A Planet of Snail (달팽이의 별) című szép, csöndes, lírai dokumentumfilmet Yi Seung-Jun rendezte, írója maga a férfi főszereplő, Jo Young-Chan.
"Először volt a sötétség és a csend.
Aztán a sötétség és a csend Istennel volt.
És azután megérkeztek hozzám."
Így vélekedik a dokumentumfilm párjának süket és vak férfitagja. Nem ingyen segítőt talált a gerincdeformitása miatt aprócska, alig százhúsz centiméter magas fiatal nőben: a két ember nagy és önzetlen szeretetben él együtt. Mindketten magányosak voltak, aztán összetalálkoztak. Most mindent együtt tesznek, s ha elválnak egy kicsi időre, hiányoznak egymásnak.
Testvérblogomban jjagnun írt tavaly egy szívbemarkoló és erőt adó posztot a koreai szájjal-lábbal festőkről, az emberi lélek csodájáról. A Planet of Snail házaspárjának története hasonló üzenetet közvetít, mintát állít elénk. Mire képes a szeretet? Milyen magasba emelheti az embert az, ha társa van? A két embernek az életet adja hogy vele van az, akit mindenekfölött szeret, akivel jóban-rosszban egy. Értelmet és boldogságot ad. Akinek megadatik, hogy a társával együtt lehet, szeretetével segítheti azt, az a legtöbbet kapta az élettől, vagy inkább a Fentiektől.
Gyönyörű szerelem története bontakozik ki előttünk. Olyan eggyéválás, amelyre mindannyian vágyunk. Nem szánalmat érzünk, hanem jó értelemben vett irigységet. Ők ketten boldogok, mert együtt lehetnek.
A teljes filmet megnézhetjük angol felirattal.
A film az emberi szellem himnusza.