A japánkertbe érkezve a nyári napforduló kiadós záporral örvendeztetett meg minket, de ez sem rettentett el tőle, hogy végigsétáljunk az ösvényeken, aprócska kőhidakon. Megjegyzem, a társaság legifjabb tagja hozzám hasonlóan fittyet hányt a kissé mostoha időjárásra, miközben a felnőttek miatta aggódtak.
Bár neve szerint japán, de nekem eszembe juttatta koreai utazásunk utolsó napját, amikor a Szöultól mintegy húsz kilométerre fekvő Jade Gardenben kószáltunk. Az a kert koreai, az itteninél sokallta nagyobb, nem sík, hanem dimbes-dombos, sőt, ott az eső sem esett. Sok különbözősége ellenére bennem, belül mégis azt idézte. Annyira idézte, hogy ha tehetném, gyorsan elutaznék oda, vagy inkább visszapörgetném az időt, hogy ott lehessek újra.
Az a tény, hogy ez a kert képes a távol-keleti hangulat felkeltésére, bizonyítja, hogy érdemes ellátogatni, csöndes séta közben megcsodálni. Hogy hol találjátok? A poszt végén, a képek után megtudhatjátok.
Íme, amit tegnap láttunk:
A helyszín:
Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola
