Mire jó, ha az ember megnéz egy mérsékelten jó koreai drámát? Aki figyel, akár egy gyengécske és zavaros üzenetű sorozatban is megtalálja a tanulságot.
Az Oh, My Ghost c. remekműben korábbi drámák köszöntek vissza: a rágógumi hosszúságú és unalmas 49 Days és az egyik legremekebb koreai sorozat, a Coffee Prince. A készítők a nyúlfarknyi és meglehetősen semmitmondó, romantikus történetet dühödten kóválygó szellemekkel igyekeztek érdekessé tenni. Ráadásul még egy szellem által megszállt angyalarcú sorozatgyilkost is beleszőttek a dologba, ezzel elérve, hogy a történet második felében a szerencsétlen néző már azt sem tudja, mit is néz valójában. Nem ez az első, nyilván nem is az utolsó olyan koreai alkotás, amiben a forgatókönyvíró féltávnál műfajt vált.
Mindenesetre az Oh, My Ghost engem megihletett. Nézzétek meg, hogyan!
A dalt a Jaurim nevű koreai rock banda énekesnője, Kim Yoon-Ah adja elő. Szerintem a videót már ezért a nótáért is érdemes megnézni/meghallgatni.
A kurta poszt végére már csak az alábbi képet szerettem volna kitenni, vállalva hogy kissé nagyképűnek tűnök, de a labda túl magasra repült, muszáj volt leütni.
Bocs.