Leérve a városba, újra felmerült a kérdés. Milyen a valóságos Korea?

Utunk a Namdaemun piachoz vezetett. Ez ám a forgatag! Nyüzsgő tömeg, a hangok és a szagok rátámadnak az emberre. Döbbenetes mennyiségű áru, a ruhaneműtől az élelmiszerig. Sok a vevő, de a kínálat nagyobb.

A képek nem adják vissza a hely atmoszféráját. Amikor a hosszas csoszogástól sajgó talpakkal elhagytuk a piacot, döntöttem: ennyi elég volt. Ez a koreai valóságnak csak egy kicsi, talán nem is a legfontosabb része.

Tegnap a Namsan toronyhoz mentünk fel. Azt reméltem, látjuk Szöult, de tévedtem. A párás időben a részletek nem látszottak tisztán.

Újra lent. Vajon milyen az igazi Korea?

A tegnapi hanok házak megcsodálását követően még mászkáltunk. Nagyjából azt az elméletet követtük, hogy ha az ember megy az orra után, előbb vagy utóbb kilyukad valahova. Jó elgondolás volt.

Rövidesen az Insadongon találtuk magunkat. Nem kell Szöulban járni ahhoz, hogy tudjuk, az Insadong a turistáknak kínált szuvenírek gyűjtőhelye. Egymást követik a bóvlikat illetve a - némileg több pénzt áldozni tudók számára - egyedi, vagy annak tűnő ruhakölteményeket árusító üzletek.

Szép legyezők és egyéb csinosabb darabok:

Ecsetek minden méretben - nem a mi pénztárcánknak:

Elhagyva az Insadongot, újra a már jól ismert, koreai ételeket kínáló bódék jelentek meg a járdák úttest felőli részén. Az alábbi árusnál a nyúzott, párolt kígyófej is étlapon volt. Tudom, hogy soha vissza nem térő alkalom, de kihagytuk.

Az a barna színű dolog a tálban pontosan az, aminek gondoljátok. Nem kóstoltuk meg, bár igazán nagyon ínycsiklandó volt.

A lenti képen a szokásos szelíd elemózsiák láthatók, tteokbokki és társai.

Az alábbi képen látható konténerben - sosem találja ki, aki nem járt itt, - cipész, magyarul suszter tevékenykedik. Több ilyet is láttunk.

Ha azt hiszitek, hogy a tegnapi bámészkodás itt véget ért, nagyon tévedtek. Ezután következett a Cheonggyecheong patak egy részének bejárása. Erről azonban majd külön posztban számolok be.

A reggelihez most elég lesz nektek ennyi. Ne hagyjátok, hogy elvegye az étvágyatokat a finom, párolt kígyó- és rovar-egytál.

Jó étvágyat mindenkinek!

A tegnapi fárasztó utazás miatt mai napra valami laza programot terveztünk, ezért a Bukchon hanok villák szemügyre vételezésére indultunk. Mielőtt az élvezetnek adtuk volna át magunkat, el kellett buszoznunk a Seoul Stationhöz, hogy megvegyük a KTX jegyeket. Onnan egy átszállással értük el a célállomást. A villák több vonatkozásban is Hollókőt juttatták az eszembe. A különbség csupán annyi, hogy ez a nagyváros kis része, amaz pedig egy falu egyik, különálló része.

A hasonlóság: ezekben a házakban ma is laknak, és egyúttal kissé művi az egész. A hanok olyan koreai tradicionális házat jelent, amely művészi értékkel is rendelkezik. Dél-Koreában több helyen találhatók ilyen házak, településrészek. A bukchoni egy domb oldalában helyezkedik el, és körbeveszik az elmúlt 10-15 évben épült, ezért modern villák. A hagyományos épületek nincsenek semmilyen módon elválasztva, a lejtős utcákon szabadon nézegethetik őket a látogatók.

Sajnos itt is tapasztalható, ami miatt Erdélyben bosszankodik az ember, hogy a villanyvezetékek nem a talajban, hanem a szabadban vannak, így a látványt erősen zavarják. A kép felső részén az új építésű házakból is látható egy kevés.

A házak nagyon jó állapotban vannak, igen barátságos külleműek, növényekkel körülvéve. Belülről nem láthatók, vagy legalábbis mi nem láttunk egyet sem. Így az eredeti funkciónak megfelelő és az évszakokhoz igazított okos tervezés nem látható. 

Bár a kapuk többnyire újak, akadt köztük olyan, amelyen szép kovácsolt vasalat látható.

Bár klasszikus turistalátványosság, nem bántuk meg hogy megnéztük.  

Mivel nagy várakozással figyelitek, sikerül-e kedvenceinkkel összefutnunk, megosztom veletek azokat a nem túlzottan jól sikerült felvételeket, amelyeken a találkozások alanyai láthatók.

