi időszakokban különböző szerepet töltött be a koreai nép életében. Ebben a videóban koreai emberek beszélnek arról, mit jelent nekik a dal.

A gyerekek már az elemi iskolában tanulják.

A legnépszerűbb változatok:

Jeongseon Arirang - több mint 600 éves (정선 아리랑, Jeongseon megye, Gangwon tartomány)

Ennek tiszteletére minden év októberének elején megrendezik a Jeongseon Arirang Fesztivált.

Jeongseon lakói nemcsak fesztivál keretében emlékeznek az arirangra. A festés megkopott, de a dal most is benne él a koreai emberek szívében.

Jindo Arirang (진도 아리랑 Jindo megye, Dél-Jeolla tartomány) 

Miryang Arirang (밀양 아리랑, Miryang, Dél-Gyeongsang tartomány)

A Miryang Arirang Fesztivált májusban tartják.

A Miryang és a Jindo Arirangról készült ez a remek videó.

A dal népszerűségét jelzi, hogy számos dzsesszesített változat készült.

A Miryang Arirang dzsessz elemekkel vegyített változata.

A híres dzsessz énekesnő, Youn Sun Nah előadásában a Jeongseon Arirang egy szelídebb 

és egy erőteljesen dzsesszesített változata.

Különlegesen finom hangzású a szintén Youn Sun Nah előadásában hallható a Gwangondo Arirang.

A k-pop szereplői is szívesen adják elő, ahogy a 2012-es Music Bank alkalmából is megtették. A CN Blue énekese, Jung Yong-hwa kezdte a dalt, majd az összes jelenlevő bekapcsolódott.

A KBS Televízió szimfonikus zenekarának előadásában.

Természetesen az arirang nem áll meg a 38. szélességi foknál, az északiak számára ugyanúgy fontos, mint délen élő testvéreiknek.

Variations on a Korean Folk Song címmel John Barnes Chance amerikai zeneszerző komponált 1967-ben egy hét percnél alig hosszabb zeneművet az 1950-ben hallott arirang nyomán. Az arirang dallamát még ez az erősen amerikai ízű műremek sem tudta elrontani.

A program harmadik részében Kim Jin-sook professzor az “Arirang” népdal kialakulásáról, történelmi hátteréről beszélt, majd előzetest kaptunk az esti előadásból...

... végül a társulat művészei segítségével együtt énekelhettük az arirang refrénjét.

Akik nem juthattak be az esti táncelőadásra, itt  megnézhetik felvételről. Az Ari Arirang koreai táncelőadást a Jeongseon Arirang Színházi Társulat adta elő. A közreműködő művészek: Choi Jin-sil, Lee Tae-shim, Lee Heon-seok, Park Sae-nal, Han So-ae.

Ráadásként egy flash mob. Amiért ez a műfaj mindig érdekes és élvezetes, ebben az esetben is érzékelhető. A zene hallgatása közben figyelni lehet az arcokat.

Milyenek a sárkányok Ázsiában, és mi a helyzet a koreai sárkányokkal? Ázsiában, az európai mitológiával ellentétben nem pusztító ellenség, nincs szükség Szent Györgyhöz hasonló hős lovagokra a sárkány legyőzésére. Ázsiában jóindulatú lényként ismertek, akik gyakran közbenjárnak a bő termés érdekében, esőt hozva a földekre.
A koreai sárkányok nem sokban különböznek a kínaitól, talán csak a szakálluk más.
A koreai sárkány több állat jellegzetességét egyesíti magában. Eszerint a feje a tevéé, a szeme a nyúlé, az orra a disznóé, olyan szarvai vannak, mint egy szarvasnak, fülei az ököréhez hasonlítanak, a nyaka a kígyóé, a lábai a tigrisé.
A sárkánynak nincs szárnya, de képes repülni.

Ez a lény a vizekben él, a folyókban, tavakban, óceánokban.

Legtöbbször sárkánygömbbel ábrázolják, amelyet a karmai között, vagy a szájában tart. Ez a Yeouiju (여의주).
A kínai sárkányoknak öt, a koreainak négy, a japánnak három ujja van. A koreai karmai között forgatja a yeouijut, a hüvelykujjával tartja, ezért sokkal ügyesebb mint a japán sárkány. A yeouiju többnyire a Cintamani mintájára drágakő vagy gyöngy.

A 2013-as Szöul Lámpás Fesztiválon több sárkány vonult fel...

