A Koreai-félsziget keleti peremén húzódik végig több mint ötszáz kilométer hosszan a Thaebaek-hegység (태백산맥). Észak-Koreában a Hvangnyong hegységgel indul, és fittyet hányva a határnak, Dél-Korea második legnagyobb városánál, a félsziget délkeleti csücskénél található Busannál végződik. A hegység keleti oldala meredeken zuhan bele a tengerbe, a nyugati oldal lankás, völgyekkel szabdalt.

Korántsem véletlen, hogy a hegyvonulat legmagasabb hegye, a Seoraksan érdemelte ki a legszebb hegy jelzőt. A Seoraksan (설악산) csodás, csipkézett gerince, az erdőkkel borított hegyoldalak, a gyönyörű zuhatagok együttese és a fantasztikus kilátás teszi a helyet fenségessé. A hegy rendkívül népszerű kirándulóhely, nemcsak a hazai, hanem a külföldi túrázók is nagy előszeretettel látogatják. Úgy tartják, hogy ősszel a legszebb, de a többi évszakban is szépségeket tartogat. Legmagasabb pontja a Daecheongbong 1708 méter.

A Geumganggul barlang.

Ősszel a fák lombjai egészen elbűvölő színekben pompáznak.

Télen zord a táj, mindent hó borít, éles szél süvít. A mackó nem valódi, ő fogadja a nemzeti park bejáratánál az érkezőket.

2015-ben az első napkelte a Seoraksan fölött

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a National Geographic 2014-es fotópályázatán induló Ka Shimet megihlette a Dinoszaurusz gerinc.

És a lélegzetelállító szépségeknek még nincs vége. A Tangsugol vagy Tangsudong völgyben a nyári csapadékos időszakban felduzzadó patakok gyönyörű vízesések formájában zuhognak alá a sziklák között. A víz ereje kis tavakat hozott létre.

A legenda szerint ezekben a tavakban fürödtek az égből leereszkedő tündérek. Innen származik a név is: 선녀 = tündér, 탕 = fürdők. A seon (tündér) a nyeo (a nőnemű alakot jelzi).

Különös módon a völgy nem tizenkét, hanem nyolc tavat rejt, a neve mégis tizenkét fürdőre utal. A legszebbnek a hetedik, azaz az Őszibarack fürdőt tartják.

A völgy nyolc kilométer hosszú, nagyjából két óra alatt lehet megtenni az utat a vízesések és tavak mentén haladva. Az út nem könnyű, hiszen meredek és szűk a völgy. Több helyen vashidak segítik az előrejutást. A látvány azonban megéri a fáradságot.

Szombaton nyílik meg a 15. Nemzetközi Építészeti Kiállítás az olaszországi Velencében. A biennálé címe: Jelentés a frontról, rendezője Alejandro Aravena chilei építész, aki elnyerte az idei Pritzker-díjat. Aravena széles körben ismert arról, hogy az építészet eszközeivel törekszik a társadalmi egyenlőséget megvalósítani. Hogy milyen módon akarta ezt elérni, arról itt olvashattok.

A május 28-tól november 27-ig látogatható kiállításon 37 országból 88 művész vesz részt. A koreaiak pavilonját ma mutatták be a sajtó képviselőinek.

A kiállítás fő témája az alapterület aránya (FAR) lesz. A koreai építészek a jelenleg érvényes törvény és a megrendelő kettős szorításában élnek. A bemutatón az lesz látható, hogy ezek között a körülmények között hogyan fejlődött a koreai építészet.

A biennálén látható lesz azonban Álmodik a Föld címen a koreai Choi Jae-Eun és japán kollégája, barátja, Ban Shigeru közös terve is. A segítségül hívott Ban Shigeru, korunk egyik leginnovatívabb formatervezője, a papírépítészet létrehozója, feltalálója, aki szintén elnyerte már a Pritzker-díjat.

