Átfutottam a Csoszon-kor uralkodóinak wikis oldalait, és azt kellett látnom, hogy néhány kivétellel sokszorosan feldolgozott a történetük. A legtöbb király alakja 6-8-10, sőt olykor még ennél is több sorozatban jelenik meg. Ezekben persze ritkán lehet számonkérni a történeti hűséget. Viszont az is tagadhatatlan, hogy amennyiben úgy adódik, további bőrök húzhatók le róluk, hiszen mint látjuk, gyakorta jön újabb ötlet, újabb nézőpont, ami további feldolgozást eredményez.
Vannak páran, akik ritkán szerepelnek sorozatokban, pedig uralkodásuk érdemessé tenné őket, vagy uralkodásuk idejében történt tőlük szinte függetlenül olyan, ami sorozat témája lehetne.
Itt van például Hyeonjong (nem tévesztendő össze a korjói Hyeonjong-nal), akinek nevéhez egy igencsak érdekes dolog fűződik. Az ő uralkodásának hetedik évében sikerült a holland Hendrick Hamelnek megszöknie 13 évi kényszerű koreai tartózkodás után.
Hendrik Hamel szobra szülővárosában, Gorinchemben
A hajó, amin Hamel szolgálatot teljesített, épp Japánba tartott, amikor a tájfun miatt hajótörés érte. Társaival Jeju szigetére jutott, ahol fogságba kerültek, majd a király parancsára szabadon engedték őket, de az országot nem hagyhatták el. Megmagyarázták nekik, hogy bele kell törődniük, életük végéig Koreában fognak maradni. Jejuról átmenetileg Szöulba, majd Jeolla tartományba kerültek. Rakományuk menthető részét eladva házakat vehettek maguknak, közben a király rendeletére meghatározott rizsadagban részesültek, ám egyéb vonatkozásban maguknak kellett megteremteniük szükségleteikhez munkával, koldulással az anyagiakat. Soruk annak megfelelően alakult, hogy épp milyen kormányzó állt a tartomány élén: hol büntetésben, verésben, hol barátságos bánásban részesültek. Összegyűjtött pénzükből végül egy koreai segítségével hajót vettek, és egy éjszakán a még életben lévő társak elindultak Japán felé. A viszontagságos út ellenére sikeres volt a szökés. Hamel Japánból hazatérve könyvet írt tapasztalatairól, s ez ismertette meg sok európaival a távoli országot. Ő volt az első európai, aki hírt adott a félszigetről és az ottani királyságról. Számomra meglepő, hogy erről nem készült sorozat, miközben a koreaiak állítólag nagyon szívesen emlékeznek a hajósra.
Hendrik Hamel beszámolója nemcsak kortársai figyelmét keltette fel.
Jack London neve hallatán mifelénk az emberek A vadon szava és a Fehér Agyar c. regényeit említik meg, az alaszkai Klondike-hoz kötődő aranylázat idézik fel, már akinek manapság még egyáltalán ismerős az amerikai író neve.
Jack London egy koreai palotaőr társaságában
Pedig London rendkívül kalandos életében példának okáért többek között Koreában is járt, haditudósítóként elutazott az orosz-japán háború idejében Kelet-Ázsiába. 1904 első felében több hónapot töltött koreai területen és Mandzsúriában. A háború kitörését követően mindenhonnan érkeztek tudósítók, persze Japán felől. A japánok ellenőrzésük alatt akarták tartani a hírek áramlását, ezért az odaérkező tudósítóknak csak egy kis csoportja jutott át Koreába.
A japán katonák fegyveres felvonulását nézi az út két szélén a koreai tömeg (Jack London fotója)
Először a kanadai újságíró, Frederick Arthur Mackenzie és az amerikai fotós, Robert Dunn érkezett. Őket követte Jack London, a San Francisco Examiner megbízásából. Az ő útja többszörösen nehezített volt. Még a japán Moji városában letartóztatták, mivel a japán haditengerészeti támaszpont közelében fotózott. Orosz kémkedés vádjával eljárás indult ellene. Mire visszanyerte szabadságát, a Chemulpóba tartó hajó elindult, így más közlekedési eszköz után kellett néznie. Egy Busan felé igyekvő hajóra szállt, majd onnan egy chemulpóira. Mikor ez utóbbit a japán katonaság elfogta, egy háromfős legénységű vitorlást fogadott fel öt japánnal közösen. Tél lévén rendkívüli hideg, dagályok és viharok nehezítették útjukat, s mire február 16-án megérkeztek Chemulpóba, London megviselt volt, keze, füle, lába fagyokat szenvedett, de mint Mackenzie visszaemlékezéséből kiderül, London nem aggódott, hiszen így eljutott a front közelébe.