... 2012. január 1-jén, a két Korea határán, a DMZ közelében viszont csak ez az egy.

A koreai népi mitológia szerint a legtöbb sárkány eredetileg imoogi, amely eredetileg hatalmas kígyóra hasonlít, amely akkor válhat igazi yonggá, ha elkapta az égből aláhulló yeouijut. Más magyarázatok szerint az imoogi egy ős-sárkány, amelynek ezer évet kell megélnie, hogy teljes jogú sárkánnyá váljon.

A sárkány az irodalomban és a művészetben kedvenc téma, ezenfelül gyakran megjelenik a hagyományos koreai kultúrában: az építészetben, bútorokon, a ruhákon, díszítésekben és az ékszereken, de a buddhista templomok festett díszítésének is állandó motívuma. A hagyományos temetkezéseknél a halottaskocsin megtalálható a sárkány, amely az elhunytat a másvilágba kíséri.

Gwangju Nemzeti Múzeumban, egy 17. századi porcelánon

Ezen a 18-19. századi porcelán vázán egy négyujjú imoogiban gyönyörködhetünk.

A dobok festésén is megtalálható.

Jadekőbe faragva.

Buddhista harang díszítéseként -  Goryeo időszak 1058. Dél-Korea 1166-os számon lajstromozott nemzeti kincse.

Poggyászcédulának

A yongsani - Yongsan Szöul egyik negyede - sárkány.

Sárkánnyal álmodni a hiedelem szerint a legnagyobb szerencsét jelenti.

A poszt elején emlegetett különbség a kínai és a koreai sárkányok között a szakálluk. A koreai sárkány szakállából Szöulban vásárolni is lehet.

Végül, de nem utolsósorban: egy mai sárkány, igazi, élő. Számos példánya megtalálható - persze nemcsak Koreában.

Jindo és Modo Jindo megyében, Dél-Jeolla tartománynál található a Koreai-félsziget délnyugati sarkánál. Évente két alkalommal, februárban illetve április és június közötti időszakban, nagyjából egy órára megnyílik a tenger, és 2,9 km hosszan, 10-40 méter szélességben visszahúzódik a víz, így ezalatt az idő alatt gyalogosan lehet eljutni az egyik szigetről a másik szigetre.

A tenger szétválásához természetesen egy legenda fűződik. Egy száműzött család, amely tigrisekkel osztotta meg otthonát, megelégelve a folyamatos támadásokat, tutajjal kelt át Mo szigetére. Az út végén vették észre, hogy Ppong nagymama Jindon maradt. A nagyi a tengeri Sárkánykirályhoz imádkozott segítségért, hogy újra együtt lehessen családjával. A király egyik éjjel meglátogatta álmában, és biztosította róla, hogy ha másnap kimegy a partra, tutaj nélkül kelhet át a tengeren. Sajnos a történet vége keserédes, mert bár a találkozás félúton megtörtént, a nagymama kimerülten hanyatlott szerettei karjába - holtan.

Az életrevalóbb látogatók és a helyiek egyúttal a vacsorának valót is összegyűjtik.

Kagylógyűjtés - a csoda nem tölti meg a pocakot.

Egy különleges árapály jelenség okozza a tenger kettéválását, amelyet Mózes csodája néven emlegetnek.
A szigetek közötti távolságot a rendelkezésre álló idő alatt éppen meg lehet tenni. Aki késve indul, bokáig érő sárban, vagy térdig érő vízben fejezi be a zarándokutat.

A különleges természeti jelenség 1975 óta ismert, amikor a francia nagykövet, Pierre Randi beszámolt róla egy francia napilapnak.

Manapság kb. félmillió külföldi és helyi turista sereglik oda. Az eseményhez fesztivál kapcsolódik, a Jindói Tengeri Út fesztivál, amelynek alkalmával Ganggangsuwollae (hagyományos koreai körtánc), Ssitkim-gut (a halott lelkét vigasztaló sámán szertartás), deul Norae (hagyományos mezőgazdasági dalok), Manga (temetési dal), jindói kutyakiállítás, Buknori (dob produkció) és tűzijáték tekinthető meg.

Aki okos, a gyaloglás előtt teletömi a hasát.

Elég táplálónak tűnik egy ilyen sétához.

Vajon a nénik hol gyakorolnak? Csak nem a szófogadatlan unokák püfölésén tökéletesítették a technikát?

Nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is részt vesznek a fesztiválon.

A fesztivál egyik - elég ijesztő külsejű - szereplője.

A jindoi dobtánc országszerte ismert magával ragadó ritmusa és eleganciája miatt.

A kutyakiállításon a jindói dog a főszereplő. Ez a közepes méretű vadászkutya a szigetről származik, Koreában közismert hűségéről és ragaszkodásáról, valamint vadásztudományáról. A jindói dog 1936 óta része a nemzeti kulturális örökségnek, a háború óta védett.

Ez a kutya is képes arra, amire Eric Knight: Lassie hazatér c. regényében a skót juhászkutya...

... és a gyerekkel is jól elvan.

Dél-Korea elnökasszonya Park Geun-hye és egy jindoi dog.

A képen látható jindói dog a sziget egyik kis buddhista templomának lakója. A szerzetes szerint Hama rendszeresen részt vesz a szertartásokon, amikor a zarándokok vagy a szerzetesek meghajolnak, a kutya is ezt teszi. Gazdája azt szeretné tudni, vajon Hamának volt-e valamilyen kapcsolata Buddhával valamelyik előző életében.

Ide is érdemes ellátogatni, ha Jindón jártok.

A képen jól látható az út.

A Jin sziget természeti szépségekben bővelkedik...

... és mezőgazdasági művelésre rendkívül alkalmas fekete földje van.

Jin szigetén látható a koreai nemzeti örökség részét képező, 121-es számon lajstromozott Ssanggyesa buddhista templom.

Elég csinos...

A Jin várostól 8 kilométerre délnyugatra található Namjin Művészeti Múzeumot Ha Nam Ho kalligráfus alapította 2003-ban. Egy háromemeletes főépületből, és öt kiállítási csarnokból áll, amelyben koreai, nyugati festmények, kalligráfiai alkotások és szobrok - több mint 350 - van kiállítva. A gyűjtemény tartalmazza elhunyt művészek, veterán művészek, és a ma élő művészek alkotásait. Megtalálhatók itt a Goryeo celadon- és a Joseon porcelánművészet egyes darabjai. A múzeum nevét a "Namjin"-t az alapító középső nevének (Nam) és felesége nevének (Jin) összekapcsolásából alkották. A múzeum melletti kis dombon sűrű fenyves, a közeli völgyekben csörgedező tiszta vizű források, a nyugodt vidéki környezet emeli a békés múzeumi hangulatot.

A szárazföldről Jindóra hídon lehet átjutni. A híd 484 méter, Dél-Korea leghosszabb függőhídja.

Nagyrészt Jindón játszódott az "A Fish" című 2011-ben készült nagyjátékfilm, amelyben egy férfi nyomozót fogad fel felesége megtalálására. A történet Jindóra vezet, ahol a keresett nő egy sámániskolában tanul.

Jindón kijelölt területen pihennek meg a hattyúk. Ez a hely szolgál a régióban egyedüli téli és védett tartózkodási helyként.

A szigetek naplementekor

Dél-Koreában a lakosság 49%-a keresztény, így Kelet-Ázsiában egyedül ott munkaszüneti nap december 25-e. A templomokat feldíszítik, kivilágítják, az áruházak csillogó díszekkel hívogatják a vásárlókat. Szöul belvárosa ragyog a fényektől.

A többi nagyváros, például Busan is ünnepi díszben tündököl.

Az autóbuszok...

... és a Chonggyecheon patak is karácsonyi hangulatot sugároz.

A "Hi Seoul Winter Festival" alkalmából a postások Mikulásnak, 산타 클로스 vagy 산타 할아버지 öltöznek.

A Szöul Állomás (Seoul Station) éppen megfelelő hely egy karácsonyi flash mobra.

Az ünnepre csodás torták készülnek.

Még a szegény pingvinek sem sétálhatnak Mikulás öltözék nélkül.

Az üzletek az ünnepre kínálják a stílusos kötöttárukat.

Dél-Koreában a keresztények megajándékozzák ilyenkor egymást. Korábban pénzt adtak, ma már terjedőben van a pénz helyett ajándék adományozása.

Karácsonyfát kevesen állítanak, elsősorban a keresztények és azok a koreaiak, akik korábban nyugaton éltek.

Azt nem tudhatjuk, a koreaiak a legszebb keresztény ünnep áhítatát mennyire érzik, de nem lenne rossz, egyszer a helyszínen vizsgálódni.