A két Korea között húzódó demilitarizált zóna (DMZ), mint már korábban én is írtam róla, csodálatosan érintetlen természeti területté vált az elmúlt, több mint hatvan év alatt. A koreai háború után lezárt földsáv a testvérháború eredményeként olyan háborítatlan területté vált, amelyen hozzávetőlegesen ezer állat és növényfaj él.

Choi Jae-Eun úgy véli, hogy ez a gazdag ökoszisztéma képezheti az alapját a két Korea megbékélésének és egyesítésének. Kiindulási pont lehet az az elképzelés, amelyet a két építész novemberben mutatott be, és amely most Velencében is látható lesz. A terv az, hogy a DMZ gazdag ökológiai örökségét használják fel az Észak- és Dél-Korea közötti bonyolultabb politikai kérdések megoldására. - mondta el a novemberi sajtóbemutató alkalmával a koreai tervező.

Ehhez egy 15 kilométer hosszú gyalogos ösvényt képzeltek el, amely 3-6 méterrel a földfelszín felett lebeg. Ezzel védik a vadon élő állatokat a látogatóktól, s egyben az embereket a taposóaknáktól. Az ösvény déli végén egy ökológiai könyvtár, az északin mintegy ezer helyi, ritka növényfajt tartalmazó magbank kapna helyet. Az ösvény elkészítéséhez bambuszt, és egyéb természetes anyagokat használnak fel. A nyomvonalat bambusz szegélyezné, az elültetett csemeték 3-5 év alatt fejlődnének ki annyira, hogy oszlopokként megtámasszák a kiszárított bambuszcsíkokból megalkotott járdát. Bár a bambusz a DMZ-től délre nő csak természetesen, Ban elgondolása szerint a (sajnálatosan) melegedő klíma lehetővé teszi, hogy a zóna területén is megéljen.

Az ösvény egyik pontján egy "széltorony" épül majd meg, amely lehetővé teszi a látogatók számára a táj jobb megfigyelését, és ez is bambuszból fog készülni. Ahogyan Ban elmondta, a vizsgálatok szerint a bambusz ereje a fa és az acél között található.

Kérdés, hogy megépül, megépülhet-e az ösvény, és kérdés, hogy a művészet képes-e rá, hogy felülkerekedve a politikán, békességet hozzon a testvérek számára.

A Korea Herald április 7-i számában olvasható, hogy Dél-Korea hadat üzent a cukornak. A hadüzenet közvetlenül azután történt, hogy egy friss kormányzati vizsgálat feltárta: a 3-29 év közötti fiatal koreaiak túl sok cukrot fogyasztanak, ami számos egészségügyi probléma előidézője lehet, mint például az elhízás és a cukorbetegség. Az ügyben nyilatkozó kormányzati tisztviselő elmondta, az elérendő cél, hogy a cukor a napi kalóriabevitel legfeljebb 10%-a legyen minden állampolgár esetében. Tehát, ha napi 2000 kalóriát fogyaszt valaki, akkor a cukor ne haladja meg a 200 kalóriát, ami 16 kockacukornak felel meg.

Töndzsang ccsige (szójabab paszta pörkölt)

Az év elején a témában nagy port kavart Hwang Gyo-ik, a neves koreai szakértő rádióinterjúja. Őt idézi a Korea Herald mai számának írása. A fickó tudniillik nem kevesebbet állított, mint hogy a koreai konyhakultúra civilizálatlan, mivel szinte minden ételben, beleértve a kimcsit is, túl sok a cukor. Állítása szerint nehéz találni más nemzetet, ahol szinte minden kulináris alkotás cukrot is tartalmaz. Szerinte a kevésbé civilizált konyhakultúrákban hajlamosak édesebb ételeket fogyasztani az egészségesebb receptek hiánya miatt.

Látom, amint posztom olvasói idáig jutva enyhe vállrándítással kifarolnak a blogból mondván, kit érdekel a koreaiak kínja, nem élünk ott, nem eszünk koreai ételeket. És ez igaz is, mégis arra biztatom az olvasót, hogy tartson ki.

