A Szöultól egy ugrásnyira északra fekvő Paju (파주시) városka elsősorban a Hyeri Művészetek Völgye miatt ismert. Erről már olvastunk egy nagyszerű és hangulatos posztot. Aki még nem olvasta, most bepótolhatja, ha ide kattint.

A kicsi településnek azonban egy másik érdekessége is van - és most nem a DMZ és a Keszong Ipari Park közelségére gondolok. Pajuban hozták létre a Paju Book Cityt (파주 책 마을), amely 250 könyvkiadónak ad helyet. A 215 hektárnyi területen hozzávetőlegesen tízezer ember dolgozik, itt történik minden, a könyv tervezésétől a nyomtatáson át a könyvek forgalmazásáig, hiszen számos könyvesbolt és könyveket árusító kávézó is helyet kapott. A tervek szerint 2014 végére további 300 kiadó illetve nyomda költözik a könyvvárosba.

A hely megálmodója Yi Ki-Ung (a kép jobb szélén) a Bookcity Kultúra Alapítvány elnöke. A Paju Book City évtizedes harc eredményeként jött létre, indokai között volt, hogy úgy érezte, megfullad Szöulban. Egy kis friss levegőt akart, ahol a szellemi alkotások (alkotók) és a felhasználók (olvasók) találkozhatnak egymással.

A terület ad otthont két rendezvénynek, tavasszal a Nemzetközi Gyermek Könyvfesztiválnak és ősszel a Paju Booksori Nemzetközi Könyvfesztiválnak. A Paju Booksori Könyvfesztivál először 2011 őszén jelentkezett, ez a legnagyobb ázsiai könyvfesztivál. Kiállítások, előadások és egyéb rendezvények kapcsolódnak hozzá.
Az első alkalom.

A legutóbbi könyvfesztivál.

A kép a második, azaz a 2012-ben rendezett fesztiválkor készült.

Érdemes nagyon figyelni! A hagyományos, mozgatható betűkkel való nyomtatást, majd a mai technikákat lehet ellesni.

Idén június 19. és 22. között tartották a Paju Gyermekkönyv Fesztivált, amely a kicsiknek készült könyveken felül látványos előadásokkal is megörvendeztette a célközönséget.

A Gyermekkönyv Fesztivállal egy időben, tehát június 19-én nyitotta meg kapuit a Forest of Wisdom (열화당, Youlhwadang) nyilvános könyvtár, amely a nap huszonnégy órájában 86 ezer négyzetméteren várja az olvasóközönséget. A nyitás óta több ezer könyvéhes koreai töltötte itt értelmes szórakozással idejét.

A könyvtár polcain - összesen 3,1 kilométeren - több mint kétszázezer, adományokból gyarapított könyv található. A kínálat rendkívül széles: a szépirodalomtól a művészetig, sőt a tudományos irodalom is megtalálható. Nem csak koreai nyelvű, hanem a jó minőségű kínai, japán és angol könyvek is szép számmal találhatók. A gyerekektől az idősekig minden korosztály talál magának olvasnivalót a kiadói közösség által létrehozott intézményben, amely prézens könyvtár, mint például a mi nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár - nem kölcsönzőkönyvtár, csak helyben olvasni lehet. A könyvek kiadók szerint vannak elhelyezve, katalogizálva nincsenek. Az eligazodást önkéntesek, ú.n. kwondoksa-k segítik. A szó könyvajánlót jelent.

Az épület három részből áll, az első terem faltól falig bepolcozva, rajtuk sorakoznak a könyvek. A második teremben akár kávé mellett, a hosszú asztaloknál üldögélve olvashatnak a látogatók, viszont a hétvégén, a későn érkezők már csak a lépcsőkre telepedhetnek le. A harmadik teremben, amelyből átjárás van a szomszédos Jijihyang vendégházba, kényelmes kanapékon elhelyezkedve, halk klasszikus zene hangjainál lehet művelődni.

Bár most még "csak" kétszázezer könyv áll az olvasni vágyók rendelkezésére, további háromszázezer könyv várakozik. A cél az, hogy végül egymillió kiadvány szolgálja a látogatókat. Az eddigi adományozók között kiadók, huszonnégy magánszemély, könyvesboltok, kutatóintézetek és múzeumok, köztük például a Koreai Nemzeti Múzeum, és további nemzeti intézmények voltak.

A Forest of Wisdomnak vannak ellenzői is. Kifogásolják, hogy az alapterülethez képest túl sok a könyv, nem mindenki képes felmászni a magasban elhelyezettekhez. Kritikával illetik amiatt hogy nincs feltárva az állomány, azaz nincs katalógusa. Néhányan irodalmi temetőnek nevezték, amely arra jó, hogy a kiadók megszabaduljanak a szükségtelen kiadványoktól.

Egy komplikált városi-kulturális és szoci-közgazdasági kontextus volt, ami a koreai Yi Ki-ung-ot inspirálta Paju Bookcity megalapítására és ami évtizedes csatában formálódott gyümölcsözővé: a kiadói ipar egy mély kultúrtörténettel, ami drámai változásokkal néz szembe, egy főváros ami évek óta duzzadt a felülről lefelé történő és bizonyítottan meg nem térülő fejlesztésektől és a nemzeti psziché, amit Yi kifejezésével élve “erős pszichológiai téveszme és zavar” jellemez az évtizedes háború, gyarmatiság és diktátori rendszer miatt.

Ahogy Edwin Heathcore mondja, “Yí egy elképzelt jövőt vázolt fel”, a Bookcity “egy reakció volt Szüul telhetetlen/pénzéhes újjáépítésére”, “a veszteségre, ahogyan a város elhagyta történelmi felépítését és a nagyság és a túlnépesedés/zsúfoltság ölelésébe került”. 

Bookcity úgynevezett különlegessége/különcsége a következőből ered: úgy képzelték hogy nem csak egy másik ipari építmény lesz, hanem az a város ami Yi szavaival “feléleszti az elveszett emberségét”  az országnak, egy kulturális projekt a fenntartható és időtálló értékekről és egy elköteleződés a nyomtatott tradíciók irányába.

Az Asia Publication and Culture Information Center - egyike Paju jellegzetes épületeinek és az egyetlen, melynek építésze Kim Byung-yoon verseny által lett kiválasztva - testesíti meg a terv központi mondanivalóját: tartósítani Korea kulturális szellemiségét, átörökíteni a Könyv értékét és szerepét a következő generációkra. Yi-nek, aki megfojtva érezte magát Szöulban, olyan volt mint egy nagy lélegzetvétel a friss levegőből, azzal hogy összehozta/összehozták a városi designt/építészetet a könyvkészítőkkel, a főváros szorításán kívül, amivel remélte hogy előmozdít egy megfontolandó gyakorlatot és egy gazdagabb kultúrát.

Shannon Christine Mattern: (Counter)Logics and Deep Histories of the Zone (The Case of Paju Bookcity)

http://www.wordsinspace.net/wordpress/2014/02/15/counterlogics-and-deep-histories-of-the-zone/