Eredetileg nem terveztük, - hiszen nem is tudtunk róla, hogy van, - a Yakcheonsa templom megnézését. Már Jejun voltunk, amikor tudomást szereztünk a létezéséről. Mivel izgalmasnak tűnt, utolsó jeju-i programnak ezt választottuk. Nem bántuk meg. Köszönet az ötletadónak!
A templomnak van saját honlapja, ajánlom mindenki figyelmébe. Koreai nyelvű, google segítségével is lefordíthatatlan, de jó érzés megnézni. A visitkorea idevágó fejezetének megtekintése több hasznot hajt.
Nagyon kedves és készséges recepciósunk azt mondta, taxival menni nagyon drága mulatság. Azt ajánlotta, menjünk ki városi busszal a repülőtérre, onnan pedig az airport limousinnal utazzunk a templomig. Némi időrabló vívódást követően megfogadtuk a tanácsát. A templom a fekvő ovális sziget déli oldalán helyezkedik el, éppen átellenben Jeju városával, így közel egy órát robogott velünk az autóbusz. Leszálltunk és pillanatok alatt rájöttünk, merre kell mennünk, azonnal megláttuk a templom épületeinek tetőit.
A jeju-i narancsokról írt posztban már igyekeztem megfogalmazni azt a csodálatos illatot, ami az épületekhez vivő úton elindulva fogadott. Nagy kár, hogy a neten keresztül nem lehet közvetíteni a szagokat, így csak szegényes szókinccsel próbálhattam leírni, amit éreztünk.
A főépület előtérben a Buddha születésnapja alkalmából kifüggesztett lámpásokkal
Az egyik toronyban - nem tudom minek kell hivatalosan nevezni, - óriási dob, amilyet már sokszor láttunk.
A másik oldalon a 18 tonnás harang.
Ahova a füstölőrudacskákat kell elhelyezni.
Ezen a felvételen a dob festése is jól látható.
A kút, ahol friss vizet ihat a zarándok. Ma már mérsékelten autentikus kék, hosszú nyelű ivóedényeket használnak. Láthatjátok, a technika a buddhizmusba is beférkőzött, a kút melletti telefonfülkék a bizonyítékok.
A főépület óriási és gazdagon díszített terme. Cipőnket levetve mi is bementünk. A képen a három arannyal borított Buddha-szobor. A felvétel mutatja, kevés látogató volt, ez nagyban hozzájárult, hogy áhítatos megilletődöttséget érezzünk.
A főalak az emeletről fényképezve. A fiam szeme az életben nem ilyen piros, de mit tegyünk. Így sikerült.
Egy kis ízelítő a sok-sok kicsi Buddha-szoborból. Csak látszólag egyformák, valójában különböznek egymástól, de ezt csak közelről nézve lehet megállapítani.
Az itt láthatóhoz hasonló, színes kőmorzsákból előállított kép készítését a vasárnapi lámpásfesztiváli rendezvényen megcsodálhattuk.
Íme! A szerzetesek kis facsövecskébe szippantják fel a színes köveket, majd egy pálcikával óvatosan ütögetve szórják rá a kép megfelelő pontjára.
Egy kicsi harang, a kinti kisöccse, gondolom hétköznapokra. A nagy terem bejáratánál áll.
A kút közelről. A felvételen szemügyre vehetők a vízköpők.
A csúcson ülő madár valódi,nem része az építménynek.
Fájó szívvel búcsúztunk a templomtól, ahol a béke és az örökkévalóság érzését éltük át. Szomorúan vettünk búcsút nem sokkal később Jeju szigetétől is. A Hallasan hegyi kirándulás és a Yakcheonsa templom, a séta a városban - fontos részei voltak az itt töltött szűk három napnak.
Tudjuk, el kellett mennünk Jejura. Dolgunk volt ott: találkoznunk kellett a koreai emberek kedvességével. Szállásunk személyzete, a buszmegállóban velünk szóba elegyedő hetvenkilenc éves bácsi és még mások mutatták meg ezt. Jó volt Jejun, keveset láttunk a megnézésre érdemes dolgokból, meg hát a hegy tetejére is fel kell még menni. Ezért nem búcsúztunk örökre. Vissza kell térni ide.
