Vagy két hete megnéztem a Leto (Nyár) című orosz-francia zenés filmet, amely nagy kritikai sikerrel mutatkozott be a 2018-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A film érdekes próbálkozás a nyolcvanas évek elején minden tiltás, de legalábbis korlátozás ellenére bontakozó szovjetunióbeli rockzene bemutatására. A Leto hangulata minden, csak nem felvillanyozó, de nyilvánvalóan valósághű. Az elszánt fiatalok jogos lázadása elsősorban külsőségekben, kisebb részben a dalszövegekben elrejtve nyilvánul meg. Az akkori viszonyokra jellemzően az ifjúságnak szinte csak a szabadban, vízparton volt lehetősége a gusztustalanul álságos rendszerrel szembeni felszabadult szórakozásra.
Az igazi Vitya Coj
Sikerült megmutatni a már ismert, közel harmincéves Mike Naumenko és a húszas évei elején járó Viktor Coj barátságát. Mike első hallásra felismeri a srác nem mindennapi tehetségét, meghatóan önzetlenül segíti barátját. Úgy gondolom, a rendszer által felügyelt koncertek hangulatán túl ez az, ami emlékezetessé teheti az alkotást, amely a szovjet rock felvillantásán felül valójában egy szerelmi háromszöget helyez a középpontba.
Az igazi Mike és az igazi Viktor
Ami miatt a Leto minden hivatalos lelkendezés dacára nem teljesítette a várakozást, az a félig koreai, félig orosz Coj hiteles ábrázolása, vagyis annak hiánya. Akik csak a film megtekintése során ismerik meg a nyolcvanas évek ikonikus rockzenészét, azok feltehetően nem is értik, ki volt ő. Azt sem értik, a férjét, Mike-ot szerető Natasa miért kezd vonzódni Viktorhoz. Az igyekvő, de ennek ellenére halvány teljesítményt nyújtó Németországban született koreai színész, Teo Yoo nem tud csodát tenni. Ahogy a Bohém rapszódia főszereplője se. A Queenről készült film körül lihegők nem veszik észre, hogy nem a film, hanem a Queen zenéje az, ami a moziban ülve elvarázsolja őket. A Leto kicsit más, kicsit jobb, hiszen a kor nyomasztó és számunkra nagyjából ismeretlen levegőjét nagyszerűen a néző elé varázsolja.
Még mindig az igazi Vitya Coj
Amennyiben a tiszta jószándék vezérli a filmkészítőket - ez a Bohém rapszódia esetében erősen vitatható -, érdemes lenne elfogadni, hogy az óriási karizmával megáldott-sújtott tehetségeket szinte reménytelen filmen bemutatni. Marhára nem elég egy külsejében hasonló színészt bevetni, a szerencsétlen épp azt nem fogja láttatni, ami a lényeg. Abból, ami legalábbis ébredezett már akkoriban Viktor Cojban, Teo Yoo semmit nem tudott felvillantani. Ehhez a vágott szem és a fekete haj kevés.
Viktor Coj a koryo-saram egyik méltán híressé lett képviselője 28 éves korában vesztette életét egy autószerencsétlenségben. Döbbenetesen rövid életében olyan rajongótábora volt zenéjének és nem utolsósorban a rendszert megelégelő, fiataloknak írt dalszövegeknek, hogy halálát követően, elég helytelenül, 65 fiatal dobta el az életét, mert nélküle üres lett a világ. Szomorúan sokat árul el ez a csodás szovjethatalomról. Viktor azonban a rövid idő alatt is sikeresen teljesítette feladatát, kimondta azt, ami sok-sok fiatal fejében megfogalmazódott: másképp akarunk élni.
Ami miatt muszáj volt írni róla, az nem félkoreai származása. Mint majd hallani lehet, a mi fogalmaink szerint nem volt jó énekes, hangja nem egy huszonéves srác hangja, nem volt a gitár Yehudi Menuhinja (brrr) sem, bár nem volt rossz gitáros. És nem volt, semmiképpen nem, a peresztrojkát meglovagoló, hírnévre vágyó zenész. Mellesleg jegyzem meg, hogy 1989 nyarán filmjeivel az Egyesült Államokban járt, de az oly sokak által vágyott lehetőség nem hatotta meg, nem erre vágyott.
