A világ számos országában ismert a postán rendelt menyasszony fogalma, valószínűleg nem is megy ki a divatból, amíg vannak olyan országok, ahol a nők számára a jobb élet elérésének - értsd, jó, vagy legalábbis jobb anyagi körülmények közé kerülés - szinte egyedüli útja egy közeli vagy távoli, de mindenképpen gazdagabb országba jutni házasságkötés segítségével. Nálunk sem ismeretlen a fogalom, gyakori levélváltást követő egy-két személyes találkozás után ugranak fejest abban a naiv hitben, hogy szerelmesek, ismerik az embert, akivel összekötik az életüket. Hogy hányan kullognak aztán haza, vagy maradnak benne a kapcsolatban csalódottan, azt nem tudhatjuk. Még az itthon irigykedő rokonok, barátok és üzletfelek számára sem derül ki, hogy aki látszólag megcsinálta a szerencséjét, tényleg mézeskalács házikóban lakik-e, amely körül kolbászból van a kerítés, ahogy az sem, valódi társra találnak-e az így összekerült fiatalok.
A postán rendelt menyasszony esetében a menet a következő: a házasodni vágyó, miután erre a célra szolgáló katalógusokban nézelődött, a számtalan erre szakosodott nemzetközi ügynökség egyikének szervezésében elutazik az adott országba, ott bevezetik egy szórakozóhely vagy egyéb műintézet különtermébe, ahol egy karéjban ül 15-20-25 helybéli leányzó. Lehet választani! És a férfiú jól végigmustrálja a lányokat, mint a vásárokon a disznót vagy marhát, aztán dönt. Fizet az ügynökségnek, az összeg részben a szolgáltatást, részben a kiválasztott utazási költségét hivatott fedezni. Ezt követően némi levélváltás itt is van vagy lehet - amennyiben az ügyfelek nem beszélnek közös nyelvet (!), az ügynökség gondoskodik a fordításról - majd ha a dolog működőképesnek tűnik, a házasságot nyélbe ütik. Nagy kérdés, hogy közös nyelv híján hogy zajlik a közös élet, hogy mennyire képesek előzetesen megismerni egymást, a résztvevők üzeneteikben mennyire őszinték, stb., stb.
De vajon a koreai férfiak miért külföldi feleségre vágynak ahelyett hogy koreai leányzót keresnének? Az ok egyszerű. Az így feleséget kereső férfiak gazdálkodók, iskolázatlanak, vagy mozgássérültek, esetleg mentális problémáik vannak, tehát nem hasonlítanak a koreai sorozatok szívdöglesztő és gazdag főhőseire. Az anyagiakat minden fölé helyező koreai társadalomban a nők magasra helyezik a lécet, de nagyon fontos számukra az is hogy a jövendőbelijük magas társadalmi helyzetű legyen. Aki nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, az fújhatja.
A koreai társadalomban egyelőre szinte kiirthatatlan nézet, hogy a vér tisztaságát meg kell őrizni. Ennek fényében például nem fogadnak örökbe gyerekeket, olyat végképp nem, aki vegyes - koreai nő és külföldi férfi - kapcsolatából született. Elképzelhető tehát, hogyha a postán rendelt menyasszonynak gyermeke születik, a család milyen elutasító lesz vele szemben. Ahogy majd a filmben is látható lesz, a fiatal nőnek előírják hogy szedje a fogamzásgátlót.
Akkor viszont a házasságkötés egyik legfontosabb indoka köddé vált. De akkor miért választanak külföldi nőt? Nyilván elsősorban kényszerből. Készült azonban egy közvélemény-kutatás. Első helyen áll: a külföldi nőket nem érdekli a vőlegény oktatási háttere és az anyagi, társadalmi státusza. Második helyen áll az a hit, hogy ők engedelmesebbek mint a koreai nők. A harmadik indok, hogy a férjnek egy ilyen házasságban kényelmesebb élete lesz, végül a negyedik, hogy a férjnek nem kell idegeskednie az asszony rokonai miatt.
Hogy a várakozás mindig beigazolódik-e, nem tudhatjuk. Abból azonban, hogy gyakori a feleséggel való durva bánásmód, arra következtethetünk, hogy az előzetes elképzelések nem mindenben reálisak. Sajnálatosan sokan válnak családon belüli bántalmazás áldozataivá. Hogy az ilyen élet gyakran korántsem boldogító, azt jelzik a gyilkosságok: nem egy példa volt rá, hogy vagy a férj ölte meg külföldi asszonykáját, vagy a feleség tette ezt koreai férjecskéjével. És nem ritka az sem, hogy a férjnek és anyósnak teljesen kiszolgáltatott asszony öngyilkosságot követ el.
