Talán vannak, akik megrökönyödnek a poszt olvasásakor, hogy egy alapjaiban koreai témákkal foglalkozó blogban kínai filmről esik szó. Mentségemre szóljon, hogy az Örökre elbűvölten (Forever Enthralled) egy gyöngyszem, ami a Korea fanoknak is érdekes lehet. A 2008-ban készült film a nyugati világ számára nehezen, szinte egyáltalán nem évezhető pekingi operát ismerteti meg a nézővel. 

A filmet jjagnunnak ajánlom. Talán erre jár valamikor és rátalál. Talán szívesen megnézi. Talán...

Mei Lanfang a pekingi opera reformerének nevezhető. A film nézése közben érdemes nagyon figyelni, mert jutalmul világossá válik, hogy a Mei Lanfang újító tevékenységéig meglehetősen sematikus nőábrázolások - persze keleti módon - mimikával válnak élettelivé, ha lehet ezt a kifejezést használni a férfiak által megjelenített, ezért magas falzettben, illetve ahhoz hasonlóan énekelő nőalakok esetében. 

Merthogy Mei Lanfang úgy lett a pekingi opera legnagyobbja, hogy a színpadon kizárólag női szerepeket formált meg.

Bár a nagy operista a főszereplő, de végig ott van mellette-mögötte egy másik "főszereplő", aki végigkíséri az életét. A film címe  - legalábbis az én meglátásom szerint - nemcsak Meire érvényes, hanem a másik fickóra is, sőt, rá talán még inkább. 

Ő is egy megbűvölt: Tanaka őrnagy szerepében Masanobu Ando

Senki ne riadjon meg, az operarészletek nem oly hosszúak, hogy szenvedni kelljen tőlük. Én ennél több vagy hosszabb részletet is élvezettel néztem volna. És ebben rejlik a film egyik nagy érdeme: valóban élvezhetővé, érthetővé teszi a számunkra oly idegennek tűnő műfajt. 

Hosszú film, de egyetlen perce sem unalmas. Nincsenek benne klisék, a történet fordulatos és kiszámíthatatlan, ezért lebilincselő. Jellemző, hogy Mei romantikus kapcsolatáról a film készítéséig a család nem beszélt. Ami viszont a pekingi operát ismerők számára közismert, az Lanfang elismerésre méltó magatartása a kínai-japán háború idején.

Amikor a szerepek felcserélődnek

Külön örömöt ad az Ázsia iránt érdeklődőknek, hogy az alkotás rendkívül érzékletesen adja vissza a 30-as évek hangulatát. A hagyomány és a modernizáció határa ez az időszak. A díszletekben, a viseletekben és a párbeszédekben egyaránt érzékelhető a változó kor. 

A rendező Chen Kaige, aki a nyugati világban a Farewell My Concubine c. filmmel vált ismertté. Ez volt máig az egyetlen kínai alkotás, amelyet Arany Pálma díjjal jutalmaztak.

A fiatal és a felnőtt Mei Lanfang szerepére egyaránt remek színészt választottak. Mindketten meggyőzően formálták meg a lágy, szívével gondolkodó, olykor kissé szinte naiv férfit, aki azért karakán is tud lenni, ha a helyzet úgy hozza. Az ifjú Meit a mindössze három filmben szereplő Shaoqun Yu jeleníti meg. A felnőtt Mei szerepét Leon Lai hongkongi színész és énekes alakítja. Róla a poszt végén olvashattok.

A fiatal Mei szerepében Shaoqun Yu

Wang Xueqit jelölték a legjobb férfi mellékszereplő díjára...

... és Sun Hongleit is jelölték a legjobb férfi mellékszereplő díjára.

Ízelítő a filmből 7gianni7 magyar feliratával:

A teljes film magyar felirata elérhető itt és itt. No meg itt. Időközben biri volt olyan kedves, és elkészítette a film időzítését a 2,5 GB-os verzióhoz. Az ehhez illeszkedő feliratot az avistaz alább megadott linkjein, illetve a Dorama Forever Fansub oldalán érhetitek el. Az utóbbin a nagyobb változat felirata szintén megtalálható.