Az ázsiai ország hagyományos ételei között meglehetősen kevés az édesség, ezért első kérdésünk az lehet: mi okozza az aggodalmukat. Amennyiben egy csöppet tovább gondolkodunk - és olvasgatunk - rá kell jönnünk, hogy a félelem nem ok nélküli. Ezt nem csak az igazolja, amit ottjártunkkor láttunk. Ahogy már korábban is írtam róla, a koreai fiatalok között meglepően sok a gömbölyded alak.

A koreai gasztronómia ugyan valóban nélkülözi a cukrászsüteményeket, ám a hagyományosnak tekinthető ételek, mint például a bulgogi (pulgogi) pácában 8% a cukor, avagy méz, sőt - különös ellentmondásnak tűnhet - a világ egyik legegészségesebb táplálékának kikiáltott kimcsi is tartalmaz cukrot. Ettől a kimcsi még fogyasztandó, mert a cukrot mérsékelve rendkívül egészséges és finom! A koreai ételek többsége egyszerre sós, édes és csípős. Utazásunk alatt kissé hiányoltuk is az itthoni, egyértelműen sósan készített ételeket. Ezek az élelmiszerek önmagukban nem adnának okot aggodalomra, de manapság a koreaiak - a fiatalok különösképpen - egyre gyakrabban fogyasztanak a nyugati világból betolakodó ételeket/italokat, a különféle feldolgozott élelmekről nem is szólva, amelyek meglepően sok cukrot tartalmaznak.

Abban az esetben, ha a napi kalóriabevitel meghaladja a 10%-ot, 39%-kal nagyobb az elhízás valószínűsége, valamint 66%-kal nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására. A cukor ugyan közvetlenül nem okoz cukorbetegséget, de az elhízás következtében a testben kialakul az inzulinrezisztencia.

A koreai hadüzenet közvetlen előzménye még a WHO jelentés, amely kimutatta hogy 1980-ban világszerte 108 millió, 2012-ben már 422 millió volt a cukorbetegek száma. A koreai Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat tanulmánya szerint a helyi lakosság 4,2%-ának magasabb a testtömegindexe a 30-nál, míg 2002-ben ez a szám csak 2,5% volt. Drasztikus lépésekre van tehát szükség.

Az intézkedések a következők: csökkenteni a feldolgozott élelmiszerek, a szénsavas italok - ezt betiltani az iskolákban -, a sütemények, kekszek, a rendkívül népszerű tradicionális rizssütemények fogyasztását, kötelezni az élelmiszergyártókat, hogy a termék csomagolásán tüntessék fel a felhasznált cukorfélék mennyiségét.

Elsődlegesnek tekintik, hogy visszatartsák a kisgyermekek feldolgozott élelmiszerfogyasztását. Ezt követi a szándék, hogy olyan receptekkel ismertessék meg az embereket, amelyekben nincs, vagy csak nagyon kis mértékben van cukor, akár a hagyományos ételekben felhasznált édesítőszerek csökkentését is ide lehet sorolni.

A mai írás európai példákat hoz fel: a cukorbevitel hajmeresztően magas, 25% Portugáliában, 17% az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, 12% Svédországban és Dániában. Megemlíti Norvégiát és Magyarországot, ahol 7-8%.

Aki idáig kitartott, most elégedetten nyugtázza, hogy mi milyen jól állunk a kérdésben, de én nem osztom a nézetet. Gondoljuk csak végig, ha az utcán járunk, milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy útközben valamivel elcsitítsuk éhségünket. Van-e lehetőségünk valamilyen egészséges táplálékot vásárolni, ha elindulás előtt nem volt módunk otthon enni valamit? Tapasztalatom szerint lépten-nyomon pékségekbe botlunk, amelyekben rendkívül egészségtelen, fehér lisztből, jó sok cukorral előállított pékáruk kínálják magukat.

