Aki azt hiszi, igazgyöngyöt csak a tengerek, óceánok partján, valahol távol lelhet, nagyon téved. Itthon, a mi szépséges nagy vizünknél, a Balatonnál is találhat ilyet az ember. Nyilván nem is csak az aprócska és ezért bűbájos, békés és csöndes Balatongyörök az egyedüli, ahol hat napot töltöttem. Mivel a tó északi partjának Budapesttől meglehetősen távol eső részén mosolyog a világba, a tömegek elkerülik. Ennek köszönhető, hogy megőrizte romlatlan szépségét, de nemcsak a hely, hanem az ott élők is. Picike az elbűvölően mediterrán hangulatú központja, ahol két percen belül elsétálhat a látogató a vasútállomástól a strandig, a mólót érintve az emberséges áron jóízű ebédet-vacsorát kínáló teraszos vendéglőkig, és mégsem unalmas egyetlen percig sem.
Vannak utcái, amelyek a régi falut idézik szépen felújított, fehérre meszelt valamikori parasztházaival, vannak az utóbbi egy-két évtizedben kialakított utcái, ahol igényes nyaralók épültek. A part felé lejtős Dózsa György utca, amely a postának is otthont ad, olyan mintha a háború előtt beépített régi Budán járnánk, de engem a település főutcája, a hosszú, Petőfi Sándorról elnevezett is egy békés és barátságos budai utcára emlékeztetett, amely egyben azért egy üdülőhely hangulatát is tükrözi.
Szállásom a település nyugati szélén, a barátságos Üsth Gyula utcában volt. A panzióban tágas szoba és fürdőszoba, terasz lett erre az időre az otthonom, ahonnan remek reggelit követően indultam nap mint nap új kalandra. Balatongyörök méretét jelzi, hogy pár perces sétával értem el a strandig.
Egyik reggel fel kell kelni jó korán, és kiballagni a mólóra. A balatongyöröki móló nem sétatér, hanem a település méretéhez igazodóan keskeny, ezért aztán bensőséges. A csöndes és lassú mozdulatokkal ügyködő horgászok mögött állva hosszan lehet mélázni. A tó olyankor egészen más arcát mutatja mint napközben, ahogyan késő este is. Az utóbbi most elmaradt, de legközelebb pótolni fogom. Reggel azonban ott voltam. Magamban jól szórakoztam a horgászokon, akik azon törték a fejüket, hol vannak a halak. Régi vicc, hogy a horgász mindig fog valamit - ha halat nem is, a botot. Ők is így jártak. Pedig látszott, hol van a hal, a kárókatonák tudták.
A víz szélén ilyenkor még csőrüket a szárnyuk alá dugva alszanak a zöld csőrű kacsák, de a verebek már felébredtek.
Ha fürdeni vágyik valaki, akkor erre kiválóan alkalmas a szélén sekély, de úszáshoz hamar megfelelően mélyülő víz, heverészni szépen gondozott és szemétmentes pázsiton vagy fák árnyékában lehet, közben figyelemmel kísérhetők a mólónál kikötő sétahajók. A strand szárazföldi sávjában számos evésre csábító bisztró, büfé várja a népet. Én rendszerint késő délután kanyarodtam oda, mert a vízben lubickolás és libegés után feltétlenül palacsintát kellett ennem - többnyire ez már a vacsora volt. A kakaós és a diós volt a legfinomabb.
Szeretnek engem a Fentiek, mert a hat nap egyike sem volt elviselhetetlenül meleg, így minden nap sétálhattam. Első utam a helység nyugati szélén éppen túl, a vonyarcvashegyi kemping fölött magasodó Szent Mihály dombra vezetett. Hogy miért oda mentem el először? Főként azért, mert Balatongyörökről ezt láttam elsőként, de hozzájárult az is, hogy a panzióbeli szobám ablakából, meg persze a vadszőlővel futtatott teraszról nézve épp velem szemben látszott, és olyan hívogató volt, hogy nem lehetett várni.
Attól tartok, a hely különleges szépségét és nyugalmát nem sikerült megörökítenem, de legalább megpróbáltam. A kilátás innen a Keszthelyi öbölre nyílik, szemben Balatonberény, jobbra Keszthely látszik.
Felsétálva a kicsi, kanyargós úton, leültem az egyik padra, és sokáig nem is akartam megmozdulni. Ott hallgatni kell, és ha az ember elmerül, önmagával találkozik. Megtisztult lélekkel indultam újra útnak.
A dombhoz a Balatont körbeölelő kerékpárúton jutottam el, bár másik, ennél kevésbé élvezetes útvonal is kínálkozott. A kerékpárút végig a nádas mellett vezet, s bár ezen a szakaszon a víz nem bukkan elő, nagyon kellemes a vízimadarak és a gyenge szélben is susogó sás hangját hallgatva ballagni, a vadon nőtt virágokban gyönyörködni.
Ugyanennek az útnak a folytatásán Balatonederics, tehát észak-északkelet felé is érdemes elmenni.
Ízelítő az odavezető út látványából.