Az viszont biztosan tudható, hogy vannak akik december 25-én is dolgoznak. A sorozatok készítése nem tűr halasztást még ilyenkor sem. Park Yoochun az I Miss You főszerepében az ünnepen is kamera elé állt.

A két Korea határához közel, a DMZ déli oldalán, egy óriási karácsonyfát díszítenek fel, amely rendre kivívja az északi vezetés nemtetszését...

és odaátról szemmel is tartják.

Megjegyzendő, hogy az idei karácsony az első, amikor egy rámenős, avagy szemfüles utazási iroda szervezésében Észak-Koreában lehet tölteni az ünnepet. Az öt nap, négy éjszaka csekély 740 euró, de ezért az árért az ünnepi hangulatra nincs garancia.

Dél-Koreában 2011-ben készült egy mozifilm Merry Christmas, North! címmel, azonban nem valószínű hogy a forgatókönyvírónak pontos képe lett volna a testvérek karácsonyáról.

Azt kívánom a blog minden olvasójának, amit Rain:
Áldott, békés és boldog Karácsonyt!

Ui.: Nem tudom megállni, hogy idetegyem kedvenc flash mobomat, bár nem koreai.

Gochang megye 670 négyzetkilométeres terület az ország délnyugati régiójában, Észak-Jeolla tartományban. A terület erdős, tengerparti és édesvízi ökoszisztémákat tartalmaz. Virágzik az öko-turizmus, a biogazdálkodás és a sótermelés. Külföldi turisták nem nagyon látogatják, pedig a 70 ezer lélekszám alatti megyében és az ott található 11 városban van bőven látnivaló. Az odatévedő utazók tapasztalata, hogy a helyi lakosok pedig barátságosak, mosolygósak.

Gochang legfőbb látványosságai a dolmenek, amelyek az UNESCO világörökségének részei. Ezek a megalitikus időkben készült kőépítmények minden valószínűség szerint temetkezésre szolgáltak. Gyakori előfordulásuk Északkelet-Ázsia, azon belül is leginkább Korea. A Föld összes dolmenjeinek 40 %-a, 35 ezer dolmen található Koreában. A Gochang autóbuszállomásról induló busszal a Gochang Dolmen Múzeumig kell utazni, itt kis vonattal lehet bejárni a 447 dolment magába foglaló területet. A múzeumban a bronzkori emlékek, a parkban egy életnagyságú makettként felépített történelem előtti falu tekinthető meg. A múzeumi belépő felnőtteknek 3000 won, a vonatozás 1000 won.

Az erőd 1543-ban, a Joseon időszakban épült, a japán megszállóktól igyekeztek megvédeni így a várost. A látogatók megismerhetik a hagyományos koreai várépítészetet, az erőd falán végigsétálva megtekinthetik a gyönyörű természeti tájat. Az erőd egész évben nyitva áll a látogatók előtt, a belépődíj felnőttek számára 1000 won.
A videó megmutatja az erődöt, a környezet szépségeit, 3:25-től ízelítőt ad a pansoriból, amelynek Gochang a szülővárosa.

A Gochang Moyang Fortress Festival minden év szeptemberének elején megrendezésre kerül. Ennek keretében többek között lámpás parádén való részvételre, az ősi kormányhivatal megtekintésére van lehetőség. Sétát lehet tenni az erődfalon, ez a Dapseong Nori. A hagyományos öltözékben sétálók egyik kezükkel a fejüket fogják. A mítosz az, hogy egy ilyen módon végrehajtott séta megelőzi a láb betegségeit. Még egy séta megakadályozza bármilyen betegség kialakulását, hosszú életet biztosít. A harmadik séta biztosítja, hogy elérje a résztvevő az eget.

A fesztivál alkalmából parádét is rendeznek. Ennek egyik érdekes momentuma a kötélből font kígyó, amelynek fejénél egy gyerek üldögél, és amelyet legalább húsz férfi és nő visz a vállán.

itt a kígyó középső része

itt pedig a farkincája

A Seonunsa templom (선운사) a 6. században épült, eredetileg nagyon nagy templom volt, de a második japán invázió (1597) idején a japánok felgyújtották. Az újjáépített kolostor kisebb, mint az eredeti volt. A nagyterem (daeungjeon) épülete mögötti kis dombon kaméliaerdő található, a fák 500 évesek.
A kolostor korábban 189 épületből és 89 remetelakból állt, mára 13 templomépület maradt fenn.
A Seonunsa látogatható a Templestay keretében, 2-3-4 napos programok közül lehet választani.
A templomhoz naponta nyolc alkalommal lehet a Gochang Intercity buszállomásról eljutni közvetlen buszjárattal, helyi autóbusszal huszonnégy alkalommal.