Amennyiben ezeket elkerüljük, betérhetünk valamelyik amerikai eredetű gyorsétteremlánc helyiségébe, ahol nem kevésbé ártalmas csodák várnak ránk. Olajban sült krumplival körített hamburgerek, amiket agyoncukrozott szénsavas üdítővel öblíthetünk le. Ismerek sok olyan családot, amelyben a gyerekek számára "ünnepi esemény", amikor elviszik őket a "mekibe". Erről most eszembe jutott az a városi legendának tekinthető eset, amikor valaki hosszú utazás után hazatérve az otthoni hűtőben árválkodó hamburgert tökéletesen fogyasztható állapotban találta, azaz a műremek minden természetes alapanyagot nélkülözött, hiszen amúgy az a több hét alatt még hűtve is megromlott volna.

Örömteli ugyan, hogy az utóbbi években szaporodnak az egészséges ételeket kínáló helyek, de ezek még ma is csak cseppek a tengerben, általában ezekben lassabban jutunk hozzá az ennivalóhoz, ráadásul többnyire drágábbak, mint a fent nevezett "vendéglátóipari egységek" termékei.

Múltkor egy gyermekek számára megrendezett összejövetelen voltam. Az általános iskolás fiúk-lányok többféle sporttevékenységet végeztek a délelőtt folyamán, így jogosnak tűnt a feltételezés, hogy hadseregnyi helyben készített, aránylag egészségesnek mondható szendvics fog elfogyni. Néhány felnőtt kísérő azonban bolti kekszféléket hozott, és legnagyobb meglepetésünkre az úszásban és futásban kiéhezett gyermekek a szendvicsek helyett ezekre az édességekre vetették rá magukat. Ehhez vannak szokva - sajnos.

Nem fontos nekünk, hogy mi a helyzet Dél-Koreában, annál fontosabb, hogy mi a helyzet nálunk. Milyen étkezési kultúrát tanítunk gyerekeinknek? Milyen jövőt biztosítunk nekik? Tartósítószerek, hozzáadott, finomított cukrok, fehér liszt helyett megszerettetjük-e velük a friss zöldséget-gyümölcsöt, az egészséges ételeket, amelyekben megfelelő a szénhidrát, cukor és fehérje aránya? Ehhez elengedhetetlen, hogy magunk is ilyen módon táplálkozzunk, ahogy az is fontos lenne, hogy az utcán járva ne a vacak ételeket forgalmazó helyekre térjünk be gyerekkel, vagy anélkül.

A mi chipsadónk nem egyedülálló, s mint látjuk, Ázsiában is gondolkodnak.

Van olyan hely a világban, ahonnan "kinézték" az egyik legismertebb gyorsétteremláncot.

Sajnos, nem mi.

Felhasznált irodalom:

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160407000722

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160513000529

http://www.thegranitetower.com/news/articleView.html?idxno=466

http://www.origo.hu/egeszseg/20120206-a-fertozeseknel-is-veszelyesebb-a-cukor.html

http://www.erzsebetrosta.hu/Egyeb-erdekes-irasok/cukor-csapdak-a-tulzott-cukorfogyasztas-kockazatai.html

http://antalvali.com/cukor-mint-orvossag-amely-halal-fuszere.html

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután 
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Pilinszky János: Azt hiszem

Jelenlét

Rónay György

Holnap nyit Goyangban a nemzetközi kertészeti fesztivál, amely indulása, 1997 óta több mint öt és fél millió látogatót vonzott. A helyszín a Szöultól északnyugatra fekvő Goyang város, azon belül az Ilsan tó körüli parkban. Megközelítése Szöulból metróval a legegyszerűbb, a hármas metróból a Jeongbalsan megállójánál kell kiszállni. Az 1-es kijáraton áthaladva azonnal jobbra kell fordulni, majd nagyjából tíz perces sétával tudjuk elérni a parkot.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem jöttem rá, vajon a város (고양) és a kabalaállat (고양이) neve rokon-e egymással, vagy csak az én koreai nyelvben való járatlanságom kapcsolja össze a kettőt.