A film 6,5 GB-os változatát itt, a 2,5 GB-ost pedig itt találjátok, illetve augusztus végéig innen is letölthetitek.

Leon Lai nemcsak arról nevezetes, hogy számos film főszereplője volt, hanem arról is, hogy ő a kantopop, azaz a kantoni nyelvű popzene "négy mennyei királyának" egyike. Az idén ötvenedik évét taposó énekes színpadi névként a Li Minget, avagy Lai Minget használja, amelynek jelentése hajnal. Színészi munkáiért többször jelölték díjra, majd 2002-ben el is nyerte a legjobb színész díját. Színészi és énekesi tevékenysége mellett 1990 óta vesz részt jótékonysági munkákban. Hazájában nagyra értékelik közösség iránti elkötelezettségét. A bulvársajtó magánéletébe való beavatkozása miatt közel másfél évtizede nem fogad el semmilyen díjat. Tevékenységéről bővebben itt olvashattok.

A kantopop és benne Leon Lai stílusa tőlünk kissé idegen, két nótáját mégis ideteszem.

Az Örökre elbűvölten nagyszerű film. Nem ok nélküli, hogy 2009-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve díjra jelölték.

Élvezet volt a feliratot fordítani.

Örülök, hogy rátaláltam a filmre.

Remélem, nézőként sokakat fog örökre elbűvölni!

 

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

Dsida Jenő: Sírfelirat

A Koreai-félsziget keleti peremén húzódik végig több mint ötszáz kilométer hosszan a Thaebaek-hegység (태백산맥). Észak-Koreában a Hvangnyong hegységgel indul, és fittyet hányva a határnak, Dél-Korea második legnagyobb városánál, a félsziget délkeleti csücskénél található Busannál végződik. A hegység keleti oldala meredeken zuhan bele a tengerbe, a nyugati oldal lankás, völgyekkel szabdalt.

Korántsem véletlen, hogy a hegyvonulat legmagasabb hegye, a Seoraksan érdemelte ki a legszebb hegy jelzőt. A Seoraksan (설악산) csodás, csipkézett gerince, az erdőkkel borított hegyoldalak, a gyönyörű zuhatagok együttese és a fantasztikus kilátás teszi a helyet fenségessé. A hegy rendkívül népszerű kirándulóhely, nemcsak a hazai, hanem a külföldi túrázók is nagy előszeretettel látogatják. Úgy tartják, hogy ősszel a legszebb, de a többi évszakban is szépségeket tartogat. Legmagasabb pontja a Daecheongbong 1708 méter.

A Geumganggul barlang.

Ősszel a fák lombjai egészen elbűvölő színekben pompáznak.

Télen zord a táj, mindent hó borít, éles szél süvít. A mackó nem valódi, ő fogadja a nemzeti park bejáratánál az érkezőket.

2015-ben az első napkelte a Seoraksan fölött

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a National Geographic 2014-es fotópályázatán induló Ka Shimet megihlette a Dinoszaurusz gerinc.

És a lélegzetelállító szépségeknek még nincs vége. A Tangsugol vagy Tangsudong völgyben a nyári csapadékos időszakban felduzzadó patakok gyönyörű vízesések formájában zuhognak alá a sziklák között. A víz ereje kis tavakat hozott létre.

A legenda szerint ezekben a tavakban fürödtek az égből leereszkedő tündérek. Innen származik a név is: 선녀 = tündér, 탕 = fürdők. A seon (tündér) a nyeo (a nőnemű alakot jelzi).

Különös módon a völgy nem tizenkét, hanem nyolc tavat rejt, a neve mégis tizenkét fürdőre utal. A legszebbnek a hetedik, azaz az Őszibarack fürdőt tartják.

