Szöul nagyvárosi forgatagában van néhány kis sziget, amely őrzi a régmúlt emlékeit. Ilyen a fényesre glancolt Bukchon Hanok házak csoportja, amelyről írtam már ottjártunkkor. A hagyományos koreai lakóépületek nem múzeumok, családok laknak benne. Nappal a házak közötti utcákon turisták andalognak. A Jongno-gu ad otthont az 1930-as években épült másik, az előbbinél kócosabb, de rendetlenségében is megkapó, emeletes épületek által körbezárt házcsoportnak.
Az Ikseon-dong egyelőre nyugalmasan leheli a harminc-negyven évvel ezelőtti élet hangulatát. A területet az 1920-as években Gyeongseong néven emlegették. A japán gyarmati uralom következtében egyre sűrűbben épülő japán stílusú épületek miatti aggódás eredményeként Jeong Se-gweon ingatlanfejlesztő a város számos részére hanok falvakat tervezett. Elgondolásának csak egy töredéke valósult meg, mint például a Bukchon és az itt bemutatott Ikseon-dong, de amit tett, azzal nemcsak elindította a Szöulban, s ezzel együtt Koreában addig ismeretlen műfajt, a várostervezést, hanem hozzájárult a koreai tradicionális építészet megőrzéséhez. A házak aránylag kicsik, átlagosan ötven négyzetméteresek, a hagyományostól eltérően vízvezetékkel és padlólappal készültek az akkori kornak megfelelően.
Ikseon-dong a környező sokemeletes házak, mondjuk az Ibis Ambassador Hotel valamelyik szobájának ablakából nézve kaotikus labirintusnak látszik. A magasból leereszkedve azonban mást, vagy mást is láthatunk.
A koreai háború után sokan találtak ott menedéket. Virágzó és élénk közösség alakult. A 2000-es évek elejéig működtek ott szórakozóhelyek, ahol fiatal nők mulattatták pénzes vendégeiket zenével, tánccal, beszélgetéssel, majd 2004-ben terv született a terület lerombolására. A lakosság azonban tiltakozott, így sikerült megmenteni a hanok házakat.
Manapság a Bukchon mellett az Ikseon-dong is egyre több kíváncsi látogatót fogad. A girbegurba sikátorok, a kicsi házak a múlt nosztalgikus hangulatával örvendeztetik meg a sétálókat.
Ám nemcsak sétálni lehet, hanem enni-inni, emléktárgyakat vásárolni. Számos sajátos hangulatú vendéglő, kávézó várja a nézelődésben megfáradt hazai és külföldi turistát.
A nyolc éve nyílt Tteuran (belső kert) teaházban üldögélni a testnek és léleknek egyarán üdítő.
Az Uncle Video Town a kávén kívül filmnézéssel is csábít.
Mennyei mártásban pihenő, lótuszgyökérrel bolondított tészta. (Japánban a lótuszgyökér az újévi ünneplés elengedhetetlen része, mert a növény gyöktörzsének lyukacskáin keresztül - hitük szerint - meglátják az újesztendő lehetőségeit. A légzőszervekre kifejtett jótékony hatása miatt teát is készítenek belőle, de Japánban az ételkészítés mindennapos kelléke, Kínában a növény levele saláták egyik összetevője.)
A Szöul Intézet adatai szerint 2006-ban számlált 22672 hanok házból 2014-re már csak 11195 maradt. Hogy mit jelez a városban itt-ott feltűnő zöld-rózsaszínű függöny, és egyéb hanokkal kapcsolatos nem túl biztató tudnivalókról a Korea Times cikkét itt olvashatjátok.
Aki teheti, látogasson el ide mihamarabb. A városvezetés tervezi a környék felújítását, amely feltehetőleg véget vet a csöndnek és nyugalomnak.
Megközelíthető a Jongno 3-ga metróállomás 5. kijáratától.