Már a Szent Mihály domb felé ballagva is felfigyeltem rá, de Ederics felé sétálva hatványozottan, hogy az út mentén tíz, de sokszor négy-öt méterenként, azaz minden második vagy harmadik fa diófa, méghozzá szép, egészséges és nagy terméseket hozó, vagy fiatal növendék, amely majd pár év múlva örvendezteti meg a népeket terméseivel. Vajon kik gyűjtik be ősszel a termést?
Koreai sorozatokban látni hasonló fasorokat. A kép jobb szélén a kemping házacskái.
A bicikliútról már mutattam képeket, arról azonban nem szóltam, hogy az Ederics felé vezető szakaszon gyakran előbukkan a víz, ellátni a tanúhegyekre. Néhol egy-egy kis öböl partján is nézelődhetünk, akár igazi vadmadarat is láthatunk. Én délidőben jártam ott, ezért szelídebb madarakat zavartam meg.
Kényelmes tempóban haladva, harmincöt-negyven perc alatt érhető el a két aprócska falu határán, a sokak számára ismert Szépkilátó.
Az ott elhelyezett táblán Eötvös Károly, a hely névadójától származó idézet olvasható. Úgy vélem, az mindent elmond a Balaton legcsodálatosabb panorámájáról.
"Sohasem felejtem el azt a pillanatot,
amikor ezt a tündérországot megláttam.
Megálltam, mintha a lábam gyökeret vert volna"
Akit megfog a látvány, és ezért még egyszer elmegy megnézni, másodjára induljon a Petőfi Sándor utcán. Az a séta is élvezetes, tanúsíthatom.
A Szépkilátótól kicsit meredek lépcsősor vezet le a Római forráshoz. A név az itt feltárt ókori múltra utal, de számomra a jéghideg forrásvízre épített Kneipp-taposó volt az igazi szenzáció. Nyári melegben bátran beletalpalhat az ember, nekem kifejezetten jólesett a víz hidege. A kiépített medence alján a gömbölyű kövek is jótékonyan hatnak a talpon keresztül az egész szervezetre.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy Balatongyörök központjában van egy másik Kneipp-taposó is. Ott a terep alkalmasabb lévén, nagyobb medence épült, amelyhez a vizet a Balatonból nyerik, tehát nem ennyire hideg, körülötte pedig különböző felületű kövekből és fából létrehozott, kör alakú száraz taposó áll az egészségükért ilyen módon is tenni vágyók rendelkezésére. Kneipp természetgyógyászati módszerének szellemében, a taposót illatos gyógynövények ölelik körbe.
Íme, így néz ki.
Akiből még nem fogyott ki a szusz, egy rövid pihenő és nézelődés, gyönyörködés után nekiindulhat a dombnak, mert onnan vezet fel az út a Bél Mátyás kilátóhoz, ahol én nem voltam. Mert helyette a magasabban álló - 448 méter - Batsányi kilátóhoz indultam. A kiindulópont azonos, a kilátás azonban az utóbbiból, épp magasabb fekvésének köszönhetően, egészen szédítő. A Szépkilátó felől indulva, a Szerelemdombon át értem el a kilátóhoz. A felfelé vezető széles, néhol köves úton nem álltam meg, csak olykor kicsit szuszogni. Visszafelé ugyan siettem, mert erősen korgott a gyomrom, de egyszerre csak szederbokrokat pillantottam meg. Bár még messze a nyár vége, a napsütéses, nyílt szakaszon már bőven lehetett szemezgetni érett, édes szedret. Nem hagytam ki.
Egyik délután, a vízben libegve, figyeltem a mólóhoz érkező, majd induló sétahajókat. Ennek nyomán érkezett a gondolat, hogy hajózni kellene. Nem az úticél volt a lényeg, hanem az út - ahogy az életünkben sincs ez másképp. Másnap délelőtt tehát hajóra szálltam. Balatongyörökről Szigliget érintésével vitt el a hajó Badacsonyba. Kiszállva egészen más világba csöppen az ember, mint amit a háta mögött hagyott. A boráról olyan híres Badacsony mára az ételt-italt és különféle kincseket, értsd, vásári csodákat kínáló bódésor helyszíne, ahol tolong a nép, zaj és átható sült hal, sült kolbász - elnézést kérek azoktól, akik odavannak ezért - illata lengi be a part menti sávot. Barátságos, de túl népes, hacsak valaki nem elég elszánt, hogy felmásszon a kaptatón a szép tanúhegy oldalán a Kisfaludy házig. Gyors ebéd után megnéztem a Egry József Emlékmúzeumban kiállított, túlnyomó részben persze balatoni témájú képeket, Egryről szóló filmet, majd visszatérve a mólóra, örömmel üdvözöltem az érkező hajót. Örömömnek több oka is volt azon kívül, hogy szívesen tértem vissza a balatongyöröki nyugalomba. A hegyek mögül ugyanis sötétszürke, vihart ígérő felhők közeledtek, ezt pedig szerettem volna a vízen átélni, másrészt a kikötő jármű felső fedélzetén is ülőhelyek sorakoztak, tehát nem kellett attól tartanom, hogy kimaradok a vihart kísérő, csodás vízillatot hozó szélből. Nem maradtam ki, felejthetetlen élmény volt.