A völgy nyolc kilométer hosszú, nagyjából két óra alatt lehet megtenni az utat a vízesések és tavak mentén haladva. Az út nem könnyű, hiszen meredek és szűk a völgy. Több helyen vashidak segítik az előrejutást. A látvány azonban megéri a fáradságot.

Szombaton nyílik meg a 15. Nemzetközi Építészeti Kiállítás az olaszországi Velencében. A biennálé címe: Jelentés a frontról, rendezője Alejandro Aravena chilei építész, aki elnyerte az idei Pritzker-díjat. Aravena széles körben ismert arról, hogy az építészet eszközeivel törekszik a társadalmi egyenlőséget megvalósítani. Hogy milyen módon akarta ezt elérni, arról itt olvashattok.

A május 28-tól november 27-ig látogatható kiállításon 37 országból 88 művész vesz részt. A koreaiak pavilonját ma mutatták be a sajtó képviselőinek.

A kiállítás fő témája az alapterület aránya (FAR) lesz. A koreai építészek a jelenleg érvényes törvény és a megrendelő kettős szorításában élnek. A bemutatón az lesz látható, hogy ezek között a körülmények között hogyan fejlődött a koreai építészet.

A biennálén látható lesz azonban Álmodik a Föld címen a koreai Choi Jae-Eun és japán kollégája, barátja, Ban Shigeru közös terve is. A segítségül hívott Ban Shigeru, korunk egyik leginnovatívabb formatervezője, a papírépítészet létrehozója, feltalálója, aki szintén elnyerte már a Pritzker-díjat.

A két Korea között húzódó demilitarizált zóna (DMZ), mint már korábban én is írtam róla, csodálatosan érintetlen természeti területté vált az elmúlt, több mint hatvan év alatt. A koreai háború után lezárt földsáv a testvérháború eredményeként olyan háborítatlan területté vált, amelyen hozzávetőlegesen ezer állat és növényfaj él.

Choi Jae-Eun úgy véli, hogy ez a gazdag ökoszisztéma képezheti az alapját a két Korea megbékélésének és egyesítésének. Kiindulási pont lehet az az elképzelés, amelyet a két építész novemberben mutatott be, és amely most Velencében is látható lesz. A terv az, hogy a DMZ gazdag ökológiai örökségét használják fel az Észak- és Dél-Korea közötti bonyolultabb politikai kérdések megoldására. - mondta el a novemberi sajtóbemutató alkalmával a koreai tervező.

Ehhez egy 15 kilométer hosszú gyalogos ösvényt képzeltek el, amely 3-6 méterrel a földfelszín felett lebeg. Ezzel védik a vadon élő állatokat a látogatóktól, s egyben az embereket a taposóaknáktól. Az ösvény déli végén egy ökológiai könyvtár, az északin mintegy ezer helyi, ritka növényfajt tartalmazó magbank kapna helyet. Az ösvény elkészítéséhez bambuszt, és egyéb természetes anyagokat használnak fel. A nyomvonalat bambusz szegélyezné, az elültetett csemeték 3-5 év alatt fejlődnének ki annyira, hogy oszlopokként megtámasszák a kiszárított bambuszcsíkokból megalkotott járdát. Bár a bambusz a DMZ-től délre nő csak természetesen, Ban elgondolása szerint a (sajnálatosan) melegedő klíma lehetővé teszi, hogy a zóna területén is megéljen.

Az ösvény egyik pontján egy "széltorony" épül majd meg, amely lehetővé teszi a látogatók számára a táj jobb megfigyelését, és ez is bambuszból fog készülni. Ahogyan Ban elmondta, a vizsgálatok szerint a bambusz ereje a fa és az acél között található.

Kérdés, hogy megépül, megépülhet-e az ösvény, és kérdés, hogy a művészet képes-e rá, hogy felülkerekedve a politikán, békességet hozzon a testvérek számára.