Én szerénységből nem látszom a képeken, de ez titeket nem fog zavarni, nem rám vagytok kíváncsiak. Jelzem, készültek ugyan közös képek is, de megkíméllek benneteket.

A 3-as metró Seoul Station megállójában Roy Kimmel hozott minket össze a véletlen.

A Black Smith étteremnél maga Yoochun invitált minket olasz pastát enni. Az ebéden már túl voltunk, ezért a meghívást elutasítottuk, de a kedves találkozást megörökítettem.

A séta folytatódott, így az "A Twosome Place" nevű kávézónál So Ji Sub mutatta, milyen remek kávét ihattunk volna.

Egy óra elteltével újra So Ji Sub állta utunkat. A Giordano vonzó és feltehetően drága ruházati cikkeire hívta fel figyelmünket.

Hogy tetszenek? Megígérem, ha lesz még ilyen örömteli meglepetésben részünk, azokat is látni fogjátok. 

Tegnap kora este megérkeztünk a szállásunkra. Tavaly Szakire és Milida itt lakott, őket követtük. Kicsi vendégház, kicsi szoba. Nem luxus, de a célnak megfelel. Fürdőszoba van, ágy van, a többi nem számít.

Sötét volt mikor megérkeztünk, sokat nem láttunk. Fáradtak lévén, nagy sétára nem akartunk indulni, csak enni mentünk el. A környék járókelőktől népes. Az utcán szinte csak harminc év alatti fiatalok, ők viszont nagy számban.

Bolt, bolt hátán, a mellékutcák üzlethelyiségei vendéglátó helyek a nagyon egyszerűtől a mi sörözőink szintjéig. A környék nem előkelő, meg hát a flancos vendéglők nem is a mellékutcákban szoktak lenni.

Ahol végül kikötöttünk, egy kis kifőzde, amely családi vállalkozásként működik. A nagymamától az unokákig mindenki itt tevékenykedik. Mi tteokbokkit ettünk, - a fiam odenget is - és őszibaracklevet ittunk - fillérekért. Kettőnk egyszerű, de finom vacsorája az 5000 wont sem érte el.

A tteokbokki az az étel, amelyet Jaejoong főzött Yoochunnak, csak a miénkben nem volt tojás.

Az odeng halpalacsinta, amelyet harmonikaszerűen tűznek fel pálcikára, és forró húslevessel tálalják. A csípős levesbe mártogatva lehet megenni. A leves finom és kellemesen melegíti a gyomrot.

Helyi idő szerint este 10 óra után indultunk vissza a vendégházba. Az utcák még mindig forgalmasak, minket azonban húz az ágy. Fáradtak voltunk a hosszú utazástól. 

Az Ó- és Új-Korea közötti eltérés igen nagy. A multat és jelent - alig pár év közbevetésével - már századok látszanak elválasztani. 
Az utazóra nézve az előbbi állapot kétségkívül érdekesebb és tetszőbb. De a kit a világ e tarka nemzete és fiai közelebbről érdekelnek, ki nemcsak egyszerűen turista, hanem többet óhajt ismerni a vidék panorámáinál, és mélyebben hatolni a lakosság szívébe festői csoportjai lefényképezésénél, arra nézve a sokszor visszatetsző utóbbi viszonyok se nélkülözik az érdeket. 
A régi állapot a feltünőbb. Az új átalakulás elvész a zömben. A külső még a régi, de a belső napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen A mez megtartotta százados elavult formáját, fakó színét. De a gondolkozásmód napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen átalakulásokon megy át. Új eszmék születnek és új eszmények lépnek a régiek helyére. A hajdani világnézlet magától szűnik meg és hal ki óráról órára. 
A régi Korea napjai meg vannak számlálva. Az ósdi hagyományokat új szokások váltják fel. Az eredeti intézmények helyére hasznosabbak lépnek. És meg fog változni az egész ország képe. A csendes, méla vidéket majd vasutak cikázzák át. A művészies faragott épületeket, az egyszerű kunyhókat modern házak, gyártelepek váltják fel, a táj festői báját a kereskedelem és ipari élet fogják kiszorítani. 
Mindez elkerülhetetlen, szükségszerű, az átalakulásokat a világ természetes folyása hozza magával. 
De örülök, hogy ma vagyok itten és nem holnap. Örülök, hogy Chosent még úgy ismertem, amilyen a multban volt - a jövőben, ki, tudja, mi vár reá.

Az ősök nem láttak engem,
és én sem ismertem őket.
Biz így van: nem találkoztunk,
útjukat mégis jól tudom.
Ez az út tárva van előttünk,
miért ne járnánk mi is végig?

Ri Hvang / Thögje