A különleges virágokat is felvonultató kiállításon fedett pavilonokban...

... és a szabadban gyönyörködhetnek a népek a színpompás virágözönben. A kültéren az évszaknak megfelelően elsősorban a különböző színű tulipánok tobzódásában lehet elveszni: olyan, mintha Hollandiában járna az ember.

Mint az alábbi képek mutatják, a virágokat nemcsak csodálni, hanem vásárolni is lehet.

A fesztiválon elszabadul a képzelet, és sikeresen társul a kézügyességgel.

A tátika vagy oroszlánszáj színpompás kavalkádja csak a gyerekekben hagy hiányérzetet: nem lehet hozzányúlni, pedig minden egészséges aprónép számára gyönyörűség nyitogatni a virág száját.

A fesztivál számos programmal - köztük előadásokkal, k-pop produkciókkal, divatbemutatóval - várja látogatóit. Virágfotó zónát is kialakítanak, és a rendezvényt óriási tűzijátékkal zárják május 15-én.

A park egyébként a fesztiváltól függetlenül is kedvelt helye a városi nyüzsgésből kiszabadulni vágyóknak. A tó körül 4,5 km-es bicikliút kanyarog. Akár két keréken, akár futva vagy sétálva indulunk el rajta, kellemes kikapcsolódásban lesz részünk a lagúnákkal, vízesésekkel övezett úton. A tó közepén egy mesterséges szigeten álló pagodában csendes mélázásra van lehetőség. A parkban három játszótér, szökőkutak, virágoskertek, piknikezőhelyek találhatók. Kerékpárt, tandem kerékpárt, sőt gyerek számára kis pótkocsit a park mellett lehet kölcsönözni.

Az egymillió lakosú városban van a Hallyuworld, de ennél érdekesebb program lehet a Szoorung és a Szoszamnung királysírok megtekintése. Az előbbiben temették el többek között A királyi ház titkaiból ismert Szukcsong királyt és Ingnung királynét.

Aki arra jár, ne hagyja ki Goyangot!

Az egyik legenda szerint a teázás akkor kezdődött, amikor egy meditálás alkalmával Buddha csészéjébe belehullott egy tealevél. Hamarosan megkezdődik a legnevezetesebb koreai teatermesztő vidék szokásos tea-fesztiválja, ezért érdemes mazsolázni a koreai tea, és az azzal szervesen összekapcsolódó teaszertartás múltjából és jelenéből. Az alábbiakban szeretném a teakultúrához kapcsolódó emberek közül néhánnyal megismertetni az olvasót. Amennyiben azt gondoljátok, a posztban szereplők kivételesen szerencsétlen sorsú emberek voltak, ki kell ábrándítanom titeket. A régi korok innen nézve idillinek tűnnek, pedig nem voltak azok. Minél többet olvasok, annál jobban látom, hogy az elmúlt századok szívével is gondolkodó alakjainak nem volt könnyű élete.

Kérlek, legyetek elnézők gondolataim elkalandozása, meg a versek gyenge magyarra ültetése miatt!

Szinte bizonyos, hogy Koreába Kínából, a buddhizmus terjedésével egy időben került be a teafogyasztás szokása, méghozzá nagy valószínűséggel a 6-7. században, a Kínából visszatérő buddhista szerzetesek jóvoltából. A koreai krónikák, a Samguk-yusa és a Samguk-sagi, utalnak rá, hogy Seondeok királynő (632-647) sillai uralkodó, majd Munmu király (661) idejében ittak már teát. Sinmun király lelkes támogatója volt a teafogyasztásnak, mivel úgy találta, hogy a tea megtisztítja az elmét, Heundok király pedig 828-ban teamagokat hozatott Koreába, hogy megkezdődjön helyben a teatermesztés.