Az utolsó reggelen még eltrappoltam a Szent Mihály dombra, elbúcsúzni. Hallgattam, ahogy az ébredő madarak az új napot köszöntötték. Az egyik odajött a közelembe és beszélt hozzám. Azt magyarázta, ne szomorkodjak, hiszen úgyis visszatérek még.
Szép hely, de már túltolta a turizmus. Én még akkor kezdtem, amikor szinte bünti volt odajárni. Egy pléhcsehó volt a vasút közelében, ami este nyolckor bezárt. Azóta van kábé négy étterem, de a parton a legjobb a (talán tibibá?) a körbüfé. Olyan fasza vadast még nem ettem.
A csend és a nyugalom fontos dolgok, aki ezt keresi jó helyen jár. Valamikor régen én is eltöltöttem ott egy hetet nyaralás céljából, a diszkókban akkor dübörgött a nagy sláger: az "It's My Life" Dr. Albantól, tehát 92' körül lehetett. Ha még mindig ekkora a nyugalom, akkor nem sok minden változott alapvetően. Az Afrika múzeum még megvan Edelényben, Keszthely is a helyén maradt... A strand ugyan nekem nem jött be, de ez nem a település sara, általában véve sem kedvelem az északi parti strandok gyorsan mélyülő, kövecskés, hínáros, folyós iszapos részeit, függetlenül attól, hogy jól úszom. Mások meg Aliga-Siófok "fél órát vándorlok befelé mire ellepi a nyakam a víz"-et nem kedvelik. A csend és a nyugalom pedig nagyszerű dolog, de nem pörgős tinédzsereknek, akik akkor voltunk... Mégis kellemes emlékekkel jöttem onnan haza, de ez sokkal inkább egy szintén ott nyaraló lánynak volt köszönhető... :)
Nekünk is nagy szerelmünk Györök, több alkalommal is nyaraltunk ott, sőt az idei Lellei pihenés során, egy komputazással összekötve, végigautózva az északi parton, be is ugrottunk egy kedvenc fagyira, és nosztalgiázni. Jövőre biztosan Györök lesz az úticél! Jó apartmant viszont még keresünk, tudnál írni az Üsth Gyula utcaihoz elérhetőséget? Még tipp: a főutcán Lekics és Fáró bácsi borászok kis, házi borkimérései, nagyon hangulatos elüldögélni egy kellemes pohár borral, és kedvesek a háziak. Ha egyszer anyagiak nem kötnének, feltétlen Györökre költöznénk! :)
@bontottcsirke: Mivel a pléhcsehó idején még nem jártam ott, nem lenne illendő nyilatkozni. Azt gondolom, az a néhány szolid, kiülős bisztró - vagy mondjuk vendéglőnek - szerencsére még nem túltolása a turizmusnak. Nem olyan nagy tragédia, ha lehet választani pár hely között. Tibibát jövőre megkeresem :)
@DeMarco: Jó volta víz, hínár szinte semmi, iszap sem. Engem a kevéske kavics nem zavart. Kalandvágyó kamasznak nem feltétlenül ez az ideális hely, bár én ismerek olyat, aki kamaszfiúként is nagyon szeretett oda menni.
Az Afrika Múzeumot elírtad, bocs, csak hogy ne tévesszünk meg senkit: a múzeum Balatonedericsben van. Oda idén nem jutottam el, de úgy hallottam klassz hely, ahol egy aprócska szafari parkot is létrehoztak.
@Zsákszabi: www.karatpanzio.hu/hu-karat-standardszobak.php
Nagyon rendes hely, tiszta, tágas szobák, készséges személyzet. Egyetlen hibát tudok mondani: az ágy matraca az én ízlésemnek túl süppedős, de a mindennapos séták elég jól elfárasztottak, így nem okozott gondot, jól aludtam. Remélem, hasonló jókat tapasztaltok ti is!
Az apartmanok az emeleten vannak, onnan talán rálátni a Keszthelyi öbölre is.
@cinke56: Bocsánat, tényleg elírtam. Természetesen Balatonedericsre gondoltam. Én kedvelem a helyet, de ez megint csak szubjektív vélemény, bár a gyerekek is szerették. Az egyik alkalommal egy szépséges ifjú hölggyel találkoztam, lehet, hogy megcsal a memóriám, de úgy emlékszem, hogy a vadász unokájával. Szívesen megismerkedtem volna vele, de épp akkor repült egy holló a vállára és olyan csúnyán nézett rám, hogy inkább feladtam az ismerkedést. :) Hát hiába, könnyebb visszaemlékezni helyekre, ha szépet lát az ember... Persze azóta is többször jártam ott, de sem az ifjú hölgyet, sem a hollóját nem láttam többször. :D Azért is tud csendben, nyugalomban megmaradni Györök, mert a turisták elsősorban Hévízre, Keszthelyre, Badacsonyba, Szigligetre, vagy tágabban véve Kehidára, Zalakarosra mennek tömegesen. De ez nem is baj, kellenek ilyen csendes, barátságos szigetek is, ahol teljesen ki lehet kapcsolódnia annak, aki erre vágyik.
