Valamikor írtam már Gochangról, a dolmenekről, a közelében található remek nemzeti parkokról. A várostól alig tíz kilométerre északkeletre található Naejangsan Nemzeti Park (내장산국립공원) azonban említetlenül maradt. Pedig az ott emelkedő hegyek rendkívüli látványt nyújtanak - különösen ősszel. Most a nyár közepén első hallásra talán értelmetlennek tűnhet, hogy az őszről írok, de szerintem épp most van ideje, amikor a fullasztó kánikula után, ezen az őszt idéző hétvégén várjuk a nyár visszatértét. Nemsokára újra jön a forró napsütéstől vibráló, érett nyár, majd követi a szép és szelíd ősz, amely már nem éget, hanem puhán simogat, és varázslatos színeivel csöndes, mélázós sétákra hív.
Meg hát azért is most van az ideje a hely említésének, mert aki koreai utazást tervez, a képek láttán fontolóra veheti, mikorra időzítse.
Szöulból a City Hall Stationnél található Express Bus Terminalról autóbusszal, vagy KTX-szel lehet eljutni a félsziget délnyugati részében fekvő Gwangjuba vagy Jeongeupba, ahonnan helyi buszjárat visz a nemzeti parkhoz.
A parkba belépőt kell váltani, az ára 3000 won. A látogatók ingyen kapják a térképet, és nem csak koreai nyelvűt.
A parkon kívül is, de bent is lehet találni ebédelőhelyet, sőt köztük olyat is, amelyben nemcsak húsételt, hanem vegetáriánusok számára készített bibimbapot és pajeont is feltálalnak. Aki átfázik az október-novemberi hűs szellőben, igyon a környék minden árusítóhelyén kapható makgeollit.
Egyszóval, a Naejangsan Nemzeti Park... A 81,7 négyzetkilométer területű park három hegyet - Naejangsan, Baegamsan és Ibamsan - foglal magába. Legmagasabb csúcsa a Sinseonbong (763m), amelyből jól látszik, hogy nincs szó égbetörő magaslatokról. Ám minden csúcs egyedi sziklaformációt mutat. A területen 919 növény- és 1880 állatfajt tartanak nyilván, köztük 12 veszélyeztetett fajt, például a kis fülű macskát és a sárga nyakú nyestet.
A veszélyeztetettek közül néhányan: leopárdmacska, vidra, teknős és a Lycoris, illetve a piros denevér.
A kirándulás a természet szépségeiben való elmélyülésre vágyóknak ajánlott.
Meg kell jegyezni, hogy a park rendkívül népszerű a túrázást kedvelő koreaiak körében, tehát megeshet, hogy egyes szakaszokon nem épp magányos barangolásban lesz részünk. Nem szabad elfeledkezni azonban arról, hogy a kiránduló, a városból kiszabaduló koreaiak nagyon barátságosak, vidáman mosolyognak az idegenekre, és harsány fájtingolással biztatják a hozzájuk képest többnyire puhány nyugati kirándulót. Mert bizony általános tapasztalat, hogy ők jobban bírják, és nem csupán a fiatalok, hanem az ajummák és az ajeossik is!
Ahogy az előző képen is látszik, meg persze ezen a fotón is, az ösvények és lépcsők sokaságán kell magasra hágni.
A hegygerincre érve viszont csendes sétára is van lehetőség.
Megtalálhatók itt a a hajók és házak fapadlójának kedvelt anyagát adó keleti fehér tölgy (Quercus aliena), és az előzőhöz hasonlóan 30 méter magasra megnövő mongol tölgy (Quercus Mongolica) méltóságteljes példányai.
Talán a leginkább a nálunk japán juharként (hogy is hívhatnák másképp) ismert ujjas avagy legyezőlevelű juhar (Acer palmatum) járul hozzá október végén és november elején az erdő káprázatos színéhez.
És nem szabad elfeledkezni az utak mentén sorakozó ginkgo bilobákról, amelyeknek bájos legyezőszerű leveleit a csípős őszi hajnalok hihetetlenül szép sárga színűre festik.
Nyáron is elbűvölő látvány.
Aki nekiindul, számítson rá, hogy nem könnyed sétára vállalkozik.
Isten éltesse a ma születésnapjukat ünneplőket! Jó egészséget és boldogságot kívánok az alábbi virágokkal.
A Baekyangsa templom, a dús zöld lombok és az egyik sziklacsúcs.
A templom színes tetőszerkezete alól az érintetlen és fenséges táj.
A Naejangsa templom és környezete sem kevésbé szép. A kép bal felső sarkán a ragyogó sárga lombú ginkgo látszik.
A videó segítségével alaposan körül lehet nézni. Ne hagyjátok ki!
Egy kis ízelítő a télből.
Egy majdnem ötperces hűvös fuvallat az Arirang TV jóvoltából. Amikor az ősz télbe fordul...
A Baekyangsa templom zömök kapujával veszünk búcsút.
