Manapság nagyon sokan vannak világszerte, akik számára a kimcshi (김치) szó ismerősen cseng. A legtöbben azonnal vagy kissé tétován kimondják: Korea. És persze vannak olyanok is, akik már ettek is kimcshit, amely híresen egészséges, erjesztett ételféleség. A leggyakrabban az általunk kínai kel néven ismert káposztaféléből, újhagyma, gömbér, retek, fokhagyma, őrölt csili, halszósz és só hozzáadásával készül, de amúgy számtalan változata van. A szöuli kimcshimúzeum 187 fajtát különböztet meg. Kis túlzással azt is mondhatjuk, ahogy mifelénk a lecsó, náluk ahány ház, annyiféle kimcshi. Ahol én venni szoktam - amit én itthon készítek, az valahogy sosem olyan jó - abba még koreai körtét (Pyrus pyrifolia; nasi körte) is tesz készítője, a magyarul törve, de szaporán beszélő asszonyság. A kimcshit a dietetikusok a világ legegészségesebb ételének tartják, a benne megtalálható tejsavbaktériumot pedig Lactobacillus kimchii névre keresztelték, azaz egy külön nevet érdemelt ki. 

Száz szónak is egy a vége, aki ad magára, az bizony tudja, hogy a kimcshi koreai étel, s talán még azt is tudják, hogy a koreaiak számára nincs étkezés kimcshi nélkül. Megjegyzendő, hogy a dél-koreai kajáldákban, a legegyszerűbbekben is, ha a vendég felfalta a kimcshit, mielőtt a főétele elfogyott volna, a felszolgáló az első szóra, sőt, akár szólás nélkül is, azonnal hoz még utánpótlást.

Tavaly, már nem először támadt viszály, volt méltatlankodás, szemöldökök összevonása amiatt, hogy egyes kínaiak a kimcshit kínaiasítani akarják. Legutóbb a koreai atyafiak amiatt hördültek fel, mert Zhang Jun kínai ENSZ-nagykövet fotókkal illusztrált - szerintük - furcsa bejegyzést tett közzé. A kínai úriember ugyanis kimcshit készített. Ez önmagában számunkra nem érzékelteti a morgolódás jogosságát, de hát mi nem ismerjük a hátteret. Az előzmények azonban ugrásra késztették a koreaiakat. Kínában, leginkább Szecsuánban van tudniillik egy pao cai néven ismert savanyúság, amelyet gyakran próbálnak a kínaiak összemosni a kimcshivel, azaz szép csendben azt sugallják, hogy a kimcshi nem koreai, hanem valójában kínai találmány. A felhörrenés egyaránt jellemezte a koreai kormányzatot és a Dél-Koreában nagyon népszerű Naver internetes közösségi portál netezőit, míg a kínaiaknál a Naverhez hasonlóan kedvelt Weibo-n sorjáztak a vélemények. A koreaiak számára a kimcshi annak ellenére is a koreai nemzeti identitás egyik legfontosabb szimbóluma, hogy ellentétben a közvélekedéssel, a mai kimcshi története nem háromezer, csupán nagyjából háromszáz évre nyúlik vissza, hiszen a csili kb. 1500 táján került át hozzájuk Japánból, majd a tudósok szerint nagyjából kétszáz évvel később vált általánossá a használata.

A koreai és kínai közösségi oldalak használói nagy elánnal vetették bele magukat a vitába, adtak és kaptak. Ehhez a kiindulópontot a Li Ziqi nevű kínai videóblogger adta meg, amelyet hamarosan követett a másik oldalon Hamzy, aki főként arról ismerhető fel, hogy negyvenkilós leányzó létére eszement mennyiségű ételt tud betolni. Videóin az ő falása közben valószínűleg minden néző szíve megesik a leány körül ődöngő eben, aki résztvevője nem, csak szemlélője lehet a nagy zabálásnak. Hamzyra keresve a youtube-on bármelyik találatot választhatjátok, egyedül az étel fajtájában van különbség, a felállás és az elfogyasztott mennyiség azonos.
Na jó, egyet ideteszek. Szerintem rettenetes.

November elején az ISO új szabályokat tett közzé a pao cai fejlesztésével, tárolásával és szállításával kapcsolatban, s bár az új szabályozás határozottan kinyilvánította, hogy a dokumentum nem vonatkozik a kimcshire, a kínai médiumok némelyike, például a - mondjuk úgy - erősen nemzeti beálllítottságú, állami vezetésű Global Times ezt "a kínai vezette kimchi-ipar nemzetközi szabványának" nevezte, nem zavartatva magát azáltal, hogy a kimcshit és annak hagyományos elkészítését, amit kimdzsang (김장) néven ismernek, az UNESCO már 2013-ban a szellemi világörökség részének nyilvánította. 