A kolostor télen.

A templom mögött a hegyoldalban van a Jinheung barlang, ahol állítólag Jinheung király gyakorolta az aszkézist.

Itt látható a hatalmas Maaebul, a sziklába faragott Buddha. 

Gochangból érdemes kirándulni a Byeonsanbando Nemzeti Parkba, a Koreai félsziget egyetlen olyan nemzeti parkjába, amelynek hegyvidéki és tengerparti része is van. A naplemente különösen nagy látványosságnak számít, mivel ez az utolsó hely, ahol a nap lemegy Koreában.
A nemzeti park területén vadon nő a Lycoris Aurea.

A Lycoris nemzetség másik faja, a Lycoris radiata azonban Gochangban is feltűnik, ahogy a videóban 0:38-tól látható.

Gochang szülötte a 20. századi koreai irodalom legjelentősebb költője, a modern koreai költészet megalapítója Seo Jeong-ju (1915-2000), írói álnevén Midang, akit öt alkalommal jelöltek irodalmi Nobel-díjra. Költészetére nagy hatással voltak a gyermekkorában nagyanyjától hallott történetek és a buddhizmus, versein eltéveszthetetlenül érződik Baudelaire hatása. Professzora volt többek között a Chosun és a Dongguk Egyetemnek. Szeretett felesége halála után, 2000 októberétől sörön kívül semmit nem evett vagy ivott, egészen 2000. december 24-én bekövetkezett haláláig. Verseiből 11 itt  olvasható.

Gochang nemcsak a léleknek ad felfrissülést, hanem a testnek is: érett, puha, fekete szeder, harsogóan friss görögdinnye, frissen fogott, faszén felett grillezett Pungcheon angolna.

Ezeknek a csemegéknek a népszerűsítésére szervezik a Gochang Raspberry Wine and Food Festivalt. Ilyenkor a gazdák megnyitják a szeder mezőket a látogatók előtt, akik a mi "szedd magad" módszerünkhöz hasonlóan gyűjthetik az ujjaikat feketére színező érett gyümölcsöt.

A bokbunja antioxidánsokban, polifenolban gazdag, csökkenti a vércukorszintet, mérsékli a vérnyomást, természetes kezelést ad a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségekben és a cukorbetegségben szenvedőknek. A gyümölcs a régió legjobban jövedelmező mezőgazdasági terméke. A bokbunja meglehetősen drága, kiskereskedelmi ára 15-16 ezer won.
A koreai fekete szederből készül a híres bokbunja ju (복분자주), a mélyvörös színű, mérsékelten édes gyümölcsbor, amiről azt tartják, egészséges, növeli a férfiak szexuális állóképességét. Nem tudtam eldönteni, az alábbi háromnak erre van-e a leginkább szüksége.

A bokbunja kalguksu, a kagylós tésztaleves. Lilás színe mutatja a bokbunja jelenlétét.

Aki tavasszal látogat el Gochangba, részt vehet a zöldárpa fesztiválon. Sok fotós annak kedvéért jön el ide, hogy megörökíthesse a csodálatosan szép látványt.

Lehet bámészkodni a fesztiválkor.

Az október végén érkezők a Gochang Krizantém Fesztiválon (október 22.-november 23.) 990 ezer négyzetméteren 30 millió szál arany krizantém látványában gyönyörködhetnek. De nemcsak nézelődni, hanem tevékenykedni is lehet: a hónap utolsó hetében folyik az aratás, amelyben részt vehetnek a látogatók is. A krizantém levelét, magját teákhoz, ételekhez használják fel.
A fesztivál ideje alatt különböző szórakozási lehetőségeket kínálnak, például népi játékokkal, sárkányeregetéssel, virágnyaklánc készítéssel lehet ügyeskedni.

A k-pop szereplőit is aktivizálta a gochangi táj.

Gochang Environment Concoert - BAP

A Gochang megyében lévő Seonunsan Provincial Park az egyik legnépszerűbb turisztikai helyszín Délnyugat-Koreában. Bár legmagasabb pontja a Dosolsan csupán 336 méter, a hegygerincről páratlanul szép kilátás nyílik.
A Seonun völgy a gomolygó reggeli köddel sem tűnik rossz helynek.

