Aki siet, még szinte érintetlen szépségében láthatja a szigetet. Ulleung-do (울릉도) vulkáni eredetű sziget a Koreai-félszigettől 120 kilométerre keletre. Partjai meredek sziklák, a tetején a 984 méter magas Seonginbong csúcs emelkedik. A sziget 11,3 kilométer széles, és 12,4 kilométer hosszú, a területe 73,15 négyzetkilométer, amelyen 10426 ember lakik.
A 984 méter magas Seonginbong csúcs.
Ulleung szigetét elsősorban trachiandezit kőzet alkotja (Vulkáni kiömlési kőzet. Átmenetet képez a trachit és az andezit között.) Régészeti adatok szerint az első évezred óta lakott a hely, az 1145-ben készült Samguk Sagiban, a legrégebbi fennmaradt koreai krónikában történelmi utalás olvasható az Ulleung-do-ra, amely az 512-es évet említi.
Az itt lakók igazi, egyszerű, vidéki koreaiak, akik annak ellenére sem szokták meg a turistákat, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb számban látogatnak el hozzájuk. Ez egyben figyelmeztetés is: aki Dél-Koreában jár, ha teheti, utazzon el minél hamarabb erre a különleges helyre. Az időjárás viszontagságainak kitett sziget, és lakói most még természetes egyszerűségében láthatók. Ki tudja, milyen lesz itt néhány év múlva. Ma még úgy járhatunk az utcán, hogy nincs Lotte, se Starbucks, se egyéb ide nem illő csoda. Aki vásárolni akar, a maroknyi kis bolt egyikében teheti - vagy visszautazik sebesen Szöulba.
Megjegyzendő, hogy idejutni és itt megszállni nem olcsó: a komp egy útra szóló viteldíja 60-70 ezer won, egy éjszaka a helyi panziók valamelyikében megint csak 60 ezer wonba kerül.
A szigeten végighaladnak a helyi közlekedést szolgáló autóbuszok, érintik a sziget szinte összes látnivalóját. Az útvonaluk, megállóik azonban rejtve maradnak a koreai nyelvet nem ismerők számára.
Ulleungra komppal lehet eljutni, az érkezőket ez a kép fogadja Dodong-ri kikötőjéhez érkezve.
Fenséges látvány ez is.
Ulleung-do megtekinthető a tenger felől, hajóval. A Dodongból induló hajók három óra alatt kerülik meg a szigetet, ennek során a part menti érdekességeket, a különleges sziklaalakzatokat és a szomszédos kis szigetet, Jukdot lehet szemügyre venni.
Az amatőr videó első részében hajón ringatózva nézhetjük a sziklákat, majd erdei ösvényen haladhatunk. A felvétel közben érdemes figyelni a zenére is. Nem a mindent elárasztó rafinált k-pop szól. A dallam, a hangzás a régi időket idézi, mégis, a koreai lélekhez ez jóval közelebb áll, mint a világnak mutatott fiúk-lányok minden természetességet nélkülöző csapatai. A k-pop elsősorban a nyugatnak készül, nem a hazaiak habzsolják.
A meredeken a tengerbe futó sziklák jól láthatók a képen.
Ezeken a képeken már az is kivehető, hogy a sziklás part végigjárható a szélén kiépített ösvény - helyenként hidacskák - segítségével. Vigyázat! A hidak, a part menti ösvény fémből készült, és becsületesen csúszós.
A tengerből kiemelkedő sziklák közül az elefántot ábrázoló a legismertebb.
A víz csodálatosan tiszta és átlátszó, ám hiába emlékeztet a látvány a trópusi tengerpartokra, a víz hideg.
A szigetet egyedül a Bongnae vízesés (봉래 폭포) látja el ivóvízzel. A vízesés egyik jeles látnivalója is Ulleungnak: a szikrázóan tiszta - és nyáron is hideg - víz 25 méter magasból, három lépcsőben zuhog alá.
A természet ereje látszik itt is.
