De hogy érzékelhető legyen, mindent lehet jóra is használni... Az alábbi videóban egy kissrác produkciója hallható, aki a félig koreai Viktor Coj egyik dalát interpretálja. Bár a teremben ülő osztálytársak még nem értik a dolgot, eljön majd az idő, amikor érettekké válnak rá. A fiúcskán nem múlik, ő zsenge kora dacára érzi, amit kell. Cérnavékony hangocskája persze kevés, de a kisfiúban ott rezeg a tudás, amit közvetít, az érték. Őt hallgatva nem kételkedhetünk abban, hogy a fény felé haladunk. Viktor él!
Пацан крут! Цой бы улыбнулся )))
Strings of wires, current through my hands
Telephone speaks in all the voices "Goodbye" It's time...
Coat on the nail, scarf in its sleeve
And the gloves in the pocket whisper:
"Wait until morning! Until morning..."
But a weird noise is calling me "On the road!"
Maybe my heart's beating, or a knock on the door
And when I will stop to look back on my doorstep
I will only say one word "Believe!"
And again to the station, and again to the trains
And again the conductor will hand me sheets and tea
And again I won't sleep and again through the rattle of the wheels
I will hear the word "Farewell!"
But a weird noise is calling me "On the road!"
Maybe my heart's beating, or a knock on the door
And when I will stop to look back on my doorstep
I will only say one word "Believe!"
