Az elhagyott Bari, avagy megújítható-e a 21. században a pansori

Az ázsiai színpadi zenék sokunk számára idegenek, gyakran idegesítőek, miközben a kínaiak számára a kínai, azon belül is leginkább a pekingi opera, a japánoknak a kabuki, és nem utolsó sorban a koreai emberek számára a pansori hallgatása élvezetes szórakozás. Vagy mégsem? Bizony, az ifjú koreai generáció már korántsem olyan elkötelezett híve a pansorinak. Néhány héttel ezelőtt láttam a Seopyeonje c. filmet, amely a hatvanas években játszódik, és a pansorit előadó vándorzenészek keserves életét mutatja be. A filmről olvasgatva azt találtam, hogy a koreaiak azt mondják, hagyjátok már a pansorit, régen volt, elmúlt. A pansori, amely évszázadokon keresztül megadta a nevetés és a könnyek lehetőségét, a mai koreai emberek számára már idejétmúlt.

De mégis, vannak, akik megújítják, divatos kifejezéssel élve újraértelmezik a pansorit, és nem is akármilyen sikerrel.

Három fickó, Han Seung-seok (ének), Jung Jae-il (jelen esetben zongora) és Bae Sam-sik (drámaíró, szövegíró) gondolt egy merészet, és Bari az elhagyott (Bari abandoned) címen feldolgozták a sámánlegendát.
Céljuk, a kortárs zenében helyet találni a tradicionális műfajnak. Bari története nemcsak egy régi népmese felidézése. Bari a hetedik királylány sorsában a ma is megszólal: a kivándorolt koreaiak, a Koreába bevándorlók, a háború sújtotta Közel-Kelet, Tibet társadalmi és humanitárius kérdéseinek is hangot ad.

A legenda szerint Ogu király hiába remélte, hogy fiú örököse születik, így a hetedik lány világra jöttekor őt, Barit aprócska korában elhagyták, azaz egy drágakövekkel díszített ládikába tették, és apja a tengerbe vetette. Teknősök vagy sárkányok mentették meg, majd egy parasztcsalád vette magához. Közben Ogu király megbetegszik, és kiderül, hogy egyetlen módja van meggyógyításának, a Dongdae hegységből kell vizet hozni. Bari elindul, hogy vándorútja végén megszerezze az élet vizét. Az idősebb királylányok megtagadják hogy vele tartsanak, így aztán egyedül teszi meg a nagy utat.

Közben mindenféle viszontagsággal és próbákkal kerül szembe. Útja közben egy házhoz ér, és az ott lakó öregasszonyt kérdezi meg, merre induljon tovább. Az eligazítja, ő pedig cserébe kimossa az asszony ruháit, megszabadítja a tetvektől. Az asszony, aki nem volt más, mint Mago, a világ teremtője, hálából nemcsak az utat mutatja meg neki, hanem megajándékozza egy arany csengettyűvel, egy ággal, és három varázslatos virággal. Bari folytatja útját, átkel tizenkét hegyen. A hegyek között szellemek üvöltenek, de a lányt nem tudják megállítani. Végül elérkezik a Hwangcheon folyóhoz, amelyen csak a holtak kelhetnek át. A folyó őrei megtiltják Barinak az átkelést, de ő megmutatja nekik a Magotól kapott virágokat, amely azt jelenti, hogy ő egy istennő, így az őrök átengedik. Átkel a folyón, eléri az alvilágot. Útja közben egy vastüskékből épített várhoz érkezik, integetni kezd a virágokkal, aminek hatására a vár füstté válik, és az ott bebörtönzött bűnös lelkek szabaddá válnak. Tovább haladva újabb akadályba ütközik: elér egy rózsaszínű folyóhoz, amelynek vizétől elolvad minden emberi test. Bari azonban csengetni kezd az arany harangocskával, mire szivárvány keletkezik a víz fölött, ő pedig átsétál rajta és elérte a Dongdae hegyet. Bari a hegy kapuőrének Dongsujának a felesége lesz, három gyermekük születik. Csak a harmadik gyermek megszületése után mutatja meg Dongsulja, hogy hol található a hegyen az élet vize. A vízparton nő a reinkarnációs virág, a Hwansaengkkot. Bari merít a vízből, szed a virágból. Visszatérve azt látja, hogy Dongsulja elment a három gyermekkel, így Bari visszatér hazájába. Megérkezve az a hír fogadja, hogy távollétében Ogu király, és a királyné meghaltak. A víz és a Hwansaengkkot segítségével életre kelti őket, s így elnyeri jutalmát: a túlvilág istennője lesz, aki elkíséri a holtakat útjukon a túlvilágon. Őt tekintik az első sámánnak, és ő a sámánok koreai védnöke.

Az elhagyott hercegnő története évszázadokon keresztül volt példaképe a koreai nőknek. Jelképezte az odaadó nőt, aki életét a szüleinek szenteli, aki gyermeki jámborságában szülei hibái ellenére feláldozza magát értük. Bari egyúttal nemzeti hős is, aki megmenti a királyt. A konfuciánus női modellt testesítette meg, amelynek legfőbb jellemzői a kitartás, odaadás, bátorság. Bari értékeléséről bővebben itt olvashattok.

A 12 perces epikus dráma archaikus nyelven jeleníti meg a történetet, a szövegíró éles szatírát alkalmaz. Külön érdekesség, hogy az előadást, amelyben egy nő a főszereplő, férfi személyesít meg.

A három férfi létrehozott valamit, ami még csak a kezdet. Megmutatták a pansori jövőbeli irányát.
Hallgassátok meg:

Az egyik legfontosabbnak tekintett zenei díj Dél-Koreában a Korean Music Awards. 2015-ben a crossover album kategóriában a Bari abandoned kapta az első díjat.

Akinek megnyerte a tetszését ez a megújító előadás, ajánljam figyelmébe a következő igazán különleges, különböző zenei műfajokat, a régit és az újat keresztező felvételt is.