Valami különös véletlen folytán Dél-Korea ma élő legnagyobb filmszínészének, Choi Min Siknek egyik filmjéhez eddig nem készült magyar felirat. Pedig a film több szempontból érdekes. A színhely Nepál, ő a filmben az egyetlen koreai szereplő, eltekintve az első néhány perctől, amikor átfut a színen pár koreai.
A karizmatikus színész hazájában arról is ismert, hogy - József Attila után szabadon - nem fogja be pörös száját. 2006-ban több színésztársával együtt tiltakozott a koreai filmek vetítési kvótájának csökkentése miatt, majd három évre önkéntes száműzetésbe vonult. Addigra már túl volt a számára világhírt hozó Old Boy-on és a Failanon. A három év alatt színházi előadásokban játszott. 2009-ben a Himalájával tért vissza a filmek világába.
Choi (Choi Min Sik) elveszti állását és válságba kerül az élete. Szenved a magánytól, mert felesége és gyermeke külföldön élnek.
Egy nap az öccse üzemében dolgozó nepáli illegális bevándorló halálos balesetet szenved, ő pedig elindul Nepálba hogy a férfi hamvait elvigye a családnak. A feladat azonban mintha csak ürügy lenne az utazásra. Sötét ruhában - hivatalos gyászviseletben - vág neki, tehát nem éppen az útviszonyoknak megfelelően. Mivel felkészületlenül indul el, rátör a magashegyi betegség.
Megérkezve a meghalt férfi családjához, Dordzsi felesége, fia, az idős szülők, faggatják Dordzsiról, neki azonban nincs bátorsága megmondani az igazat. Igyekszik elhitetni velük, hogy Dordzsival minden rendben van, ő pedig csak szabadságát akarja náluk tölteni. A család szállást ad neki, ő pedig lassan beleolvad a meditatív tájba, az ott élők életébe.
Jeon Soo Il írta a forgatókönyvet, rendezte a filmet, amelynek jeleneteit igyekeztek időrendi sorrendben felvenni. A bemutatókor tartott sajtótájékoztatón Choi Min Sik elmondta, a forgatás nem volt könnyű.
A filmben van egy jelenet, amelyben egy kecske hasán vágást ejtenek, egy férfi benyúl az állat testébe, aztán szájába-fülébe folyadékot - talán raksit - öntenek, végül elmennek, hátrahagyva az állatot. Igyekeztem nyomára jutni a dolog hátterének, de amikor már számos karddal lefejezett kecske fotóját néztem meg, feladtam. Talán valamiféle vallási rituálé része ez a gyomorforgató epizód. Ettől eltekintve inkább az ott élők emberségét érezzük.
A kritikusok jól fogadták a Himaláját, bár olvastam fanyalgó írást is.
Nézzétek meg, döntsétek el, ad-e valamit, ami fontos a számotokra.
A magyar feliratot
innen vagy
innen szedhetitek le.
