A Korea Herald április 7-i számában olvasható, hogy Dél-Korea hadat üzent a cukornak. A hadüzenet közvetlenül azután történt, hogy egy friss kormányzati vizsgálat feltárta: a 3-29 év közötti fiatal koreaiak túl sok cukrot fogyasztanak, ami számos egészségügyi probléma előidézője lehet, mint például az elhízás és a cukorbetegség. Az ügyben nyilatkozó kormányzati tisztviselő elmondta, az elérendő cél, hogy a cukor a napi kalóriabevitel legfeljebb 10%-a legyen minden állampolgár esetében. Tehát, ha napi 2000 kalóriát fogyaszt valaki, akkor a cukor ne haladja meg a 200 kalóriát, ami 16 kockacukornak felel meg.

Töndzsang ccsige (szójabab paszta pörkölt)

Az év elején a témában nagy port kavart Hwang Gyo-ik, a neves koreai szakértő rádióinterjúja. Őt idézi a Korea Herald mai számának írása. A fickó tudniillik nem kevesebbet állított, mint hogy a koreai konyhakultúra civilizálatlan, mivel szinte minden ételben, beleértve a kimcsit is, túl sok a cukor. Állítása szerint nehéz találni más nemzetet, ahol szinte minden kulináris alkotás cukrot is tartalmaz. Szerinte a kevésbé civilizált konyhakultúrákban hajlamosak édesebb ételeket fogyasztani az egészségesebb receptek hiánya miatt.

Látom, amint posztom olvasói idáig jutva enyhe vállrándítással kifarolnak a blogból mondván, kit érdekel a koreaiak kínja, nem élünk ott, nem eszünk koreai ételeket. És ez igaz is, mégis arra biztatom az olvasót, hogy tartson ki.

Az ázsiai ország hagyományos ételei között meglehetősen kevés az édesség, ezért első kérdésünk az lehet: mi okozza az aggodalmukat. Amennyiben egy csöppet tovább gondolkodunk - és olvasgatunk - rá kell jönnünk, hogy a félelem nem ok nélküli. Ezt nem csak az igazolja, amit ottjártunkkor láttunk. Ahogy már korábban is írtam róla, a koreai fiatalok között meglepően sok a gömbölyded alak.

A koreai gasztronómia ugyan valóban nélkülözi a cukrászsüteményeket, ám a hagyományosnak tekinthető ételek, mint például a bulgogi (pulgogi) pácában 8% a cukor, avagy méz, sőt - különös ellentmondásnak tűnhet - a világ egyik legegészségesebb táplálékának kikiáltott kimcsi is tartalmaz cukrot. Ettől a kimcsi még fogyasztandó, mert a cukrot mérsékelve rendkívül egészséges és finom! A koreai ételek többsége egyszerre sós, édes és csípős. Utazásunk alatt kissé hiányoltuk is az itthoni, egyértelműen sósan készített ételeket. Ezek az élelmiszerek önmagukban nem adnának okot aggodalomra, de manapság a koreaiak - a fiatalok különösképpen - egyre gyakrabban fogyasztanak a nyugati világból betolakodó ételeket/italokat, a különféle feldolgozott élelmekről nem is szólva, amelyek meglepően sok cukrot tartalmaznak.

Abban az esetben, ha a napi kalóriabevitel meghaladja a 10%-ot, 39%-kal nagyobb az elhízás valószínűsége, valamint 66%-kal nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására. A cukor ugyan közvetlenül nem okoz cukorbetegséget, de az elhízás következtében a testben kialakul az inzulinrezisztencia.

A koreai hadüzenet közvetlen előzménye még a WHO jelentés, amely kimutatta hogy 1980-ban világszerte 108 millió, 2012-ben már 422 millió volt a cukorbetegek száma. A koreai Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat tanulmánya szerint a helyi lakosság 4,2%-ának magasabb a testtömegindexe a 30-nál, míg 2002-ben ez a szám csak 2,5% volt. Drasztikus lépésekre van tehát szükség.

Az intézkedések a következők: csökkenteni a feldolgozott élelmiszerek, a szénsavas italok - ezt betiltani az iskolákban -, a sütemények, kekszek, a rendkívül népszerű tradicionális rizssütemények fogyasztását, kötelezni az élelmiszergyártókat, hogy a termék csomagolásán tüntessék fel a felhasznált cukorfélék mennyiségét.

Elsődlegesnek tekintik, hogy visszatartsák a kisgyermekek feldolgozott élelmiszerfogyasztását. Ezt követi a szándék, hogy olyan receptekkel ismertessék meg az embereket, amelyekben nincs, vagy csak nagyon kis mértékben van cukor, akár a hagyományos ételekben felhasznált édesítőszerek csökkentését is ide lehet sorolni.

A mai írás európai példákat hoz fel: a cukorbevitel hajmeresztően magas, 25% Portugáliában, 17% az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, 12% Svédországban és Dániában. Megemlíti Norvégiát és Magyarországot, ahol 7-8%.

Aki idáig kitartott, most elégedetten nyugtázza, hogy mi milyen jól állunk a kérdésben, de én nem osztom a nézetet. Gondoljuk csak végig, ha az utcán járunk, milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy útközben valamivel elcsitítsuk éhségünket. Van-e lehetőségünk valamilyen egészséges táplálékot vásárolni, ha elindulás előtt nem volt módunk otthon enni valamit? Tapasztalatom szerint lépten-nyomon pékségekbe botlunk, amelyekben rendkívül egészségtelen, fehér lisztből, jó sok cukorral előállított pékáruk kínálják magukat.

Amennyiben ezeket elkerüljük, betérhetünk valamelyik amerikai eredetű gyorsétteremlánc helyiségébe, ahol nem kevésbé ártalmas csodák várnak ránk. Olajban sült krumplival körített hamburgerek, amiket agyoncukrozott szénsavas üdítővel öblíthetünk le. Ismerek sok olyan családot, amelyben a gyerekek számára "ünnepi esemény", amikor elviszik őket a "mekibe". Erről most eszembe jutott az a városi legendának tekinthető eset, amikor valaki hosszú utazás után hazatérve az otthoni hűtőben árválkodó hamburgert tökéletesen fogyasztható állapotban találta, azaz a műremek minden természetes alapanyagot nélkülözött, hiszen amúgy az a több hét alatt még hűtve is megromlott volna.

Örömteli ugyan, hogy az utóbbi években szaporodnak az egészséges ételeket kínáló helyek, de ezek még ma is csak cseppek a tengerben, általában ezekben lassabban jutunk hozzá az ennivalóhoz, ráadásul többnyire drágábbak, mint a fent nevezett "vendéglátóipari egységek" termékei.

Múltkor egy gyermekek számára megrendezett összejövetelen voltam. Az általános iskolás fiúk-lányok többféle sporttevékenységet végeztek a délelőtt folyamán, így jogosnak tűnt a feltételezés, hogy hadseregnyi helyben készített, aránylag egészségesnek mondható szendvics fog elfogyni. Néhány felnőtt kísérő azonban bolti kekszféléket hozott, és legnagyobb meglepetésünkre az úszásban és futásban kiéhezett gyermekek a szendvicsek helyett ezekre az édességekre vetették rá magukat. Ehhez vannak szokva - sajnos.

Nem fontos nekünk, hogy mi a helyzet Dél-Koreában, annál fontosabb, hogy mi a helyzet nálunk. Milyen étkezési kultúrát tanítunk gyerekeinknek? Milyen jövőt biztosítunk nekik? Tartósítószerek, hozzáadott, finomított cukrok, fehér liszt helyett megszerettetjük-e velük a friss zöldséget-gyümölcsöt, az egészséges ételeket, amelyekben megfelelő a szénhidrát, cukor és fehérje aránya? Ehhez elengedhetetlen, hogy magunk is ilyen módon táplálkozzunk, ahogy az is fontos lenne, hogy az utcán járva ne a vacak ételeket forgalmazó helyekre térjünk be gyerekkel, vagy anélkül.

A mi chipsadónk nem egyedülálló, s mint látjuk, Ázsiában is gondolkodnak.

Van olyan hely a világban, ahonnan "kinézték" az egyik legismertebb gyorsétteremláncot.

Sajnos, nem mi.

Felhasznált irodalom:

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160407000722

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20160513000529

http://www.thegranitetower.com/news/articleView.html?idxno=466

http://www.origo.hu/egeszseg/20120206-a-fertozeseknel-is-veszelyesebb-a-cukor.html

http://www.erzsebetrosta.hu/Egyeb-erdekes-irasok/cukor-csapdak-a-tulzott-cukorfogyasztas-kockazatai.html

http://antalvali.com/cukor-mint-orvossag-amely-halal-fuszere.html