A tegnapi hanok házak megcsodálását követően még mászkáltunk. Nagyjából azt az elméletet követtük, hogy ha az ember megy az orra után, előbb vagy utóbb kilyukad valahova. Jó elgondolás volt.
Rövidesen az Insadongon találtuk magunkat. Nem kell Szöulban járni ahhoz, hogy tudjuk, az Insadong a turistáknak kínált szuvenírek gyűjtőhelye. Egymást követik a bóvlikat illetve a - némileg több pénzt áldozni tudók számára - egyedi, vagy annak tűnő ruhakölteményeket árusító üzletek.
Szép legyezők és egyéb csinosabb darabok:
Ecsetek minden méretben - nem a mi pénztárcánknak:
Elhagyva az Insadongot, újra a már jól ismert, koreai ételeket kínáló bódék jelentek meg a járdák úttest felőli részén. Az alábbi árusnál a nyúzott, párolt kígyófej is étlapon volt. Tudom, hogy soha vissza nem térő alkalom, de kihagytuk.
Az a barna színű dolog a tálban pontosan az, aminek gondoljátok. Nem kóstoltuk meg, bár igazán nagyon ínycsiklandó volt.
A lenti képen a szokásos szelíd elemózsiák láthatók, tteokbokki és társai.
Az alábbi képen látható konténerben - sosem találja ki, aki nem járt itt, - cipész, magyarul suszter tevékenykedik. Több ilyet is láttunk.
Ha azt hiszitek, hogy a tegnapi bámészkodás itt véget ért, nagyon tévedtek. Ezután következett a Cheonggyecheong patak egy részének bejárása. Erről azonban majd külön posztban számolok be.
A reggelihez most elég lesz nektek ennyi. Ne hagyjátok, hogy elvegye az étvágyatokat a finom, párolt kígyó- és rovar-egytál.
Jó étvágyat mindenkinek!
