Yun Dong-ju nevét minden koreai - öreg és fiatal - jól ismeri. Nem egy sorozat főszereplője, nem is valamelyik k-pop csapat énekese ő, hanem egy tragikusan ifjan meghalt költő, aki a japán gyarmati uralom idején álmodott szabad és független hazát. A koreaiak mindegyike fújja szép költeményét az Előszót. Ó a legnépszerűbb és legismertebb költő hazájában.
Dong-ju 1917. december 30-án született négy testvér közül legidősebbként az észak-mandzsúriai Ryongjeong városkában (a mai Kína Jilin tartományában). Ebben a városban a lakosok 60%-a koreai etnikumú. Gyermekként otthon és az iskolában azt látta, a legfontosabb a koreai nemzeti identitás megőrzése. Apja, sőt nagyapja is keresztény volt, így 1936-tól a phenjani (akkori nevén Pyeongyang) Soongsil Gimnáziumban tanulhatott, amelyet presbiteriánus misszionáriusok működtettek. Csupán hét hónapot töltött az iskolában, mert a japán megszállók arra kényszerítettek minden iskolát hogy építse be oktatásába a sintoizmust, vagy zárják be az iskolát.
A kisfiú édesapjától a Haehwan (napfény; ragyog, mint a nap) nevet kapta. Ez a név nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már fiatalon a költészet felé fordult. Tizenhét éves kamaszfiú, amikor első verseit megírja, köztük a Nincs holnap címűt.
Nincs holnap
Gyakran mondják, "Holnap, holnap."
Kérdeztem őket, "Mikor jön ez?"
És azt felelik: "Amikor pirkad, eljön a holnap."
Keresem magamban az új napot.
Amikor ébredek és körülnézek
Nem találom a holnapot.
Ehelyett a mát találom
amely már eljött.
Családom!
Nincs holnap.
Középiskolai tanulmányait ezután szülővárosában, egy japán tulajdonban álló iskolában fejezte be. Ebben az időszakban írta legtöbb költeményét, elsősorban gyerekeknek szánva azokat. Közülük való a Visszhang a hegyekben című darab.
Visszhang a hegyekben
A szarka kiáltása
visszhangzik a hegyen,
De senki sem hallja
a visszhangot a hegyekben.
A szarka hallja
a visszhangot a hegyen,
egyedül hallgatja
a visszhangot a hegyekben.
Testvérek, apa, nagyapa és Dong-ju a képen.
Az érettségit követően a szöuli Yeonhee Keresztény Főiskola (ma Yonsei Egyetem) hallgatója lett, és akaratlanul keveredett bele a politikába. A japán kormány a koreai állampolgároktól megkövetelte a Japán iránti hűséget. Ennek részeként arra kényszerítették a fiatalokat, hogy japánul beszéljenek, japán nyelven tanuljanak és japán nevet vegyenek fel. Yun Dong-ju öntudatos fiatalember lévén, sok más koreaihoz hasonlóan szenvedett az egyetemen. Olyan barátokra lelt, akik társadalmi és politikai okokból, íróként, szándékosan nem alkottak.
Miután végzett az egyetemen, befejezte az "Ég, szél, csillag és vers" c. versgyűjteményét, és szerette volna megjelentetni. Próbálkozásai sikertelenek voltak.
A kép valamikor 1941-ben készült Mandzsúriában, Yun Dong-ju, Huh Sung-Taek és Song Myung-gyu látható rajta.
1942 márciusában Tokióba költözött, hogy angol irodalmat tanuljon a Rikkyo Egyetemen. Fél év múlva úgy határozott, hogy inkább Kiotóba megy, és a Doshisha Egyetemre iratkozik be.
A kép jobb szélén látható barátok társaságában.
Kiotóban egy koreai csoport tagja lett. A társaság Japánból igyekezett a koreai függetlenség ügyét előrevinni. Ennek lett a következménye, hogy 1943 júliusában a japán rendőrség letartóztatta thought-crime, azaz gondolat-bűncselekmény vádjával. Egy évet töltött a Kioto-i rendőrségi fogdában, majd két év börtönbüntetésre ítélték.
Büntetését a fukuokai börtönben kellett letöltenie, ott halt meg 1945. február 16-án. Halálának oka nem tisztázott. Egész életét elkísérő barátság kötötte unokatestvéréhez Song Mong-gyu-hoz, aki szerint japán orvosi kísérletek okozták halálát.
A kép baloldalán Dong-ju, jobb oldalon a barát, Mong-gyu.
Halálát követően, 1948-ban barátai és volt kollégái a fennmaradt kéziratok felhasználásával kiadták az Ég, szél, csillag és vers c. kötetet. A kötetben látott napvilágot az Előszó című, máig legnépszerűbb költeménye.
Előszó
A halálom napjáig
szeretném, ha nem lenne a szégyen cseppje
amikor feltekintek az égre.
Szenvedtem így is,
amikor a szél felkavarta a leveleket.
Szívemben énekelnek a csillagok,
szeretni fogom a haldokló életet.
Aztán hadd járjam adott utamat.
Ma este ismét a szél horzsolja a csillagokat.
서시(序詩)/ 윤동주
죽는 날까지 하늘을 우러러
한 점 부끄럼이 없기를,
잎새에 이는 바람에도
나는 괴로워했다.
별을 노래하는 마음으로
모든 죽어 가는 것을 사랑해야지.
그리고 나한테 주어진 길을
걸어가야겠다.
오늘 밤에도 별이 바람에 스치운다.
Későbbiekben néhány tudós azt állapította meg, hogy versei inkább humanista, mintsem politikai üzenetet hordoznak, Korea függetlenségi harcán keresztül naiv hangja általános üzenetet közvetít.
1968-ban a Yonsei Egyetem fiatal tehetségek számára létrehozott egy alapítványt, amely Yun Dong-ju nevét viseli.
Életéről idén tavasszal film készült Dongju: The Portrait of a Poet címmel. A bemutató az év második felétől lesz látható. A főszerepben Kang Ha-neul lesz látható, unokatestvérét Park Jung-min alakítja. A film rendezője az a Lee Joon-ik, aki a felejthetetlen Király és a bohóc rendezője is volt.
Sem a koreai, sem az angol nyelvre lefordított versek nem elegendők ahhoz, hogy a tudósok állítását meg tudjam ítélni. Lehetett a koreai függetlenségi harc elkötelezett híve, lehet az is, hogy nemzeti hovatartozástól független humanista volt ez a fájóan rövid életű, szelíd arcú fiatalember.
Az azonban biztos, hogy élete, versei, kedves egyénisége olyan gyümölcsöt érlelt, amely része lesz a koreai és a japán nép egymással való megbékélésének. Ezt bizonyítja, hogy halálának évfordulóján nemcsak koreaiak, hanem japánok is megemlékeznek róla. Az erről szóló beszámoló itt olvasható.