Dalszövegei bizonyítják, hogy nem politizált. A szövegek költemények, amelyek nem direkt módon bírálták a rendszert. Ennél sokkal többet tettek, illetve adtak és adnak ma is.
Пачка сигарет (Egy csomag cigaretta)
megfordultam - és nem láttam a lábnyomaimat.
amely csak árnyékot hagy a földön.
és zene nélkül nem akarsz eltűnni.
amely csak árnyékot hagy a földön.
Hogy milyen legendás alakja volt a szovjet rock indulásának, milyen irányadó volt a fiatalok nagy tömegei számára, jól jelzi hogy a 28 évesen elment Viktor Coj alakja, zenéje még most, halála után 28 évvel is élénken él az emberek emlékezetében. Sőt, nemcsak az emléke él, hanem tömegek hallgatják. Azok, akik annak idején, és azok fiai-lányai. Meg a posztíró, aki egyre inkább érzi, hogy Vityka nem akármilyen üzenetet közvetített a nyolcvanas években - és azóta is. Ezt felismerni jobb későn, mint soha. Vagyis, soha nem késő.
Сказка (Tündérmese)
Again, a new day begins,
Again, morning shines through the window like a floodlight
And the telephone doesn't ring, it's switched off
Again the sun isn't up in the sky,
Again in the fight, everyone's for himself
And it seems to me that the sun
Is no more than a dream...
On the window screen,
There's a fairy tale with an unhappy ending,
A strange fairy tale...
And the rain's battering down like machine gun fire,
And along the streets autumn comes,
And the wall of brick-like clouds is strong,
The trees were sick with a disease,
They were sick even in the spring,
And the leaves which waved to us from a height
Are flying down..
There, outside the window,
There's a fairy tale with an unhappy ending,
A strange fairy tale...
And then she (Death) will come,
And she'll say "Get ready, let's go",
Give your body to the earth...
But your body hadn't finished singing,
Your body hadn't been loved enough,
It's a strange thing...
There, outside the window,
There's a fairy tale with an unhappy ending,
A strange fairy tale...
Marva fordítása
1962. június 21-én született Leningrádban egy orosz, tanárnő anya és koryo-saram, mérnök apa egyedüli gyermekeként. A tanulásban és főleg a beilleszkedésben nem éppen élenjáró kamaszt 1980-ban kizárták a Szerov Művészeti Szakiskolából, ahová a már kisgyerekkorában megmutatkozó rajzkészsége miatt íratták be. Közben már 1974-ben megalakította első zenekarát. Miközben fűtőként dolgozott, féllegális lakáskoncerteken és szigorúan felügyelt egyéb koncerteken lépett fel - ezt a Leto elég érzékletesen mutatja be.
Место для шага вперед (Hely, előrelépni)
De látom, hogy a nap áthasítja a felhőket.
És van éjszakám, de nincsenek álmaim.
És egy hely, előrelépni.
És van még festék, de nincs vászon.
És van egy kezem, de üres.
És egy hely, előrelépni.
Hivatalosan 1981-ben alakította meg a Kino zenekart, 1982-ben már napvilágot látott első albumuk. A zenekarnak Viktor nemcsak frontembere volt, de az összes dalt ő írta költői egyszerűséggel, melyekben nem volt nyílt politikai tartalom, kivéve a szabadság, szeretet és háború témakörét. Zenéjük, ahogy valaki megfogalmazta, se hús, se hal, azaz sem igazán orosz, sem igazán nyugati zenének nem tekinthető, valahol a kettő között található.
A Kino kezdetben három tagból áll, Viktoron kívül Alekszej Ribin és Oleg Valinszkij alkotják. 1981-ben még Garin és a hiperboloidok néven jelennek meg, majd Valinszkij távozása után változtatják Kinóra. 1983-ban Ribin is távozott, helyére érkezett az örmény gitáros Jurij Kaszparjan. 1984-ben megalakult a Kino második változata, amelyben Vityán és Kaszparjanon kívül a dobos Georgij Gurjanov is helyet kapott. Rövid ideig tag volt még Alekszander Tyitov, majd helyére Igor Tyihomirov lépett. Ezzel a tagcserék befejeződtek, ők négyen képezték a Kinót, feloszlásáig.