A közelben látható a sziget másik érdekessége, a 16 méter mély, 2,2 méter magas Punghyeol barlang, amelyből a legmelegebb nyári időben is olyan hideg levegő áramlik ki, hogy a benne található jég nem olvad meg. A sziklanyílásokból kiáradó levegőt természetes légkondicionálónak nevezik a helyiek.
A tél azonban itt is tél. Idén januárban 132,5 centiméter hó esett. A viharos tenger napokra vágta el a szigetet a külvilágtól és az élelmiszer-utánpótlástól.
Dodongból a Seonginbong csúcs felé haladva azt a templomot is érinti a túrázó, amelyben ez a remek, tengerből kiemelkedő sárkány látható. (A nyugati kultúrkörrel ellentétben az ázsiai mítoszokban a sárkányok nem félelmetes lények, hanem barátságos segítői az embereknek.)
A hegyi kirándulás ösvénye erősen emlékeztet Halla hegyi utunkra. A koreaiak szeretik a kihívásokat, ezért a hegyre nem lassú, békés, a hegyet szelíden körbeölelő útvonalakat terveztek, hanem egyenesen felfelé indulókat, amelyeken az edzésben nem levő, elpuhult nyugati tízméterenként áll meg lihegni.
A sziget talán legizgalmasabb látnivalója Korea legöregebb aromás fája, egyben Ulleungdo egyik szimbóluma. A védett borókafenyő a tudósok szerint 2000 éves, 4 méter magas és 2 méter széles, egy kopár sziklán gyökerezik. A fa hamarabb magasodott élőhelyén, mint mióta emberek élnek a szigeten. Ha nem is ennyire öreg, de további nagyon koros borókafenyők találhatók a környéken. A kivágástól az mentette meg őket, hogy nehezen megközelíthető sziklás élőhelyeikre nem tudtak az emberek odajutni, így nem használták fel őket építőanyagnak vagy tűzifának. Az ulleungi ősborókák Dél-Korea természeti kincsei között 49-es számmal lajstromozottak.
A sziget lakói közül sokan halászatból élnek. Főként tintahalat halásznak, amelyet frissen vagy szárítva értékesítenek.
Éjszakai halászat.
A fogást a napon szárítják.
Az idelátogatókat a túrázás és a horgászat vonzza, valamint a hoe (회), ami nem más, mint a kapa nevű hal elfogyasztása. A halat nyersen, egészen vékonyra szeletelve fogyasztják, általában Gochujang-alapú fűszeres szószba, úgynevezett chogochujangba (초고추장), ssamjangba (쌈장) vagy wasabi szószba mártva, és fejes saláta vagy koreai perilla levelekbe csomagolva.
Ulleungdo látogatói azonban ehetnek mást is. A sziget a sütőtökjéről is híres. A 호박엿 meglehetősen rágós étel, amíg eszed, nem nagyon jutsz szóhoz. Ezt jelzi, amikor a koreai kamaszfiúk egymásnak előszeretettel mondják: "egyél yeot-ot", azaz fogd be a szád.
A sziget egyik dombjának tetején egy csillagvizsgálóhoz érhetünk fel. A kilátásban gyönyörködve láthatjuk a közeli Jukdot (죽도). Az aprócska szigetet apa és fia lakta, apja halála óta már csak a fia él ott.
Szintén a dombokon sétálva kerül utunkba a nyíl, amely a csupán 87 kilométerre - hajóval kb. három órányira - kelet-délkeletre levő két kicsi szigetet, az Ulleungnál sokkal ismertebb Dokdo, vagy japán nevén Takeshima szigeteket jelzi. Közismertségük a szigetcsoport hovatartozása kérdésében Dél-Korea és Japán között időről időre megújuló vita eredménye. A hajóút csak az igazán vállalkozó szelleműeknek ajánlott. A hullámzásnak köszönhetően mindenki olyan vizes lesz, mintha megmártózott volna az óceánban, az utasok nagyobb része a tengeribetegségtől is szenvedni fog.
A kavicsok most is ott zörögnek a hullámverésben.