A pao cai a kimcshihez hasonlóan zöldségekből készül, sós vizzel öntik nyakon, de véletlenül sem azonos a fűszeres, csípős koreai körettel. Ezt jól mutatja a két étel külleme is. 

A helyzet pikantériája, hogy a nagy koreai kereslet eredményeként az ország hosszú évek óta importra szorul kimcshiből. Lehet találgatni, melyik ország exportál a legtöbbet Dél-Korea számára az elengedhetetlen ételből. Hát persze, Kína. Hogy a kereslet miért nőtt meg, arra csak egy magyarázatot találok: lassanként kiöregednek azok az asszonyságok, akik minden évben nagy nekibuzdulással vettek részt a kimdzsangon. Feltételezhetően az ifjabb generációk többsége nem maga készíti a kimcshit, hanem vásárolja. Annak dacára, hogy a mezőgazdasági(?) és kulturális(?) kormányzat évről évre fesztiválok szervezésével segíti és szorgalmazza a hagyományos kimcshikészítő rendezvényeket.

A képen az egyik ilyen, nagyszabású fesztivál látható

A kimcshikészítés nemcsak Dél- és Észak-Koreában dívik, hanem a harmadik Koreában is, vagyis a Kínában található Csilin tartományban, amelyről egy korábbi posztomban már írtam. Az alábbi kép ezt bizonyítja.

A kimcshi persze nem az egyedüli koreaikum, amely miatt Dél-Korea vitába kénytelen bonyolódni. Aki azt hiszi, hogy a szomszédos országok kisebb-nagyobb zördülései kulturális javak, történelmi események kapcsán csak itt nálunk, Közép-Európában zajlanak, óriási tévedésben van. A koreaiak különböző, számukra fontos dolgokban állnak vitában szomszédaikkal, Japánnal és Kínával.

Én személy szerint érdeklődéssel figyelem, elcsitul-e mindkét fél elégedettségével a vita. Annak fényében különösen érdekes a dolog, ha példának okáért Baráthosi Balogh Benedek könyvére gondolok, amelyben írója elég alaposan körbejárta, a múltban Korea a nagyok árnyékában milyen sok dologtól fosztatott meg.

A Koreai Kulturális és Információs Szolgálat (KOCIS) a holdújévet megelőzően, annak alkalmából a szöuli székhelyű nagykövetségeket megkérdezte, érdekli-e őket az ünnep kapcsán a kimcshikészítés, amelyhez ők biztosítanák a szükséges alapanyagokat. Tizennyolc külképviselet válaszolt igennel, köztük a szöuli magyar képviselet. A jelentkezők közül a dán, belga és magyar nagykövetség fotókat ill. videót is közzétett a kimcshi elkészítéséről, ezzel népszerűsítve a remek ételt, s egyben kinyilvánították, Dél-Korea mellett állnak a viszályban.

Az alábbi videóban a jelenlegi magyar nagykövet és családja ügyködését láthatjátok. Ők helyzeti előnyben vannak, hiszen nagykövetünk felesége koreai, amit három fiúgyermekük le se tagahatna, így a gyermekek valószínűleg az anyatej mellé is kaptak már a kimcshiből. Érdekes látni, hogy mennyire domináns az ázsiai jelleg: mindhármukat inkább koreaiaknak, mintsem magyarnak (európainak) néznénk.

Ebben is, mint sok másban, igaza van jjagnunnak.

Csoma Mózes párhuzamként megemlíti a kimcshihez hasonlóan nagyon egészséges savanyú káposztát, s az abból készített székely káposztát. A savanyú káposzta azonban nem köthető egyetlen nemzethez, a székelykáposztának pedig semmi köze a székelyekhez, de ez nem von le semmit abból, hogy említésükkel a nagykövet úr egy kis reklámot szolgáltatott a magyaroknak is.

A fentiektől függetlenül csak azt tudom javasolni, ha módotok van, egyetek kimcshit! Azok számára, akik kezdők a témában: a kimcshi nagyszerű, rendkívül egészséges, de "illatos". A koreaiak külön kimcshihűtőt tartanak annak érdekében, hogy a többi étel ne legyen kimcshiszagú.
A bátrabbak pedig kimchi bokkeumbap-ot, azaz kimcshis sült rizst (김치 볶음밥) is főzhetnek, ami mennyei, és egyszerűen elkészíthető.

Mondd jjagnun, emlékszel a Coffee Prince-beli kimcshis sült rizses jelenetre?

Receptet itt találtok.  Vagy itt. Jó étvágyat!