Nincs még egy hete, hogy lelkesen áradoztam a jejui Yakcheonsa templomról, a hely bájáról és méltóságáról, az áhítatról, amit ottjártunkkor éreztünk. 

Ma a Haedong Yonggungsa  templomhoz mentünk el utolsó busani programként. Ezzel reméltük vigasztalni magunkat a rossz időjárás miatt elmaradt Seokbulsáért. A szándék szándék maradt. A neten széltében-hosszában áradoznak erről a tengerparti sziklákra épült templomról. Az útiterv készítése során láttam olyan videót, amely nekem is nagy kedvet csinált a buddhista templom szemügyre vételezéséhez, mégis kissé csalódást okozott.

Erről talán nem a templom tehet, hanem a túl nagy hűhó, amit csapnak körülötte. Ennek eredményeként a turisták csapatostul loholnak oda, kipipálandó penzumként teljesítik megtekintését, a nagy tömeg pedig gyilkolja az áhítatot.

Ráadásul a bejárat előtti 100 méteren árusítóbódék sorakoznak, amelyek árukínálatukkal nem segítenek  a látogatóknak megfelelő hangulatba kerülni. Lehet ott kapni asztali, - szinte színarany  - Buddha-szobrot, mobilra applikálható Buddha-kütyüt, és még seregnyi szupercsodát.

Önkritikusan elgondolkodtam, képes vagyok-e a blog olvasóinak közvetíteni a tapasztaltakat? Érezhető volt-e a jejui templom lelket megérintő hangulata? Vajon érezhető lesz-e, a tengerparti templomnál miért nem éreztünk hasonlót? Nem tudom. Majd ti megmondjátok.

Nem tehetek mást, mint leírom érzéseinket, és reménykedem.

Lehet hogy a képek láttán azt gondoljátok: micsoda buta liba, miért ír ilyeneket, hiszen szép ez a templom.  A Haedong Yonggungsa valóban szép. De valami mégis hiányzott ott. Amikor legközelebb Dél-Koreába jövök, Busanban inkább a Seokbulsa felé irányítom lépteimet. Remélem akkor nem esik majd az eső!