Nem ma készült, a főszerepet alakító két, általam kedvelt színész még igen ifjú volt, mégis, egyikük sem okozott csalódást. A fiatal lány szerepében a Postman to Heaven mozifilmből és A királyi ház titkai c. sorozatból, ill. még számos további alkotásból ismert Han Hyo-joo látható, aki rendelkezik a fiatal koreai színésznőknek azzal a kellemes szokásával, hogy nem nyafog, nem csicsereg, ez pedig csodaszámba megy arrafelé. És még egy! Ő azon kevesek egyike, akik tudnak szinte csúnyák, időnként pedig igazán szépek lenni, mint például Yoon Eun-hye.
Bár elsősorban ennek a két színésznek a kedvéért csaptam bele a Ride Away (2008) c. filmbe, ill. a film feliratának fordításába, menet közben meg kellett állapítanom, hogy a történet, a rendezés, a szép képi megjelenítés egészében nagyon megérdemelte, hogy így tizenkét év után szülessen hozzá magyar felirat. A színészi alakítások a koreai filmek esetében mindig, így most is figyelemreméltók, bár jelen esetben elsősorban a már említett két főszereplőt és a lány apját játszó Kim Eung-Soo-t lehet kiemelni, hiszen a film csupán egy maroknyi karaktert vonultat fel. Ráadásként még valami mást is tartogat nézői számára a rendező. Hogy mit, arra a poszt végén térek ki.
Kezdetben kissé szorongtam, ugyanis az asianwikin a kommentelők tétován ugyan, de nem túl derűs véget emlegettek. A tétovaság oka, hogy a film lezárása - ez sem ritka szokása a koreaiaknak - nem egyértelmű, azaz, ki-ki a maga gusztusa, habitusa szerint állíthat elő kedvére való befejezést. Bevallom, én egy derűs véget alkottam a történetnek méghozzá a zárókép alapján.
Itt szeretném megmagyarázni, miért hagytam lefordítatlanul az angol címet. A ride away a maga nemében tökéletes, hiszen ennek a két szónak a jelentése a történetnek több, sőt, talán összes vetületét tartalmazza. Ez az a kivételes eset, amikor a mi szép, magyar nyelvünkön képtelenség lett volna ennél kifejezőbb címet találni.
Az elsőéves egyetemista lány az iskolához közeli antikváriumban felfigyel az ott dolgozó srácra, majd az újabb találkozások érdekében könyveket visz eladni, hogy legközelebbi látogatásakor - lányos zavarában - az egyik általa eladott könyvet vásárolja vissza, jelentős felárral. Barátnője segítségével hamarosan többet is megtud a fiúról. Rájön, hogy a srác biciklivel közlekedik, ezért öccse közreműködésével megtanul biciklizni, hogy így kerüljön közelebb a fiúhoz. Az akció sikerrel jár, s lassan kölcsönös kötődés alakul köztük, miközben nem ismerik egymás életének korábbi, fájdalmas titkait.
Ennél a pontnál meg kell állnom, mert a leírás alapján talán többen rémülten menekülnek azt gondolván, hogy csupán másfél óra jajveszékelés és zokogás az, amire invitálom őket. Pedig nem így van. A filmben ugyan valóban ott lengedez a melankólia, a mű második felében a feltáruló múlt fájdalmas jelenetek szemlélőivé tesznek, ám ennek dacára is van valami kedves bája a történetnek. Ha-jung és Soo-wook között a szerelem a színészeknek és a rendezőnek köszönhetően olyan halkan és finoman bontakozik ki, hogy a nézőben ennek a kedves atmoszférának az emléke marad meg.
És akkor következzen a korábban említett ráadás. A filmet a fentieken felül feltétlenül érdemes még megnézni a világ egyik legremekebb társasjáték-ötletéért. A játékról nem mondok mást, mint hogy nem versengés, hanem valódi, élvezetes játék, amely eközben a résztvevők tudását gyarapítja, s nem utolsósorban az utazás élményét adja, amire a mai, koronás időben úgyis ki vagyunk éhezve. Aki hozzám hasonlóan beleszeret ebbe a társasjátékba, garantáltan szervezni kezdi hadra, azaz játékra fogható ismerőseit. Azután nem marad más hátra, mint megtervezni, hogyan lehet megvalósítani azt, amihez a játék olyan nagy kedvet csinál.