2013. május 28-án Gochangot jelölték - Korea ötödik régiójaként - az UNESCO Bioszféra Rezervátum címre.

A Ramsari Egyezmény (Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire) értelmében a Gomso öböl a vándorló vízimadarak számára védett terület. A veszélyeztetett fajokhoz tartozó keleti fehér gólya (Ciconia boyciana), valamint a Saunders sirály (Larus saundersi), és egyéb parti madarak, pl. távol-keleti póling (Numenius madagascariensis), széki lile (Charadrius alexandrinus) és a havasi partfutó (Calidris alpina) védelmét szolgálja a hely. Az árapály terület élőhelye a manila kagylónak (Tapes philippinarum) és a corb kagylónak (Cyclina sinensis).

A hely szép télen...

...tavasszal...

...nyáron...

...és ősszel

Gochangban is vannak festett falú házak...

...sőt, egészséges szexualitású lakosok, akik nem restek egyszerű, de lényegre törő graffitikkel bemutatni: Gochang sem marad el a világ más városai mögött, ami a pornográf falfirkákat illeti.

Gochangban így néz ki a naplemente.

Gochang hegyei felhőben

Gochangi daruk

Már hetek teltek el ennek a posztnak az elkészülte után, amikor egy jóbarát hívta fel figyelmemet egy hiányosságra. Mi tagadás, elkerülte a figyelmemet, hogy Gochangban egész fesztivált szentelnek a paprikának. Annak érdekében, nehogy megtévesszek valakit, most pótolom a mulasztást.

Köszönet a kiegészítésért!

Kokdu, a lelki társ címmel a késői Csoszon dinasztia korának temetkezési szokásait bemutató kiállítás nyílt a Koreai Kulturális Központban, a kiállított tárgyak a Dong Sung Művészeti Centrum Kokdu Múzeumának féltett darabjai.

A Kokduk fenyőfából készült hagyományos koreai szobrok, melyeket a tradicionális koreai temetkezéseken a ravatalhoz rögzítenek, és hídként szolgálnak az evilág és a túlvilág között. A kiállításon látható figurák elbűvölőek, egyszerűségükben is erős hatást gyakorolnak a szemlélőre.

A figurákra a sámánizmus, a buddhizmus és a taoizmus is hatással volt, így a Csoszon dinasztia koreai társadalmának kultúráját tükrözik.

A figurák négy csoportra oszthatók attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be az elhunyt túlvilági életében. A vezető elkíséri az utazót a túlvilágra, és segít, hogy ne térjen tévútra; az őr útja során megvédi a gonosz lelkektől; a gondviselő kiszolgálja az utazót, ha bármire szüksége lenne; a szórakoztató figurák zenélnek, táncolnak és énekelnek, így mulattatják az elhunytat célja eléréséig.

Jellemzően háromfajta sárkányformát használtak a hagyományos koreai ravatalon, ezek közül az egyik a sárkányfej-tábla. A temetési szertartáson a sárkányok feladata az elhunyt megvédése a külső veszélyektől.

Az olyan természetfeletti lények, mint a sárkány vagy a főnix, a vitalitást szimbolizálják, ezenfelül kifejezték azt a kívánságot, hogy a halott visszatérhessen minden élet forrásához, és újjászülethessen egy másik életben.

A hagyományos koreai ravatal, azaz a sang-yeo két részből áll: egy ház formájú, fenyőből készült állványzatból és a dísztárgyakból (Kokdu), mely a koreaiak élettel és halállal kapcsolatos látásmódját tükrözte.

A yeongyeo szimbolikus értelemben a halott lelkét szállító gyaloghintó, amelybe az elhunytról készült portrét és tömjén füstölőket raktak.

Évszázadok óta használják temetéseken a ravatalt, mégis nehéz megállapítani, eredetének pontos idejét. Az ezzel kapcsolatos feljegyzések 1392 és 1910 között íródtak.

Az elhunyt testét - mely a halál után hónapokig a házban maradt - a ravatalon szállították otthonától a sírjáig, így nagyon fontos eleme volt a tradicionális halotti kultusznak.

Végezetül egy nyolc és fél perces sétát tehettek a koreai Kokdu Múzeumban.

Forrás: Világjáró Utazási Magazin Kultúrpart