Kogurjói sírfestmény (5-6. század)

A teafogyasztás olyan mértékben azonosult a buddhizmussal, hogy a 14. században, amikor a konfucianizmus felváltotta, helyesebben kiszorította a buddhizmust, a legtöbb buddhista templom megsemmisült, a szerzetesek pedig visszatértek a polgári életbe, a teázás szokása nagyrészt eltűnt. Ráadásul, a megmaradt buddhista kolostorok körül termesztett teára súlyos adót vetettek ki, amelynek megfizetése komoly gondot okozott. Így a szerzetesek sokszor maguk tették tönkre a teaültetvényeket. A Csoszon-dinasztia uralkodásának elején ugyan még vannak nyomai, hiszen a királyi udvarban külön teafelelőst tartottak. Sőt, az 1490-es években megtartották az első nagy teaünnepet. Erről tanuskodik, hogy erre az alkalomra egy szerencsétlen sorsú, de a "koreai tea atyja" néven jogosan számontartott Yi Mok névre hallgató fiatal tudós megírta a teaszertartások könyvét. Az 1498-ban, 27 éves korában kivégzett Yi Mok nevét a koreai tea kapcsán alig emlegetik, pedig műve, a Ch'aBu, avagy Óda a teához, jelentős történeti emlék. http://anthony.sogang.ac.kr/HanjaeYiMok.htm
Álljon itt a fiatalember kivégzés előtti percekben írt, erősen villoni hangvételű verse:

Dal az életem végéhez

Ahol a fekete varjak összegyűlnek, ott ne legyen fehér sirály.
Menni kell.
A varjak féltékenyek a sirály tisztaságára,
és a tiszta folyóban tisztára mosott test beszennyeződik.
Félek a tisztátalan vértől.
Becsuktam a könyvet és kinyitottam az ablakot,
és láttam a tiszta folyóban játszó sirályt.
Gondolkodás nélkül köpök,
a sirály hátán hagyom jelemet.
Fehér sirály, ne haragudj!
Köptem, mert ezek a profán emberek oly rosszak.

Bár Japán nagyjából a koreaival azonos időben kezdett hódolni a teaivásnak, egyes állítások szerint a világon mindenütt ismert japán teahagyomány mai formáját az 1590-ben megindult invázió során tanulták el a koreaiaktól. Ekkor ugyanis sok koreai fazekast hurcoltak el magukkal Japánba, hogy azok finom, mázas teáscsészéket készítsenek. Erről a Jung Yi Goddess of Fire c. sorozatban emlékeznek meg. A romantikus történetben a főszereplő, Yung Yi, gyermekkori barátja és védelmezője halála után, szerelmét, a bús trónörököst hátrahagyva társai életének megmentése érdekében beleegyezik, hogy csodás tehetségét Japánban bontakoztassa ki. A drámanézők ebben a sorozatban zokogva nézhették, amint a szívtipró Kim Bum másodhegedűs, miközben az amúgy jóképű, de jóval kevesebb lány és asszony szívén átgázoló Lee Sang-yoon lesz a befutó a koronaherceg szerepében. Valószínűleg sokak megelégedésére a való életben másképp alakult a helyzet: Moon Geun-young, a koreai nemzet kishúga a forgatás alatt összeszerelmesedett Kim Bummal, ha nem is örökre. A valóságban a trónörökös a japán megszálláskor az elmenekült király távollétében részt vett a támadók elleni harcban, a hétéves háborúban de facto uralkodóként lépett fel a gyenge Seonjo király helyett, később Gwanghaegun (광해) néven trónra lépett, és bár a nyugati frakció puccsának áldozataként megfosztották a tróntól, az utókor nagy és bölcs uralkodóként tartja számon. Az inváziót követően igyekezett helyreállítani az ország korábbi jólétét, a külpolitikában egyensúlyra törekedett a Ming Birodalommal és a mandzsukkal, uralkodása alatt készült el a nevezetes Dongui Bogam (동의보감), a hagyományos koreai orvoslást tartalmazó könyv, az Unesco Vílágemlékezet programjának darabja, amely a klasszikus keleti gyógyászat egyik alapvető fontosságú dokumentuma.