A Korea Herald április 7-i számában olvasható, hogy Dél-Korea hadat üzent a cukornak. A hadüzenet közvetlenül azután történt, hogy egy friss kormányzati vizsgálat feltárta: a 3-29 év közötti fiatal koreaiak túl sok cukrot fogyasztanak, ami számos egészségügyi probléma előidézője lehet, mint például az elhízás és a cukorbetegség. Az ügyben nyilatkozó kormányzati tisztviselő elmondta, az elérendő cél, hogy a cukor a napi kalóriabevitel legfeljebb 10%-a legyen minden állampolgár esetében. Tehát, ha napi 2000 kalóriát fogyaszt valaki, akkor a cukor ne haladja meg a 200 kalóriát, ami 16 kockacukornak felel meg.

Töndzsang ccsige (szójabab paszta pörkölt)

Az év elején a témában nagy port kavart Hwang Gyo-ik, a neves koreai szakértő rádióinterjúja. Őt idézi a Korea Herald mai számának írása. A fickó tudniillik nem kevesebbet állított, mint hogy a koreai konyhakultúra civilizálatlan, mivel szinte minden ételben, beleértve a kimcsit is, túl sok a cukor. Állítása szerint nehéz találni más nemzetet, ahol szinte minden kulináris alkotás cukrot is tartalmaz. Szerinte a kevésbé civilizált konyhakultúrákban hajlamosak édesebb ételeket fogyasztani az egészségesebb receptek hiánya miatt.

Látom, amint posztom olvasói idáig jutva enyhe vállrándítással kifarolnak a blogból mondván, kit érdekel a koreaiak kínja, nem élünk ott, nem eszünk koreai ételeket. És ez igaz is, mégis arra biztatom az olvasót, hogy tartson ki.

Az ázsiai ország hagyományos ételei között meglehetősen kevés az édesség, ezért első kérdésünk az lehet: mi okozza az aggodalmukat. Amennyiben egy csöppet tovább gondolkodunk - és olvasgatunk - rá kell jönnünk, hogy a félelem nem ok nélküli. Ezt nem csak az igazolja, amit ottjártunkkor láttunk. Ahogy már korábban is írtam róla, a koreai fiatalok között meglepően sok a gömbölyded alak.

A koreai gasztronómia ugyan valóban nélkülözi a cukrászsüteményeket, ám a hagyományosnak tekinthető ételek, mint például a bulgogi (pulgogi) pácában 8% a cukor, avagy méz, sőt - különös ellentmondásnak tűnhet - a világ egyik legegészségesebb táplálékának kikiáltott kimcsi is tartalmaz cukrot. Ettől a kimcsi még fogyasztandó, mert a cukrot mérsékelve rendkívül egészséges és finom! A koreai ételek többsége egyszerre sós, édes és csípős. Utazásunk alatt kissé hiányoltuk is az itthoni, egyértelműen sósan készített ételeket. Ezek az élelmiszerek önmagukban nem adnának okot aggodalomra, de manapság a koreaiak - a fiatalok különösképpen - egyre gyakrabban fogyasztanak a nyugati világból betolakodó ételeket/italokat, a különféle feldolgozott élelmekről nem is szólva, amelyek meglepően sok cukrot tartalmaznak.

Abban az esetben, ha a napi kalóriabevitel meghaladja a 10%-ot, 39%-kal nagyobb az elhízás valószínűsége, valamint 66%-kal nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására. A cukor ugyan közvetlenül nem okoz cukorbetegséget, de az elhízás következtében a testben kialakul az inzulinrezisztencia.

A koreai hadüzenet közvetlen előzménye még a WHO jelentés, amely kimutatta hogy 1980-ban világszerte 108 millió, 2012-ben már 422 millió volt a cukorbetegek száma. A koreai Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat tanulmánya szerint a helyi lakosság 4,2%-ának magasabb a testtömegindexe a 30-nál, míg 2002-ben ez a szám csak 2,5% volt. Drasztikus lépésekre van tehát szükség.

