Tegnap kora este megérkeztünk a szállásunkra. Tavaly Szakire és Milida itt lakott, őket követtük. Kicsi vendégház, kicsi szoba. Nem luxus, de a célnak megfelel. Fürdőszoba van, ágy van, a többi nem számít.
Sötét volt mikor megérkeztünk, sokat nem láttunk. Fáradtak lévén, nagy sétára nem akartunk indulni, csak enni mentünk el. A környék járókelőktől népes. Az utcán szinte csak harminc év alatti fiatalok, ők viszont nagy számban.
Bolt, bolt hátán, a mellékutcák üzlethelyiségei vendéglátó helyek a nagyon egyszerűtől a mi sörözőink szintjéig. A környék nem előkelő, meg hát a flancos vendéglők nem is a mellékutcákban szoktak lenni.
Ahol végül kikötöttünk, egy kis kifőzde, amely családi vállalkozásként működik. A nagymamától az unokákig mindenki itt tevékenykedik. Mi tteokbokkit ettünk, - a fiam odenget is - és őszibaracklevet ittunk - fillérekért. Kettőnk egyszerű, de finom vacsorája az 5000 wont sem érte el.
A tteokbokki az az étel, amelyet Jaejoong főzött Yoochunnak, csak a miénkben nem volt tojás.
Az odeng halpalacsinta, amelyet harmonikaszerűen tűznek fel pálcikára, és forró húslevessel tálalják. A csípős levesbe mártogatva lehet megenni. A leves finom és kellemesen melegíti a gyomrot.
Helyi idő szerint este 10 óra után indultunk vissza a vendégházba. Az utcák még mindig forgalmasak, minket azonban húz az ágy. Fáradtak voltunk a hosszú utazástól.