De nézzük meg, kik azok a lányok, akik külföldihez szeretnének hozzámenni? Természetesen leginkább azok, akik hazájukban reménytelen anyagi helyzetben vannak, amiből kitörni hitük szerint leginkább az ilyen házasság segítségével lehet, de azért vannak másféle okok is, ám azoknak is jellemző eleme a két ember közötti üzlet: én megadom azt amit akarsz, te adsz cserébe valami mást, amire nekem van szükségem. Általában nemcsak a saját kilátástalan helyzetüknek, de a családjukénak is javulását remélik egy külföldi, az övékénél sokkal jómódúbb(nak tűnő) házastárs segítségével.
A filmből kiderül, hogy a külföldi nők vízumának meghosszabbítása a koreai gondviselőn - aki általában, de nem feltétlenül a férj - múlik. Könnyen elképzelhetjük, hogy az otthoni nyomorba való visszatérés miatti félelem milyen kiszolgáltatottá teszi ezeket a nőket.
A fentiek után nyilván senkit sem lep meg, hogy nem vígjátékot készített az elsőfilmes Yoo Ji-tae, aki egyébként ismert dél-koreai színész is egyben, néhány sorozatban és számos filmben, köztük a világ nyugati felén is sokak által ismert Oldboyban is látható volt. A Mai Ratima c. nagyjátékfilmhez hasonlóan nagy sikert elkönyvelt rövidfilm rendezése fűződik a nevéhez.
A Mai Ratima romantikus dráma, de súlyos és nem éppen derűs alkotás. A huszas éveiben járó thai Mai Ratima (Park Ji-soo) postán vett menyasszony, nehéz sorsú nővére és Alzheimer kóros édesanyja megsegítésére vállalja ezt az életet. Férje Sang-pil mentálisan sérült férfi, a családban nincs szava, annál inkább anyósának és a férfi Sang-Rim nevű bátyjának (Kim Kyung-Ik), aki Mait rendszeresen szexuálisan zaklatja. Amikor a fiatalasszony sógorával a vízum meghosszabbítását megy intézni, a hivatal előtt vita támad kettőjük között. Az erőszakos sógor megfékezésére, Mai védelmére kel a csavargóként élő Soo-young (Bae Soo-bin). Mai és segítője elmenekülnek a helyszínről, a tengerparti Pohangból Szöulba mennek. A két számkivetett közötti romantikus és a körülmények ellenére boldog kapcsolat azonban nem tart sokáig, a férfit beszippantja a kíméletlen éjszakai élet, elcsábítja a hostessként élő Young-jin (So Yu-jin), Mai kapaszkodók nélkül egyre riasztóbb körülmények közé kerül. A rideg és érzéketlen nagyvárosi létben vergődő főszereplők sorsa egyre szomorúbb, hogy majd a történet végén felcsillanjon a remény. A film nem a csillogó Koreát mutatja meg, hanem a társadalom peremén élőket. Szívbemarkoló Mai magányát látni, elveszettségét egy idegen és közönyös nagyvárosban, de nem sokkal jobb Soo-young helyzete sem. Míg a hallyu azzal kábítja a világot, hogy a gyors gazdasági felemelkedés eredményét mutatja fel, az oly közkedvelt - és egyben megtévesztő - doramák általában mélyen hallgatnak a gazdasági csoda veszteseiről, pedig vannak sokan.
Yoo Ji-tae nemcsak rendezője, hanem forgítókönyvírója is a filmnek. A történet ötlete még főiskolás korában fogant meg benne, a film csak tizenöt évvel később, a szinopszis átdolgozása után készült el. A világpremier 2012-ben a Busan Nemzetközi Filmfesztiválon volt, a mozikban 2013 júniusában kezdték vetíteni.
A 2013-as (15th) Deauville Asian Film Festivalon a zsűri különdíját nyerte el a film, ahogy néhány évvel korábban a nagyszerű King and the Clown. Ugyanabban az évben a 34th Blue Dragon Film Awardson Park Ji-soo a legjobb új színésznőnek járó díját kapta meg.
Előzetes, ami ugyan nem hivatalos trailer, a dal nem hangzik el a filmben, de a videó mégis alkalmas az érdeklődés felkeltésére.
A magyar felirat itt érhető el.