Koreai gyerekek - a kép eredeti aláírása szerint koldusgyerekek (Jack London fotója)
A kis társaság felkészült rá, hogy a japán csapatokat követve a harcvonalig menjenek. Eközben komikus események is történtek velük: London, mint kiderült, egy vak lovat vásárolt, Dunn pedig még viccesebb helyzetbe került, amikor 150 dollárját akarta koreai pénzre váltani. Többórás várakozás után meg is kapta a nagyjából 180 cm magas és 18 méter átmérőjű pénzérmékből álló hegyet!
Dunn és a 150 dollárnak megfelelő koreai pénz (a hitetlenkedők kedvéért)
Dunn erről később azt írta: Büszke tulajdonosa lettem a pénznek, ami egész városházának néz ki, és elég ahhoz, hogy egy hajót elsüllyesszek vele.
Csak a könnyebb érthetőség kedvéért: hivatalosan ugyan 1892-ig vertek mun (문) nevű pénzérmét Koreában, de az érme még jóval később is forgalomban volt. Egy won 1000 mun volt. Történelmi sorozatokban gyakorta látni, amint az érmék lyukas közepén zsinórral koszorúba kötött pénzzel fizetnek. Az ilyen pénzfüzér valójában akár fegyvernek is minősülhetett volna, hiszen egy-egy ilyen koszorúban 30-50-100 mun lehetett, ami - valljuk be - nem kicsi súlyt jelent. Elképzelhetjük, mennyi kellett ebből a pénzérméből, ha azt is beszámítjuk, milyen magas volt az amerikai dollár árfolyama.
Végül útnak indultak Phenjan felé. Mackenzie visszaemlékezése szerint bármilyen bonyodalmak érték őket útközben, Jack London mindig bizakodó és mosolygós volt.
A háború elől menekülő koreai család (Jack London fotója)
Kilenc nap után elérték Phenjant, de megérkezett a japán kormány parancsa, ami megtiltotta számukra a továbbhaladást. A többiek visszafordultak, de London megpróbálta folytatni az utat mondván, ez egy parancs a sok közül, amelyet nem szándékozik betartani. Ha minden parancsot végrehajtana, még mindig Tokióban lenne. - mondta. Végül mégis vissza kellett térniük Tokióba, de egy hét múlva London és Mackenzie engedélyt kapott rá, hogy a Jalu folyó partján fekvő Ujiu városkába utazzanak más tudósítók társaságában. Mackenzie lemaradt, London pedig egy idő után belefáradva hogy a japánok beleavatkoztak a hadijelentésekbe, júniusban visszautazott az Egyesült Államokba.
Itt kell megjegyeznem, hogy Korea vonatkozásában hármuk közül a leghíresebb Mackenzie lett, de nem haditudósítói érdemei miatt, még csak nem is az 1908-ban megjelent Tragedy of Korea miatt, amelyben végigveszi azokat az eseményeket, amelyek a Koreai Birodalom bukásához és Korea japánok általi annektálásához vezettek, hanem a Korea's fight for freedom c. 1920-ban napvilágot látott könyve miatt. Abban ugyanis a japán megszállással szemben kibontakozó ellenállásról, a Március 1-i mozgalomról írt. Művében a világ elé tárta, hogy miközben a japánok asszimilációs politikájuk véghezvitele érdekében rabszolgasorba kényszerítették a koreaiakat, ellopták földjeiket, vagyonukat, s szabadságukat, ismertette a japánok által a koreaiakon alkalmazott kínzási módszereket, hangsúlyozta, hogy a Március 1-jei mozgalom „demonstráció volt, nem zavargás.” Híressé vált fotója az Igazak Seregéről, azokról a fiatalokról készült, akik elhivatott hazafiként csatlakoztak az ellenálláshoz. Mackenzie tudniillik 1906-ban újra Koreába utazott, hogy személyesen győződjön meg a japánok koreai cselekedeteiről. 1920. október 26-án megalapította Londonban a Koreai Barátok Ligáját, amelynek nyitóünnepségén brit parlamenti képviselők, a tudományos élet jeles személyiségei, arisztokraták, lelkészek és újságírók vettek részt. Beszédében Mackenzie bírálta japán gyarmatosító politikáját és vázolta a koreai valós helyzetet. A koreai vonatkozású kérdéseken felül még egy könyvéről kell feltétlenül szót ejtenem. 1930-ban kiadta az oroszországi bolsevizmus idején elkövetett vallásüldözésről írt Russian Crucifixion: The Full Story of the Persecution of Religion Under Bolshevism c., 1921 és 1924 között szerzett személyes tapasztalatokon alapuló munkáját.