1990 végén felvette a keresztséget, s ezzel együtt a Georgij nevet. Elhagyta a színpadot, tanulmányozta az ezoterikát és a filozófiát. Emellett zeneszerzőként tevékenykedett. 1987-től 1991-ig felesége volt az amerikai énekesnő, zenei producer Joanna Stingray. Joanna aktív szerepet vállalt a szentpétervári rockzene népszerűsítésében, így résztvett a Kino külföldi turnéin, ezeket előkészítő utazásaikon.
Georgij Gurjanov művészi tevékenysége nem korlátozódott a zenére, kamaszkorában maga is végzett egy évet a Szerov művészeti iskolában, majd felismerve, hogy az iskola semmit nem ad, otthagyta. A képzőművészet területén alkotott, részben a Kinóban töltött évek alatt, majd annak feloszlása után teljes egészében. A 80-as években egy ideig nem alkotott semmit, mert úgy vélte, ő maga egy műalkotás. Az Új Művészek tagjaként neoexpresszionista képeket festett, majd az ú.n. Új Akadémisták csoportjában ünnepelte a szépség és a fizikai tökéletesség klasszikus eszményeit. Bár magánéletét nem tárta a nyilvánosság elé, alkotásai homoerotikus töltetűek. Fejlett és eredeti humorát művein is megcsillogtatta. Képeit az általa annyira szeretett és az őt nagyon szerető Szentpéterváron nem engedték kiállítani. Elmondása szerint volt benne egy kis féltékenység Viktorral szemben, mert úgy érezte, nem képes a szavakkal Vitykához hasonlóan bánni. Ám 1982-es megismerkedésüktől kezdve megtalálták a közös hangot, barátságuk töretlen volt.
Ez tapasztalható Gurjanov későbbi nyilatkozataiban is, melyekben igazolja intelligens és értéket tisztelő gondolkodását. 2013. július 20-án halt meg szentpétervári otthonában hepatitisz C, máj- és hasnyálmirigy daganat következtében.
Igor Tyihomirov csatlakozásakor a banda legtapasztaltabb zenésze volt, a leningrádi rockfesztiválra két nap alatt tanulta meg a zenekar teljes repertoárját. A Kinóban töltött évek alatt más formációkban is dolgozott. Az utolsó album elkészítésében óriási szerepe volt, mert a nyers demófelvételekből Coj énekhangját kellett megfelelő minőségre visszaállítani. Igornak nagy tervei voltak a banda további munkájával kapcsolatban, de a sors másképp döntött. Ma zenész, hangmérnök, a Polygon rockklub szervezője.
Kaszparjan és Tyihomirov ad rádióinterjút 1990. augusztus 18-án.
Alább, ahogy jjagnun találóan megállapította, egy Dire Straits stílusú dal hallható, amelynek nemcsak hangzásvilága, hanem mondanivalója is értékesebb mint a brité.
Закрой За Мной Дверь (Csukd be az ajtót mögöttem)
várni esőben az utcán, vagy hogy vacsorára várnak haza
Elmegyek.
figyelj - ott, az ablakon kívül hallod a nevetésünket.
Elmegyek.
A Leto című filmből tudjuk, hogy Vitya és Mike Naumenko felesége, Natasa között romantikus érzések ébredtek. A történet szerint Mike Viktor iránti önzetlen barátsága olyan mértékű volt, hogy az ifjú zenésztárs és szeretett felesége között kialakult vonzódást is elnézte. Ám komoly kapcsolat nem Natasával, hanem Marianne Igorevnával alakult. Míg az előbbivel - a férj által engedélyezett - néhány csóknál nem volt több, az utóbbi lett az, akit Viktor feleségül vett.
Mint Marianne egy interjúban is elmondta, 1984-ben az esküvőkor olyan szegények voltak, mint a templom egere, egy többszörös társbérlet egyik szobájában laktak. Abban az időben a rendszeres - és meglehetősen csekély - jövedelmük Vitya kazánfűtői fizetése volt. 1985. július 26-án (más forrás szerint augusztus 5-én) megszületett Szasa (Alexander).