A következő századokban a teakultúra egyre inkább halódott, 18. századi szövegekből egész egyenesen az derül ki, hogy Koreában senki nem itta a teát.

A 19. század elején aztán elkövetkezett a tea reneszánsza. Az ország délnyugati csücskében, a Dél-Csolla tartománybeli Gangjinban tizennyolc éves száműzetését töltötte Dasan (Jeong Yak-yong; 정약용),  a késői Csoszon időszak egyik legnagyobb gondolkodója, aki ezt a hosszas örömöt annak köszönhette, hogy meggyűlt a baja a vallásszabadság eszméjét hírből sem ismerő özvegy királynéval, nem is beszélve arról a bűnéről, hogy bátyja katolikus hitre tért át. Dasan azonban nemcsak arról nevezetes, hogy szintetizálta a neo-konfuciános gondolkodást, hogy mély aggódással tekintett a szegénység problémájára. Írásai szolgálnak a Ye filozófia alapjául. Szorgalmazta a koreai stílusú áldozati rítusok gyakorlását.
Sajátos földreform elképzelései voltak, nagyon érdekelték a mérnöki tudományok: a király figyelmét annyira felkeltette az általa tervezett pontonhíd, hogy vele terveztette meg a Hwaseong erődöt (a mai Suwon) a palota köré. A király bizalmát jelzi, hogy egy ideig titkos megbízottja volt a Gyeongji tartományi korrupció kivizsgálásában. Legfőbb feladata azonban a tragikus sorsú Sado herceg halálának hatvanadik évfordulójának alkalmából rendezett megemlékezésben támogassa a lelkifurdalástól gyötört apát. 
Száműzésének legfőbb oka a Selyem levél megírása volt. A korai katolikus közösség koporsójában az utolsó szögnek ez a levél bizonyult. Dasan egyik nővérének férje, Yi Seung-hun, a koreai katolikusok vezetője 1801 októberében egy hosszú levelet írt Peking püspökének, amelyben részletesen beszámolt a legutóbbi eseményekről, s egyben arra kérte a katolikus főpapot, hogy járjon közbe a koreai hatóságoknál a vallásszabadság érdekében, a nyugatiak küldjenek hadsereget a Csoszon dinasztia megdöntésére. A levelet a fent említett selyemre írta. Szegény ember, hogy elrejtse, a selymet a teste köré csavarta, de elfogták, megtalálták a különös levelet, amely aztán persze megfelelő bizonyítékként szolgált arra, hogy a katolikusok az állam ellenségei. Yi Seung-hunt kivégezték, ő egyike az első koreai katolikus vértanúknak. Dasan csak azért kerülhette el a kivégzést, mert egyértelmű volt, hogy nem katolikus. Gangjinba pénz és barátok nélkül érkezett, egy olcsó fogadó kicsi szobájában húzta meg magát. A szobát Sauijae névre keresztelte (a négy kötelezettség helyisége: tiszta gondolkodás, komoly megjelenés, csendes beszéd, őszinte cselekedetek.) Ebben a száműzetésben kezdődött meg a koreai tea ébredése Dasan segítségével. A tudós egészsége megrendült a szegényes táplálkozás miatt, krónikus emésztési problémákkal küzdött. 1805-ben egy alkalommal meglátogatta Hyejang szerzetes, majd távozása után Dasan egy verses levélben arra kérte, hogy segítsen rendbe hozni gyenge emésztését - az áldásos hatású teával, azaz küldjön neki tealeveleket a templom feletti hegyről. A vers a bizonyítéka, hogy a spártai életet élő tudós tisztában volt a tea gyógyászati értékével. Feltételezések szerint Hyejang és más környékbeli szerzetesek Dasantól tudták meg a tealevelek szárításának módját. 1809-ben Cho-ui szerzetes hosszabb látogatást tett Dasannál. Az időt tanulással töltötték, és több mint valószínű, hogy ez a szerzetes is a tudóstól tanulta meg az archaikus teaszárítás technikáját.