Az Igazak Serege - koreai ellenállók csoportja 1908-ban, Yangpyeongban (Frederick Mackenzie fotója)
Jack London Kóbor csillag c. fantáziaregényében, ami talán reinkarnációs regénynek inkább nevezhető, a börtönben sínylődő Darell Standing a 15. fejezetben felidézi egyik korábbi életét, amelynek egy részét Koreában töltötte.
"Tetszhalálba dermedt csillagkóborlásaim egy másik hosszu sorozatában Adam Strang voltam, egy angol ember. Elmult életem ezen időszaka, ahogy körülbelül következtetem, 1550 és 1650 között játszódhatott le. Mint Adam Strang hatalmasan hosszu életkort éltem meg és példátlanul mozgalmas, szines és szélesen ömlő életet, - amint majd látni fogjátok."
Többek állítása szerint a színes, kalandos, ám meglehetősen sok erőszakot tartalmazó regénynek ez a fejezete a legérdekesebb. És itt kapcsolódik a történet Hendrik Hamelhez. Mert a Kóbor csillag 15. fejezetében Adam Strang Hamel társaságában éli át Koreában a 16. század utolsó, ill. a 17. század első éveit. Jack London életútjának kanyarai között a plágiumvádak is megtalálhatók. Ebben az esetben erről persze szó sincs, ám vitán felül áll, hogy regényének ez a része nagyrészt Hamel könyvén alapul. Az is igaz, hogy London a maga történetét valamivel korábbra helyezi, mint Hamellel az a valóságban történt. A holland tengerész 1653 érkezett a félszigetre, majd 1666-ban sikerült társaival megszöknie, de London Hamel sorsának alakulását is a valóságostól eltérően írta meg.
A regénnyel kapcsolatban azért tennék egy megjegyzést. Mikor a neten nézelődtem, a Kóbor csillag után szaglászva, a Moly erről szóló oldalán az egyik kommentelő azon sajnálkozott, hogy csak férfiként megélt életekről olvashatunk a könyvben. A megfogalmazás nagyon ismerős volt, belenéztem hát a Moly A Vörös Oroszlán c. regénynek szentelt oldalába is. Jól emlékeztem, valaki - nem ugyanaz, mint emitt, ugyanezen kesereg. Én pedig nem tehetek mást, mint csatlakozom hozzájuk. Még azt a jó kis magyarázatot sem lehet felhozni, hogy na, persze, a férfi írók számára elképzelhetetlen, hogy valaki valamelyik reinkarnációjában nőként születik le, hiszen az egyik író jelen esetben éppen egy nő, Szepes Mária. Mindenesetre elgondolkodtató, miért nem szól egyikben sem, egyetlen inkarnálódás sem nőről.
A Kóbor csillag nem útikönyv, értéke nem ez, hanem a leírt események, amelyek épp Hamel kötetének köszönhetően nyilvánvalóan hiteles képet adnak az akkori viszonyokról, mindezt - és ez Jack London elbeszélőkészségének eredménye - lebilincselően izgalmas formában. Nem éppen lányregény, de olvastatja magát, nincs mese! Korea partjaira vetődő egyszerű tengerész története ez, aki előbb az arrafelé szokatlan, nagy termetével, erejével kelti fel az ottaniak figyelmét, majd további, nem akármilyen sikereket ér el merészségével, okosságával, egyebekkel. Sőt, még a szerelem is rátalál. Az olvasó pedig betekintést nyer eközben a királyi udvar életébe, ámultan és borzongva figyeli a Korea történelmére oly jellemző frakcióharcokat, összeesküvést, bosszút, amely Adam Strang életének magasba emelkedését, majd bukását kíséri. De talán nem is bukás ez, hiszen a szeretet és a lélek szabadsága mindvégig megmarad.
Jack London egy koreai férfi és két japán katona társaságában a nyári királyi palota előtt. "Diszes kapubejáratát óriási kőkutyák, - mik ugyan inkább valami teknősbékához hasonlitottak, - őrizték." - olvasható a Kóbor csillagban.
Hendrik Hamel könyvét angol nyelven itt lehet elolvasni. Köszönet érte Henny Savenije-nek.
Jack London regénye magyar nyelven itt olvasható.
Még egy kis olvasnivaló...
Jack London beszámolója, hogyan tartóztattá le a japánok.
Jack London leírása arról, hogy a koreaiak menekülnek az oroszoktól való félelmükben.
Japán koreai inváziója Jack London szemével.
A japán katonák felszerelése Jack London leírásában.
A tudósító felkészül az indulásra, avagy hogyan lett a lovagolni nem tudó London tulajdonosa a vak lónak.
"A koreaiak a hegyekbe vittek" - remek olvasmány.
Hogyan okoznak gondot a tolmácsok.
"A sárga veszedelem" - nagyon érdekes.