Bár a házasság formailag Viktor haláláig megmaradt, 1988-ban szétváltak, mivel Coj az Assa című film forgatása során találkozott a film rendezőasszisztensével, Natalia Razlogovával. Az ismeretségből szerelem, majd együttélés lett. Natalia volt Vitya utolsó szerelme.
A Marianne-nal kötött házasság felbontását állítólag Viktor a fia miatt nem kezdeményezte. Más források szerint a válást Marianne húzta-halasztotta. A kisfiút Viktor rendszeresen látogatta, elvitte magával, nyaralásain vele volt. Viktor halála után kiderült, hogy felesége a jogdíjak felének tulajdonosa. Marianne 2005-ben mellrákban meghalt. Szasa Coj - nevét Molchanovra változtatta - aki egyébként nagyon hasonlít édesanyjára, az örökölt jogot 2011-ben egymillió dollárért eladta Oleg Tinkov üzletembernek. Ma elég különös életet él. Ebben talán szerepe van többek között annak is, hogy kisgyerekként elveszítette apját, majd nagyon fiatal felnőttként anyját.
A Kino 1985-re már országosan elismert rockbanda volt, sikerük és rajongóik száma egyre nőtt. Legemlékezetesebb koncertjüket a moszkvai Luzsnyiki stadionban tartották 1990. május 5-én. A koncert tiszteletére fellobbantották az olimpiai lángot. Korábban ez csak negyszer történt meg az 1980-as moszkvai olimpia, az 1985-ben megrendezett VIT, az 1986-os Jóakarat Játékok és 1989-ben a Moszkvai Nemzetközi Békefesztivál alkalmából.
В Наших Глазах (Szemünkben)
A szemhéjak függönye mögött elrejtjük a szemünket.
Mit akarsz? Válassz!
Gyászoltunk, a zenekar tust húzott ...
Mit akarsz? Válassz!
A Kino Franciaországban
Japánban, ahová épp a balesetet követő időben tervezték a komoly bemutatkozást biztosító turnét.
Hét albumuk jelent meg, a nyolcadik, a Chorny albom Coj halála után az összetört autóban megtalált hangfelvételek alapján. Ezt követően a banda bejelentette feloszlását.
Vitya karizmatikus egyénisége elementáris erővel hatott a közönségre. Bármelyik felvételük bizonyítja - még a számunkra szokatlan hangzásvilág dacára is - hogy óhatatlanul hatott hallgatóságára. Fennmaradt fotói egy belső hitről, a világot nyitott szemmel figyelő fiatalemberről árulkodnak. A vele készült interjúk azt is megmutatják, hogy a tanulmányait félbehagyó kazánfűtő korántsem volt híján a humornak és az értelmesen megfogalmazott gondolatoknak, s bár véleményét nem ordította durván a világba, az mégis ki-kicsillant.
A zenésztársak - a Kino tagjai és más orosz zenészek - 2012 júliusában, Viktor születésének 50. évfordulóján elkészítették az Ataman című, sokáig elveszettnek hitt, majd Natalia Razlogova otthonában megtalált dalt, amely a Kino egyik albumán sem szerepelt - feltehetőleg 1990-ben készült. A fennmaradt, gyenge technikájú demo felvételt használták fel. A dal elkészülte az év egyik legfontosabb eseményévé vált az orosz rockzene világában. Georgij Gurjanov, a banda dobosa ezután hamarosan meghalt, így ez volt az utolsó felvétel, amelyet a Kino tagjai rögzítettek.
Az Ataman Vitya azon kevés dalainak egyike, amelyben Istent említi. Az orosz szöveg fordítására nem vállalkozom, akit érdekel, próbálja abból megérteni. Érdemes kibogarászni.
Атаман
Да не думай о петле палача.
И послушаем земли голоса.
Дружным стадом на бойню.
Бог терпел и нам велел — потерпи…
Да не думай о петле палача.
Hatása túlnyúlt az országhatárokon, a dél-koreai Viktor Ahn gyorskorcsolyázó tisztelete jeléül vette fel a Viktor nevet. Dalai közül a Blood Type-ot feldolgozta az ismert dél-koreai YB banda, illetve a Yoon Do-hyun által elkészített koreai változatot adja elő a taskenti - nyilvánvalóan koryo-saram - énekesnő is.