Az intézkedések a következők: csökkenteni a feldolgozott élelmiszerek, a szénsavas italok - ezt betiltani az iskolákban -, a sütemények, kekszek, a rendkívül népszerű tradicionális rizssütemények fogyasztását, kötelezni az élelmiszergyártókat, hogy a termék csomagolásán tüntessék fel a felhasznált cukorfélék mennyiségét.

Elsődlegesnek tekintik, hogy visszatartsák a kisgyermekek feldolgozott élelmiszerfogyasztását. Ezt követi a szándék, hogy olyan receptekkel ismertessék meg az embereket, amelyekben nincs, vagy csak nagyon kis mértékben van cukor, akár a hagyományos ételekben felhasznált édesítőszerek csökkentését is ide lehet sorolni.

A mai írás európai példákat hoz fel: a cukorbevitel hajmeresztően magas, 25% Portugáliában, 17% az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, 12% Svédországban és Dániában. Megemlíti Norvégiát és Magyarországot, ahol 7-8%.

Aki idáig kitartott, most elégedetten nyugtázza, hogy mi milyen jól állunk a kérdésben, de én nem osztom a nézetet. Gondoljuk csak végig, ha az utcán járunk, milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy útközben valamivel elcsitítsuk éhségünket. Van-e lehetőségünk valamilyen egészséges táplálékot vásárolni, ha elindulás előtt nem volt módunk otthon enni valamit? Tapasztalatom szerint lépten-nyomon pékségekbe botlunk, amelyekben rendkívül egészségtelen, fehér lisztből, jó sok cukorral előállított pékáruk kínálják magukat.

Amennyiben ezeket elkerüljük, betérhetünk valamelyik amerikai eredetű gyorsétteremlánc helyiségébe, ahol nem kevésbé ártalmas csodák várnak ránk. Olajban sült krumplival körített hamburgerek, amiket agyoncukrozott szénsavas üdítővel öblíthetünk le. Ismerek sok olyan családot, amelyben a gyerekek számára "ünnepi esemény", amikor elviszik őket a "mekibe". Erről most eszembe jutott az a városi legendának tekinthető eset, amikor valaki hosszú utazás után hazatérve az otthoni hűtőben árválkodó hamburgert tökéletesen fogyasztható állapotban találta, azaz a műremek minden természetes alapanyagot nélkülözött, hiszen amúgy az a több hét alatt még hűtve is megromlott volna.

Örömteli ugyan, hogy az utóbbi években szaporodnak az egészséges ételeket kínáló helyek, de ezek még ma is csak cseppek a tengerben, általában ezekben lassabban jutunk hozzá az ennivalóhoz, ráadásul többnyire drágábbak, mint a fent nevezett "vendéglátóipari egységek" termékei.

Múltkor egy gyermekek számára megrendezett összejövetelen voltam. Az általános iskolás fiúk-lányok többféle sporttevékenységet végeztek a délelőtt folyamán, így jogosnak tűnt a feltételezés, hogy hadseregnyi helyben készített, aránylag egészségesnek mondható szendvics fog elfogyni. Néhány felnőtt kísérő azonban bolti kekszféléket hozott, és legnagyobb meglepetésünkre az úszásban és futásban kiéhezett gyermekek a szendvicsek helyett ezekre az édességekre vetették rá magukat. Ehhez vannak szokva - sajnos.

Nem fontos nekünk, hogy mi a helyzet Dél-Koreában, annál fontosabb, hogy mi a helyzet nálunk. Milyen étkezési kultúrát tanítunk gyerekeinknek? Milyen jövőt biztosítunk nekik? Tartósítószerek, hozzáadott, finomított cukrok, fehér liszt helyett megszerettetjük-e velük a friss zöldséget-gyümölcsöt, az egészséges ételeket, amelyekben megfelelő a szénhidrát, cukor és fehérje aránya? Ehhez elengedhetetlen, hogy magunk is ilyen módon táplálkozzunk, ahogy az is fontos lenne, hogy az utcán járva ne a vacak ételeket forgalmazó helyekre térjünk be gyerekkel, vagy anélkül.