Cho-ui Seon buddhista mester, költő, kalligráfus, a koreai teaszertartás 19. századi teaszertartás megújítója.
Miután Dasan bevezette a teaszárítás és -fogyasztás művészetébe, a fiatal Cho-ui 1815-ben ellátogatott Szöulba, ahol számos kitűnő tudóssal került kapcsolatba annak ellenére, hogy abban az időben, a társadalmi különbségek az ilyet általában nem tették lehetővé, hiszen egy buddhista szerzetes a mudanggal (sámán) és a kiszengekkel (vendéget szórakoztató nők) volt egy szinten. Szöulba nem is engedték be, a főváros keleti kapujához közeli Cheongnyangsa templomban fogadta látogatóit. Később visszavonult a Daedun-sa (mai nevén Daeheung-sa) fölött magasodó hegyi remetelakba. A meditációval és elmélkedéssel töltött elvonultságában írta ChaSinJeon-t, a Tea lelkének krónikáját. 1831-ben újra meglátogatta szöuli barátait, majd újabb remeteség következett. Ennek az időszaknak a termése lett a DongChaSong, a Himnuszok a koreai tea dicséretére.
Középkorú volt, amikor megmászta a Gyémánt hegység legmagasabb csúcsát. Élete utolsó éveiben többször meglátogatta a Jeju szigeti száműzetését töltő Kim Chong-hui-t, a 19. század legnagyobb kalligráfusát.
Ott tartózkodása alatt tanítványaként adta át neki tudását: a buddhizmusról és a teáról szerzett ismereteit tanította neki. Utolsó éveiben is egészséges maradt, minden nap végezte a seon meditációkat. 1866 augusztusának egyik reggelén tanítványát kérte, segítsen neki felkelni. Lótuszülésbe helyezkedett és belépett a Nirvánába.

A fényes hold a gyertyám, barátom,
egy fehér felhő a párnám, a függönyöm.
A bambuszevezők és a fenyők közt fújó szél hangja
magányos és frissítő, behatol fáradt csontjaimba,
felébreszti a fejemet, olyan tiszta és hűvös.
Nincs más vendég, csak egy fehér felhő, és a fényes hold,
felemeltek engem egy helyre,
amely sokkal magasabb mint bármely halhatatlan.
(DongChaSong, 17. versszak)

Azt olvasom itt, meg ott, hogy Koreában a tea újabb reneszánszát éli. A koreai háború után a nyugati divat hatására kávét hörpöl minden öreg és fiatal koreai. Azaz, csak hörpölt, mert az utóbbi időben felélénkült az érdeklődés a tea iránt. A fiatalok közül sokakban igény támadt a teakultúra hagyományára. Talán rájöttek, hogy az alábbiakra van már igazán szükség? A helyes utat keresik?

A Tea Útja két dolgot egyesít, a lelkigyakorlatot és a szertartás formáját. A tea íze, színe, illata, a használt eszközök előírás szerinti formája, az elkészítés szabályok szerinti módja alkotja a formát, a tea kortyolgatása közbeni harmónia és nyugalom, a "helyes út" megtalálása a lelki oldal. Elengedhetetlen a hat szempont: együttélés fizikai harmóniában, a beszélő harmonikus megnyilatkozása, amely nem szít viszályt, tökéletes összhang a célok elérésében a vallás vagy az életszemlélet kérdésében, harmóniában lenni az etikai szabályok betartása érdekében, nyitottság és fogékonyság a másikak véleményére, egyenlőség terjesztése a haszon elérése érdekében.

A helyes út... Ezt kell megtalálni.