Спокойная Ночь (Csendes éj - 1988)
De az éjszaka erősebb, hatalma nagy.
Jó éjszakát.
Nem érnek utól, már nem érnek utól.
Jó éjszakát.
Azok, akik mentettek, azok, akik mentettek.
Jó éjszakát.
A dallamok gyakran alárendeltek a különlegesen költői dalszövegnek, mint az alábbi Április című dal esetében is. A monoton dallamvezetés azonban kiemeli a szöveget.
Апрель (Április)
And behind that wall, there's April.
We'll see the sun's light in those eyes...
And he's already come forever...
We'll see the sun's light in those eyes...
Печаль (Szomorúság)
A big city stands
On the cold earth alone
The lights are shining there
And cars are honking too
Above the city there's night
Above the night there's the moon
And the full moon tonight's
Like a drop of red blood
There is light in my home,
I see stars in the sky,
I feel sadness in my heart,
But why?
Seems like I live a good life,
Seems that everything's right,
I feel sadness in my heart,
But why?
There is bliss all around
But there are no happy hearts
There is beauty all around
But there are no happy eyes.
And we are running ahead
And we are crying "hurray!"
And above all of this
Has begun a new day.
There is light in my home,
I see stars in the sky,
I feel sadness in my heart,
But why?
Seems like I live a good life,
Seems that everything's right,
I feel sadness in my heart,
But why?
Marva fordítása
Három filmben is szerepet kapott, közülük az egyik az Assa, amelynek csak a zárójelenetében látható és hallható. Ezt a pár percet sokan összefoglalójaként tartják számon mindannak, ami Vityát jellemezte, s ami bizonyos körök számára veszélyt jelenthetett. Ő maga azonban nem szerette, ha az I want to change (Перемен!) című dalát a politikai tiltakozás himnuszaként határozták meg. Úgy vélte, az Assában játszott szerepe olyan volt, mint egy beültetett fog. Nagyon helyesen, nem akart címkét ragasztani önmagára. A dalai azonban talán épp azért adtak többet, mert nem politikát, hanem attól mentes, valódi érzéseket és gondolatokat közvetítettek, amelyek megváltoztatták sokszázezer fiatal életét.
Перемен! (Változást!)
And over a glowing city, the shadow will fall
And changes will begin...
And there's nothing more left, it's all up to us.
And changes will begin...
And suddenly we've become scared to change something.
A volt Szovjetunió számos városában találhatók emlékművek.
Lettországban, a baleset helyén.
Oroszország Altáji határterületén Barnaulban
Almatyban
A kazahsztáni Karagandában
Szentpéterváron - a valamikori Leningrádban - abban a városban, ahol Viktor született és élete 28 évét töltötte, több emlékmű felállítását tervezték, de ahogy látom, a tervek tervek maradtak. Legutóbb 2017-ben folytattak tárgyalásokat, de a városi tanács aggódott a helyszín megválasztása miatt. A javaslat az volt, hogy keressenek egy alkalmasabb helyszínt, amelynél a Vitya emlékére összegyűlő fiatalok nem zavarják majd a lakosság életét.
Ideiglenesen látható volt, de aztán sebesen eltüntették az alábbit, egyes állítások szerint keresik a megfelelő helyet.
Szentpétervár központi részén a Blokhin utca 15. szám udvarán található kazánház, Viktor valamikori munkahelye - az elmúlt években többször felmerült az épület lebontásának gondolata, de a rajongóknak sikerült megakadályozni - ma a Kamcsatka klubmúzeumnak ad helyet. Az épület falán emléktábla látható.
A múzeumban az apa emlékezik
Végül két dal a Black albomról.
Звезда (Csillag)
minden a helyén van, de valami rossz.
Sötét, sötét, sötét éjszaka.
veled vagyok.
Sötét, sötét, sötét éjszaka.
Кончится Лето (Véget ér a nyár)
And didn't sleep last night.
Soon the summer will end. This summer.
Of which I am content.
Soon the summer will end. This summer.
When we will get lucky.
Soon the summer will end. This summer.
Katya fordítása
Az Arbat falán látható felirat jelzi, amit feljebb írtam, sokak számára Vityka még most is él: mondanivalója ma is eljut a hallgatóság szívébe.