A mi chipsadónk nem egyedülálló, s mint látjuk, Ázsiában is gondolkodnak.

Van olyan hely a világban, ahonnan "kinézték" az egyik legismertebb gyorsétteremláncot.

Sajnos, nem mi.

Felhasznált irodalom:

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160407000722

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160513000529

http://www.thegranitetower.com/news/articleView.html?idxno=466

http://www.origo.hu/egeszseg/20120206-a-fertozeseknel-is-veszelyesebb-a-cukor.html

http://www.erzsebetrosta.hu/Egyeb-erdekes-irasok/cukor-csapdak-a-tulzott-cukorfogyasztas-kockazatai.html

http://antalvali.com/cukor-mint-orvossag-amely-halal-fuszere.html

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután 
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Pilinszky János: Azt hiszem

Jelenlét

Rónay György

Holnap nyit Goyangban a nemzetközi kertészeti fesztivál, amely indulása, 1997 óta több mint öt és fél millió látogatót vonzott. A helyszín a Szöultól északnyugatra fekvő Goyang város, azon belül az Ilsan tó körüli parkban. Megközelítése Szöulból metróval a legegyszerűbb, a hármas metróból a Jeongbalsan megállójánál kell kiszállni. Az 1-es kijáraton áthaladva azonnal jobbra kell fordulni, majd nagyjából tíz perces sétával tudjuk elérni a parkot.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem jöttem rá, vajon a város (고양) és a kabalaállat (고양이) neve rokon-e egymással, vagy csak az én koreai nyelvben való járatlanságom kapcsolja össze a kettőt.

A különleges virágokat is felvonultató kiállításon fedett pavilonokban...

... és a szabadban gyönyörködhetnek a népek a színpompás virágözönben. A kültéren az évszaknak megfelelően elsősorban a különböző színű tulipánok tobzódásában lehet elveszni: olyan, mintha Hollandiában járna az ember.

Mint az alábbi képek mutatják, a virágokat nemcsak csodálni, hanem vásárolni is lehet.

A fesztiválon elszabadul a képzelet, és sikeresen társul a kézügyességgel.

A tátika vagy oroszlánszáj színpompás kavalkádja csak a gyerekekben hagy hiányérzetet: nem lehet hozzányúlni, pedig minden egészséges aprónép számára gyönyörűség nyitogatni a virág száját.

A fesztivál számos programmal - köztük előadásokkal, k-pop produkciókkal, divatbemutatóval - várja látogatóit. Virágfotó zónát is kialakítanak, és a rendezvényt óriási tűzijátékkal zárják május 15-én.

A park egyébként a fesztiváltól függetlenül is kedvelt helye a városi nyüzsgésből kiszabadulni vágyóknak. A tó körül 4,5 km-es bicikliút kanyarog. Akár két keréken, akár futva vagy sétálva indulunk el rajta, kellemes kikapcsolódásban lesz részünk a lagúnákkal, vízesésekkel övezett úton. A tó közepén egy mesterséges szigeten álló pagodában csendes mélázásra van lehetőség. A parkban három játszótér, szökőkutak, virágoskertek, piknikezőhelyek találhatók. Kerékpárt, tandem kerékpárt, sőt gyerek számára kis pótkocsit a park mellett lehet kölcsönözni.

Az egymillió lakosú városban van a Hallyuworld, de ennél érdekesebb program lehet a Szoorung és a Szoszamnung királysírok megtekintése. Az előbbiben temették el többek között A királyi ház titkaiból ismert Szukcsong királyt és Ingnung királynét.

Aki arra jár, ne hagyja ki Goyangot!